Korszerűsített Barbarossa-terv

Paul Goble orosz provokációnak tekinti az áttelepítésről szóló tervetA terv értelmében az anyaországtól elszigetelt enklávét az okos beruházási és népesítési politika segítségével minden tekintetben virágzó területté lehetne tenni. Georg Boos szerint a terület népsűrűségének a megszokott európai színvonalat kellene elérnie – adta hírül a Regnum orosz hírügynökség.

Jelenleg mindössze egymillió körül mozog a Kalinyingrádi Terület néven is ismert enklávéban lakók száma. A kormányzó a megoldást abban látja, hogy a sűrűn lakott és túlnépesített oroszországi területeken, illetve a nagyvárosokban élők települjenek át Kelet-Poroszországba. Az újtelepesek jelentős része (több mint félmillió fő) pedig a Baltikumban élő oroszokból és oroszajkúakból – Boos szavaival élve: az ottani honfitársainkból – verbuválódna össze. A régió vezetősége megígérte, a hatóságok szívesen állják az áttelepülők lakáshitelkamatának egy részét.

A balti államok őslakóinak első pillantásra örömmel kellene fogadnia az orosz enklávé kormányzójának ötletét. A szovjet megszállás ötven éve alatt az oroszosítás céljából Észtországba, Lettországba és Litvániába betelepített, mintegy kétmillió orosz és orosz-ajkú nagyobb része a mai napig komoly terhet jelent a helyieknek; gyakran ellenségesen viszonyulnak hozzájuk. Az ötödik hadoszlopnak minősülők még mindig nem képesek idomulni a Szovjetunió felbomlása után kialakult, új körülményekhez, épp emiatt aránytalanul nagy közöttük a drogosok, a bűnözők és a munkanélküliek száma. Sokan közülük nem beszélik az államnyelvet, nem is akarják megtanulni; párhuzamos társadalmukban élnének továbbra is.

Az általános örömujjongás tehát logikus lett volna, ám nem ez történt. A három országban jól tudják, a gyarmatosítók kivonulása Kelet-Poroszország irányába a baltikumiak megkönnyebbülését, felszabadulását vonná maga után, mégis erkölcstelen lenne az utóbbiak részéről, mivel a célterület ezáltal még erősebben maradna orosz megszállás alatt. A Szovjetunió korábban az 1945-ös Potsdami Egyezményt megszegve elfoglalta, majd eloroszosította az előtte Németországhoz tartozó Kelet-Poroszországot.

Az Észtországban élő neves amerikai politológus, Paul Goble sem veszi komolyan az áttelepítésről szóló tervet. Bár ő más okból. Goble orosz provokációnak tartja az ötletet: az Eesti Päevaleht című vezető tallinni napilapban megjelent cikkében óva inti az észt és lett hazafias erőket a túl korai és lelkes örvendezéstől, mivel az kedvező lehetőséget adna Oroszországnak a két ország sokadszori lejáratására, befeketítésére a világ közvéleménye előtt. A politológus szerint a Boos-terv már csak azért is megvalósíthatatlan, mert sem a Baltikumban, sem Oroszországban nem akadna elég jelentkező az áttelepülésre. Itt is, ott is tisztában vannak Kelet-Poroszország legfőbb gondjaival: a nagy szennyezettséggel, a gazdasági elmaradottsággal, a munkanélküliek, a drogosok, valamint az AIDS- és HIV-fertőzöttek aránytalanul nagy számával.

Más megfigyelők egy másik, sokkal komolyabb veszélyt látnak a Boos-terv esetleges megvalósulásában. Úgy vélik: ha a Balti-tenger déli partján létrejönne a népsűrűség szempontjából egy, a mai Finnországgal azonos nagyságú, önálló állam – amely kizárólag európai uniós tagállamok közé ékelődne –, előbb-utóbb felvennék az unióba. Ezzel automatikusan megkapná az EU hivatalos nyelvének státuszát az orosz is, továbbá lényegesen nőne Oroszország EU-ra gyakorolt befolyása. Az orosz kormány így már „két frontról” – kívülről is, belülről is – tudná irányítani, a mostaninál még jobban befolyásolni az EU politikáját, vagyis elérni az orosz érdekek uniós érvényesülését.

E hosszú távú tervbe jól beleillik a Kelet-Poroszország mint orosz terület felfogásnak az orosz köztudatból való eltörlése. A legújabb orosz földrajz tankönyvekben ugyanis már nem szerepel orosz felségterületként sem Kelet-Poroszország, sem pedig a Japántól ugyancsak a II. világháború végén önkényesen elcsatolt, és azóta komoly határvita alapjául szolgáló négy Kuril-sziget.

A két terület ilyen módon történő eltörlésének a kísérlete felháborodást váltott ki az orosz társadalom nagybirodalmi(bb) gondolkodású részében. A távol-keleti Szahalin-sziget képviselő-testülete például Oroszország-ellenes lépésnek nevezte a térképmódosítást, és élesen bírálta a főbűnöst: az Orosz Szövetségi Oktatási Minisztériumot. A szahalini képviselők Mihail Fradkov orosz kormányfőnek, a művelődési tárcának, a szövetségi térképészeti hivatalnak, valamint a szövetségi oktatásügy felügyeletéért felelős hivatalnak küldték el tiltakozó levelüket a módosítás ellen. Vlagyimir Putyin orosz államfő és csapata arról híres, hogy terveit általában mindenáron keresztülviszi. Mostantól egyre többen kíváncsiak, mi lesz a Barbarossa-terv korszerűsített változatának sorsa.

A szerző tallinni munkatársunk