Hazafelé a fiú behúzódott a hátsó ülés sarkába, és feltű-nően szótlan volt. Nyomasztóan hatott rá a látogatás az öregek otthonában, ahol nagyanyja élt már évek óta.
Látogatás
Nagymama ezentúl máshol fog lakni, te már nagyfiú vagy, külön szobára van szükséged, magyarázta az anyja, de ő bizony napokig nehezen tudott elaludni, hiányoztak a nagymama meséi. Azóta már sokszor meglátogatták, de csak most tűnt fel neki, hogy a nagyanyja milyen szomorú. Bár mosolygott, ő látja, hogy nem örül az ajándékoknak, s a szemüveg alól mintha egy könnycsepp is legördült volna az arcán. Melyet nagy sietve letörölt.
Miután elbúcsúztak, szülei elindultak a kapu felé, ő visszamaradt, és megkérdezte: „Nagymami, miért kell neked itt élni, miért nem lakhatsz velünk?” Nagyanyja szeretettel megsimogatta, s halkan azt mondta: „Ez az öregek sorsa, gyermekem.” Ez a mondat visszhangzott a fülében egész úton hazafelé. Nem tudta elnyomni sem az autó zúgása, sem az anyja fecsegése, aki letudva a kötelező látogatást, felszabadultan csevegett össze-vissza. Egy elbeszélés jutott eszébe, melyet nemrégen olvasott, és amely arról szólt, hogy néhány ázsiai törzsnél az a szokás, hogy ha az idős ember már nem bír dolgozni, vagy kell a hely a kunyhóban, akkor a fia vagy a veje felviszi a hegység legmagasabb elérhető helyére, leülteti, nekitámasztja egy sziklának, a többit elvégzi az éjszakai fagy meg a sakálok. Önkéntelenül is összerázkódott. Valami olyasmivel került szembe, ami borzasztotta. Még gyerek volt ahhoz, hogy megértse az emberi élet kegyetlen törvényeit, de érezte, életének új szakasza kezdődik. Ideje, hogy nyitott szemmel figyelje maga körül a világot.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.