Kistermelők nagy gondjai a tárolással

A Dunaszerdahelyi járásban, a homokos, kavicsos talajokon, ahol köztudottan a legkorábban érik be a termés, az elmúlt hét végén ugyan nekifogtak a repce betakarításának, de az esők itt is megálljt parancsoltak a kombájnoknak, s néhány napos kiesést eredményeztek a munkában. Patasi Ilona, a dunaszerdahelyi regionális agrárkamara igazgatója szerint a repce egyelőre 2 – 2,2 tonna körüli hektárhozamokat mutat, a termelők általában ilyen átlagos hozamokra számítanak. Nagyobb gond azonban, hogy a repce felvásárlási ára az előzetes hírek alapján a tavalyihoz képest mintegy 500 koronával alacsonyabb, legalábbis a termelőknek csupán 6800 korona körüli árakat kínál a termény felvásárlója és feldolgozója.

A gabonafélék közül a búza az előzetes felmérések szerint 3,5-4 tonna körüli hozamokat ígér, a termény betakarításának elhúzódása miatt a termelők attól is tartanak, hogy a sikértartalom esetleg csökkenhet. Itt egyelőre még nagyon alacsonyak az árajánlatok, hiszen a tavalyi gabonakészletek valamint az intervenciós felvásárlás és értékesítés elhúzódása miatt a piac keresleti oldalán inkább várakozó állásponton vannak a résztvevők. Annál is inkább, mert a tavalyi készletek értékesítésében a túlkínálat már így is jelentősen leverte az árakat, a terményeket a tavalyihoz képest csak jelentős árcsökkentéssel lehet értékesíteni. Az új takarmánygabonáért jelenleg 2700 koronát, az élelmiszeripari búzáért pedig 3000 koronát kínálnak a felvásárlók, ami az uniós intervenciós árakhoz képest is eléggé alacsonynak minősíthető, sőt még a jelenlegi magyarországi 20 ezer forintos árszintet sem éri el.

Ugyanakkor kellemetlen meglepetés érhet nagyon sok ún. kisebb, 15-20 hektáros gabonatermelőt, aki olyan helyzetbe kerülhet, hogy saját raktár híján az aratás után esetleg nem tudja majd hol elraktározni a termését. A nagy gabonafelvásárlók ugyanis egyelőre csak a hosszú távú szerződéses partnereiknek garantálják, hogy a termést átveszik tőlük, az ad hoc alapon termelőknek egyelőre semmilyen bizonyosságot nem kínálnak.

Mészáros József nadasdi gabonatermelő szintén ebben a cipőben járt az előző napokban. A mintegy 20 hektáron gabonát termelő gazda, aki a saját állattenyésztésben felhasznált mennyiségen túl 40-50 tonna gabona értékesítési lehetőségeit kereste, a járásban meghatározó gabonafelvásárló nagyvállalatnál nem járt sikerrel, neki nem ígértek szerződést. Szerencsére tudomást szerzett a térségében nemrégiben megalakult gabonatermelői értékesítő társulásról, s amint azt elújságolta, velük elvben már meg is egyezett, tehát az aratás után, immár a társulás tagjaként nekik szállítja majd a terményt.

Örvendetes, hogy a hazai termelők vélhetően a piaci nyomás hatására is végre élnek azzal az uniós piacszabályozási lehetőséggel, amely a termelői-értékesítő szervezetek kihasználásában rejlik. Számtalanszor leírtuk már, s magyarországi példákkal is ecseteltük, hogy a piacon a kisebb termelők csak közös fellépéssel, egységes árukínálattal és az abból eredő piaci erővel lehetnek csak versenyképesek. Úgy tűnik, hogy a szlovákiai gabonatermelő gazdák ezt a kényszerű és egyben kényszerítő elvet már tudatosították, s amint a példa is igazolja, megtették az első lépéseket annak érdekében, hogy a mellőzésről szóló panaszáradat helyett bizonyos szinten elfogadható piaci pozíciót vívjanak ki maguknak. (sz)