Kezdődik a félelem kora

Gyermekek és öregek, koldusszegények és szupergazdagok körében az átlagnál gyakoribb a félelem, és a nőket kétszer gyakrabban érinti, mint a férfiakat. A súlyos helyzeteket átélt emberek többsége pszichikailag egészséges marad. Hogy a félelemkeltő élmények kiváltanak-e beteges zavart, az lényegében három tényezőtől függ: az egyéni érzékenységtől, a stressztűrő képességtől és a félelmet keltő helyzet tartósságától. Minden kornak megvannak a maga félelmei. 170 évvel ezelőtt a vonatok utasai 50 km/óra sebességnél elájultak a félelemtől, ma viszont a szuperszonikus repülőgépen nyugodtan olvassák az újságot. Mitől félnek hát a modern emberek? Mindenekelőtt a klasszikus félelmeket találjuk náluk: a tériszonyt, a tömegiszonyt, vagy speciális – állatoktól, betegségektől való – félelmet. A súlyos katasztrófák megváltoztatják a félelmi zavarok rangsorát, így ezek nemcsak emberéletekben és a környezetben okoznak kárt, hanem pszichoszociális környezetünket is károsítják. Az Exxon Valdez katasztrófája után Alaszkában a baleset után egy évvel a lakosság 20 százalékánál észleltek általános félelmi zavarokat. Ha az ilyen félelmeket nem kezelik krónikussá válhatnak. Ám nem csak a látványos katasztrófák keltenek félelmet. A félelemkutatók újabban a környezettől való félelmek alattomos terjedését is megfigyelték: félelem a kemikáliáktól, az elektromágneses sugárzástól. A testünkkel kapcsolatos félelmek is megváltoztak. A XIX. században a verejték verte ki az embereket arra a gondolatra, hogy esetleg valaki meztelenül látja őket. Manapság viszont egyre terjed az a félelem, hogy szívesen mutogatott testüket mások nem találják elég vonzónak. Az érintettek meg vannak győződve, hogy ők csúnyák, ezért kerülik a kapcsolatokat. Az ilyen zavarok érzelmi nyomással és a társadalmi értékcsökkentség érzésével járnak. Ez a félelem sokkal gyakoribb, mint eddig föltételezték, mert a legtöbb érintett szégyelli és elhallgatja. Ijesztő egy teljesen új, testre vonatkozó fóbia, az ápolásra szorulástól való félelem. Egy Németországban végzett felmérés szerint a megkérdezett 2453 személy 43,4 százaléka fél ettől. Ez a szám riasztóan magas, különösen ha összevetjük azzal, hogy 34,6 százalékuk félt élettársa elvesztésétől és kereken 20 százalékuk attól, hogy gyilkosság áldozatává válik. Ezek szerint az ápolás rosszabb, mint a halált okozó testi sértés? Már 20 éve megfigyelhető ennek a félelemnek a fokozódása, ami az elhanyagoltságtól való félelmet jelenti, és hogy az ápolás során idegen emberek hatalmába kerülnek. A katasztrófákról szóló hírek, valamint a szépségek megjelenése a médiában azt eredményezi, hogy ezek az új félelmek tovább fokozódnak. Talán a „félelem korszaka” felé tartunk, amint arról Jean Twenge amerikai pszichológus meg van győződve. A gyermekek és fiatalok félelmeivel foglalkozó, 1952 és 1993 között publikált 269 tanulmányt vizsgált át. Szerinte nő a különböző félelmi állapotok száma. (Origo, Természet Világa)