Ki viseli a papucsot?

Anyósokról, szőke nőkről, házsártos feleségekről szóló viccekkel tele a padlás, no meg a gyengébb nem hócipője. Ugyan nem biztos, hogy ez rájuk – a téma szolgáltatóira – nézve kellemetlen vagy bármiféle hátrányt jelent számukra, hiszen azt is mondják, akikről sok tréfa születik, a felszínen maradnak minden körülmények közt (Gondolom, a szőke nők még a folyóba is úgy fulladnak, hogy a fejüket kidugják a vízből, nehogy tönkremenjen a frizurájuk). Bezzeg a papucsférjekről nem sok klaszszikus viccet ismerünk (pedig de sok lány vágyik ilyen hitestársra!), ami mégis föllelhető, gyönge, mint az őszi légy, s nem is igazán arról szól, milyen megalázó papucsnak lenni, amely lakásszerte hányódik, amelyet este hanyagul belöknek az ágy alá, hogy reggel a fél világot, köztük a legédesebb nej legátkozottabb édes jó anyukáját emlegetve kotornak elő partvisnyéllel, melyen legszívesebben a drága anyóst látnák elsuhanni a ház fölött.

– Szörnyű az életem. Nem ihatok, nem dohányozhatok, sőt, még nőkre sem nézhetek.

– A doktor megtiltotta?

– Dehogy. Megnősültem.

Nos, mi ez ahhoz képest, hogy:

– Mi jár egy szőke nő fejében, ha gondolkodik?

– A huzat.

Arról már nem is szólva, hogy:

– Mi az abszolút lehetetlen?

– Gondolkodási időt adni a szőke nőnek.

Ámbár, nem is lehet olyan kellemetlen papucsférjnek lenni. Mostanság amúgy is mindegy, a nők többsége nadrágban jár, kalapot is visel – nekik a divat diktál, ők meg fogják magukat, és jól eldirigálják férjüket, akik a munkahelyükön fontosabbnál fontosabb vezető pozíciót töltenek be, akiknek a nyakába szakad száz meg száz ember foglalkoztatásának, irányításának felelőssége, s lehet, hogy nem is vágynak másra, mint arra, hogy bekotródhassanak az ágy alá, ahol a pormacskákon kívül senki sem zavarja őket.