Legyőzték Arafatot és Saront

A jövő ígéretei harckocsi árnyékában készülnek(Képarchívum) Régen, talán évtizedek óta nem volt Názáretben olyan vidám hangulat, mint május 23-án, péntek délután. Miután a helyi futballcsapat, az Ahi Nacrat (Názáreti testvérek) 1:0-ra legyőzte a szomszédos Hapoel Kafer Kanát, egy héttel az izraeli másodosztályú labdarúgó-bajnokság befejezése előtt már kétségtelenné vált, hogy a názáreti csapat jövőre az izraeli élvonalban fog játszani. „Galilea fővárosa” így először lesz képviselve a labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályában. A názáretieket csupán az arab kisebbség egyetlen csapata előzte meg: néhány évvel ezelőtt az első ligában játszott a Hapoel Tajbe, de egyetlen idény után már kiesett.

Názáretben több mint tízezer ember vonult ki az utcákra, ahol végeláthatatlan forgalmi dugók keletkeztek, a kocsik dudái szüntelenül dudáltak, a kereskedők ingyen osztogattak cukorkákat, a házakból rizst szórtak az emberekre, katolikus papok üdvözölték a játékosokat, és büszkén állapították meg, hogy „civilben” is felismerték őket.

Nem volt könnyű az Ahi Nacrat útja a legfelsőbb osztályba. Tavaly ősszel voltaképpen igen szerencsétlenül kezdődött az idény: a játékosok szerződései körüli pénzügyi zűrök miatt a csapattól levontak három pontot. A názáretiek panaszkodtak, de hiába állították, hogy hátrányosan különböztetik meg csapatukat, mégsem adták fel. A három pont elvesztése ellenére az utolsó forduló előtt a csapat behozhatatlan ötpontos előnnyel állt a tabella élén. A győzelem rég nem látott összetartást váltott ki a város lakosainál – a győzelmet egyaránt ünnepelték a muzulmánok és a keresztények, akik között bizony az utóbbi időben elég feszült volt a viszony egy, a katolikus bazilika közvetlen közelében felépítendő mecset miatt. Igaz, a csapat legtöbb játékosa a környékbeli arabok közül kerül ki, de a názáreti csapatban zsidók is játszanak, sőt néhány külföldi, főleg afrikai profi is.

A csapat edzője, Azmi Naszar volt izraeli válogatott (aki mellesleg az előző olimpiai játékok előtt a palesztin válogatottat edzette) a Kafer Kana elleni meccs vége után izzadságban fürdő, pezsgővel leöntött tréner lelkendezve kiáltozta: „Ez az arab és zsidó játékosok közös győzelme – a testvériség és a barátság győzelme! Legyőztük Arafatot és Saront egyaránt!”