Költői állásfoglalás

Nem csoda, hisz már az általános iskolák padjában is folyamatosan ezeket a neveket halljuk a különféle megemlékezések és ünnepélyek kapcsán, de merem állítani, hogy 1848 óta nem telt még el olyan március 15., amikor ne hangzott volna el legalább egy Petőfi-vers, vagy naplórészlet. Mondhatni, Petőfi tekinthető a forradalom és szabadságharc reklámarcának.

De mi tette koszorús költőnket alkalmassá arra, hogy a lánglelkű forradalmár szerepében tündökölve pusztán személyével hatalmas tömegeket mozgatott meg, és használt oly nagy mértékben a szabadságharcnak?

Az 1800-as évek európai költészete, valamint a szinte minden országban megjelenő nemzetiségi törekvések hangulata nagy mértékben befolyásolta Petőfi költészetét. Műveiben a nép nevében szólott, a nép nyelvén mindenkihez. Mindenki számára könnyedén befogadható stílusa lehetővé tette, hogy oly hamar hatalmas népszerűségre tegyen szert. Művei a kor közhangulatát tükrözték, és egyben fel is korbácsolták. Ezáltal átívelt egy szakadékot a politika és az egyszerű emberek közt, a szabadságvágyat mindenki ügyévé téve. Vitathatatlan költői érdemei ellenére, talán nem „eretnekség” ha azt mondjuk, Petőfi költészete jót tett a forradalom ügyének, és a forradalom is jót tett Petőfi népszerűségének.

A forradalom kitörésekor játszott szerepe mindenki számára jól ismert. A kor gondolkodó ifjúságának megtestesült szimbólumaként jelent meg az események sűrejében, hála iskolai tanulmányainknak a Nemzeti dalt szavaló költő képe élénken él mindenkiben, viszont költészetének propaganda jellegét és erejét leginkább talán a Dicsőséges nagyurak című műve, valamint az ahhoz köthető események jellemzik. A vers keletkezésének dátuma mind a mai napig ismeretlen, valamikor márciusban íródhatott. Az Akasszátok föl a királyokat címet viselő pár hónappal korábban íródott művéhez hasonlóan itt is megjelenik a gondolat, mely szerint a „nagyurak”, azaz az uralkodó réteg likvidálása jelentené a nép számára a megoldást. A versben Petőfi viszont békejobbot is ajánl az arisztokráciának, és tiszta lapot szeretne az egyenlőség jegyében. Bizonyos viszont, hogy a mű ugyancsak elérte célját, hisz irodalmi értéke mellett, megjelenése után nemsokkal felröppent egy álhír, melyről a költő egy 1848. március 29-i naplóbejegyzésében maga is ír, mely szerint Petőfi közel negyvenezer fellázított paraszt élén Rákoson a pesti eseményekhez hasonló horderejű megmozdulásra készül. A vers szövege és az álhír okozta pánik kapcsán az országgyűlés szinte azonnal fenntartások nélkül elfogadta az úrbér eltörlésére vonatkozó tervezetet.

Petőfi egy volt a kor neves irodalmi személyei közül, aki nem csupán kiállt a forradalom ügye mellett, de vezéralakjává vált, és életét tette rá, hisz a forradalom bukása után, ha nyoma nem veszik, nagy valószínűséggel lázadás, valamint lázítás vádjával kivégezték volna. Költészete a nép szócsöve volt, és egy egész korszakot határozott meg úgy, hogy versei és hitvallása nekünk, a mai kor emberének is tartogat fontos üzenetet, melyre emlékezni érdekünk és kötelességünk.

Mezei Máté