Korszerűsített almozásos tartásmód a sertéstelepeken

Miközben sertéstartásban a kistermelők többnyire megmaradtak az almostartás mellett, a nagyüzemi gazdaságokban az elmúlt évtizedekben általában az alomnélküli tartástechnológia terjedt el.

Annak ellenére, hogy nyilvánvaló, az alommal egyrészt fűtési energiát (takarmányt, olajat, stb.) lehet megtakarítani, a kedvezőbb komfortérzet egészségesebb állományt, jobb takarmányértékesítést is jelent, ugyanakkor nem mellékes a képződő trágya mennyisége és minősége sem. Ismeretes, hogy 1 kg alom mintegy 2 liter vizeletet vesz fel, így jelentősen hozzájárul a hígtrágya, illetve elfolyó trágyás vizelet mennyiségének csökkentéséhez is.

Az alomnélküli tartástechnológia elsősorban a gépesítés lehetősége miatt vált elfogadottá. Az alomnélküli tartásmóddal üzemelő nagyüzemi sertéstartó telepeken a termelődő hígtrágya általában az ürülék mennyisége alapján számítható érték többszörösét is eléri, szárazanyag tartalma kedvező feltételek esetén 2,5-3,5 %, rosszabb esetben azonban csak 0,3-1 % között mozog. Magyarországon Dr. Fenyvesi László vezetésével kutatási témaként dolgozták fel a sertéstartás almozásos technológiáját, ennek tapasztalatait az alábbiakban adjuk közre. A vizsgált objektum sertéstelepe több mint 30 éve üzemel. A tartás alomnélküli, a hígtrágyaeltávolítás duzzasztásos rendszerű volt. Naponta 250-260 m3 hígtrágya termelődött. Mivel a telepet ivóvízbázisra építették és a szaghatás is irritálta a környezetet, a gazdaság lépni kényszerült. Az emissziók csökkentése érdekében a 18 db közel 8.000 férőhelyet magába foglaló hizlalóépületben fokozatosan, önerőből áttértek ferdepadozatos, kevésalmos tartásra. A hizlalók éves alomszükségletét mintegy 600 ha gabonatermő terület biztosítja. A rekonstrukció során megvalósított belső technológia alapján a vályúba, csővezetéken kiosztott folyékony takarmányozásról áttértek a gépi feltöltésű víztakarékos kombinált önetetőkbe kiosztott száraztakarmány etetésére. Kialakították a 7 % lejtésű padozatot. A kutricák homlokfalaira szalmarácsokat szereltek. A napi alomfelhasználás: 0,6-0,8 kg/férőhely. A hizlalóistállók korábbi duzzasztásos rendszerű trágyacsatornáinak rácsain sekély mélységű vasbeton trágyacsatornát képeztek ki. A trágyacsatornákba végtelenített szemeslánc vonóelemű lapátos trágyaeltávolítókat építettek be, amelyek az almostrágyát pótkocsira hordják ki az istállókból. A hígtrágyás kontrollistállóban a takarmányértékesítés 4 kg/kg volt, az almozásos kísérleti istállóban 3,3 kg/kg. Ezeket a termelési mutatókat jelenleg mind a 18 db hizlaló istállóban tartani tudják. A környezetet terhelő szagemissziók 24 órás folyamatos mérési adatai alapján az almozásos technológia mellett az istálló levegőjének átlagosan 1.500 mg/m3 CO2-tartalma a megengedhető értéknek a harmadrészét sem érte el. Az NH3 szint pedig még a 3 %-a sem volt a határértéknek. Jellemző, hogy az ammónia szint ugyan zárt nyílászárók mellett a ventilátorok nélküli istállóban kétszeresére emelkedett, de még így se érte el a határérték 6 %-át. Az adatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy az almozásos technológia jelentősen javítja az állatok tartási és életfeltételeit. (w-fl)