A férfi, aki soha nem képes felnőni

Valószínűleg sok hölgy találkozik a következő esettel: felelősségtudat hiánya, vidám, gondtalan életszemlélet. Ezek jellemzik azokat a férfiakat, akik egyszerűen nem hajlandóak felnőni. Legyenek akár huszonöt, negyven- vagy hatvanévesek, továbbra is úgy viselkednek, mint a kamaszok, sokszor megkeserítve ezzel partnerük, környezetük életét.

A gyermeki lelkületű férfiak általában nagyon szórakoztatóak, az élet mellettük csupa nevetésnek tűnik. Lassan rájövünk, hogy ez nem teljesen igaz. Az ilyen típusú férfi állandóan igyekszik elhárítani a felelősséget, szeret másokat okolni tévedéseiért. Idővel mindannyian felnövünk, ki előbb, ki utóbb. A felnőtté válás azonban erőfeszítést igényel. Első lépésben vállalnunk kell a felelősséget magunkért és cselekedeteinkért, ehhez hozzátartozik, hogy ne hárítsuk másra kötelezettségeinket, és ne keressünk kifogásokat, hogy viselkedésünket, tévedéseinket igazoljuk. Vannak férfiak, akik nem kívánnak végigmenni ezen a hosszú és rögös úton, és gyakran megrekednek egyes szakaszokon. Hogyan ismerhető fel a gyerekes férfi? Életkora szerint felnőtt, viselkedése alapján gyerek. Sokszor párja vagy szülei intézik helyette ügyes-bajos dolgait, például állást keresnek neki, kifizetik számláit, az összes házi teendő terhét leveszik válláról, kiölve belőle az önállóság utolsó szikráját is.

Az infantilis férfi magabiztosnak látszik, de lelke mélyén igen sérülékeny, félénk. Egy összejövetelen képes azonnal lenyűgözni a hallgatóságot; sziporkázó, hódító és lenyűgöző. A társaság többi tagja hozzá képest jelentéktelennek tűnik. Legbelül ez a típus bizonytalan, határozatlan, sokszor attól tart, nem szeretik eléggé, ezért bújik a magabiztosság és a vidámság álarca mögé. Számára az élet játékból, szórakozásból áll. Mesés üzletekről fantáziál, lehetetlen tervekkel, szerelmi kalandokkal igyekszik elfedni, hogy nem képes felnőni. Egyedüli feladatának a kötelezettségek és az akadályok elkerülését tekinti. Épp ezért a nősülést és a családalapítást is addig húzzák-halogatják, ameddig lehet.

A gyerekes viselkedésű férfinak sokszor a saját bőrén kell tapasztalnia tetteinek következményét, hogy érezze, változtatnia kell a magatartásán. Gyakran csak pszichológus segíthet. Ebben az esetben érdemes pár- vagy csoportterápiával kezdeni, mivel előfordul, hogy az illető párja vagy szülei is hozzájárulnak a férfi felelőtlen viselkedéséhez. A legjobb megoldás, ha hagyjuk, hogy az infantilis férfi szembenézzen a valósággal és vállalja tettei következményeit. Bármilyen könyörtelennek tűnik is, ne oldjuk meg helyette feladatait. Ha nem fizeti ki számláját (persze nem egy-két esetről van szó), ne tegyük meg helyette, ha sorozatosan elalszik, ne ébresszük fel. Legközelebb valószínűleg nem fog előfordulni. Ha például arról panaszkodik, hogy munkahelyén nem akarják előléptetni, ahelyett, hogy vele sajnálkozunk, kérdezzük meg, mit kíván tenni. Ugyanakkor támogassuk és segítsük, pozitív tulajdonságaira támaszkodva ösztönözzük a megkomolyodásra. (origo)

A történelem háttérbe szorított férfiai

A huszonhárom éves korától uralkodó Mária Terézia férje, a politikai élettől teljesen visszavonult Lotharingiai Ferenc csak messziről kísérte figyelemmel, hogy energikus asszonya hogyan igazgat egy egész birodalmat. Ő maga szívesebben maradt a háttérben, és foglalkozott kedvteléseivel, ritkaságok gyűjtésével. Mária Terézia és Ferenc szerették egymást, de a sors úgy akarta, hogy a tizenhat gyermeket szülő családanya irányítsa országát és házasságát is. Nem volt más választása, hiszen a történelem őt erre a szerepre rendelte.

Mások azonban komoly küzdelmet folytattak, hogy rabigájuk alá hajtsák a férfiakat, akik úgy táncolnak, ahogy a nő fütyül. Madame Pompadour, XV. Lajos közismert szeretője, minden erejével és számító okoskodással érte el, hogy kivegye királyi szeretője kezéből az irányítást, és az ország legbefolyásosabb asszonyai közé küzdje fel magát. A francia uralkodó minden kívánságát leste, és még politikai döntésekbe is beleszólást engedett kegyencnőjének. Azonban a nőuralom nem minden esetben jár együtt küzdelemmel és számító magatartással. (origo)