Készül a jövő tengeralattjárója

A félrecsiszolt drágakőre emlékeztető, az ellenfél radar-szonár szemei-fülei számára csaknem észrevehetetlen, Visby-osztályú korvettNépszabadság-felvételA hatalmas, mattfekete acéltest egyelőre kiszolgáltatottan, tehetetlenül hever a bakokon, az orr-rész alatt, mint bálnánál a fogakat helyettesítő hosszú rugalmas szálak, a szilák, úgy sorakoznak a szonár, a víz alatti tájékozódást segítő szerkezet, a tengeralattjáró „füle” elefántcsontszín-sárgás elemei. Hátul a vöröses anyagból készült, többágú hajócsavar. Ez a tengeralattjárókon az egyik legfontosabb, legkevésbé publikus alkatrész, titkának megszerzéséről féltucatnyi kémfilm készült. Bronzöntvény, melyet különleges számítógépes programmal csiszolnak meghatározott formájúra, hogy úgy hasítsa a vizet, hogy szinte ne is rezgesse. Észrevehetetlen maradjon, ne adjon támpontot az óceán mélyén rejtőzködő, szonárjaikkal kagylózó ellenséges tengeralattjáróknak. A bálna orra, szemei a fémszivar elülső részén egyelőre vaksin pillogó fekete ablakok, a torpedókilövő szerkezetek nyílásai. Az U–31-es legfélelmetesebb fegyverei, a német fejlesztésű, vékony kábellel a célig vezérelt nehéztorpedók rejtőznek majd az ablakok mögött. A torpedócsövek egyben mentő-megközelítési zsilipalagútként is szolgálnak. Ha a víz alatt lassan lebegő tengeralattjáróra „vendég”, a német haditengerészet valamelyik Kampfschwimmere, különlegesen kiképzett harci könnyűbúvára érkezik, „kopogtat”, mire kinyílik az egyik torpedóvető cső lezáró ablaka. A neoprén ruhás, Nitrox-palackos-légzőkészülékes búvár bebújik a csőbe, mögötte bezárul a külső ablak. Láthatatlan szivattyúk eltávolítják a csőből a vizet, kinyílik a belső ajtó, máris benn van az U–31-esben. Fent, a több emelet magasan az ég felé nyúló toronyban, a fekete-vörös-aranysárga német nemzeti lobogó alatt egy szerelő matat, lent tengervízzel hűtik a 212Alpha mintájú tengeralattjáró, a német haditengerészetnek jövőre átadandó U–31-es próbaüzemelő készülékeit. Hátul a zárt üzemcsarnokban irdatlan méretű, félkörívesen meghajlított, szélükön szép simára köszörült, nem mágneses acéllemezek hemperegnek. Három tengeralattjáró készül egymás mellett, két kisebb, egy nagyobb. A nagyobbat a görög haditengerészet rendelte, az egyik kisebb az olaszokhoz kerül. – Képzelje el, olyan pontossággal dolgoznak, mint az órások, századmilliméterre stimmelnie kell mindennek, magyarázza dr. Jürgen Rohweder, a kieli HDW hajógyár kommunikációs igazgatója. Szó se róla, olyan a rend, tisztaság, mint egy órásüzemben. A 212A tengeralattjárók különlegességei közül a legbecsesebb: a motor, az üzemanyagcellás, hidrogénnel és oxigénnel üzemelő, teljesen zajtalanul járó – mivel működés közben elektromos energiát és vizet termel –, abszolút környezetbarát szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy a jármű heteket töltsön egyfolytában a víz alatt. A 212A német tengeralattjáró gyártástechnológiája egyedülálló, hozzá hasonlót a világon sehol másutt nem tudnak egyelőre készíteni. – Hat-tíz év előnyünk lehet a versenytársakkal szemben, mondja dr. Rohweder. Kinn a sólyatéren, az U–31-es mellett a szemünkbe csapja a sós párát az örökké fújó keleti-tengeri szél, kerülgetjük a tócsákat, az udvar közepén guggoló sárga gyakorlótorpedót. Rajta a felirat: a Bundesmarine, a német haditengerészet tulajdona. Meg valamiképpen profán, számomra megmagyarázhatatlan módon egy telefonszám. – Hogy kerül egy telefonszám egy torpedóra? Úgy, hogy legyen kiket értesíteni, ha a torpedó gyakorlat közben elveszne, idegen partokra kerülne – magyarázza dr. Rohweder úr. Németország megint kategóriájukban a világ legjobb tengeralattjáróit gyártja. Emellett a HDW-gyár svédországi érdekeltsége, a Kockums a világ első „lopakodó” technológiával, műanyag-szénszálas bevonattal ellátott, az ellenfél radar-szonár szemei-fülei számára csaknem észrevehetetlen, Visby-osztályú korvettjét készíti. A 212A hossza 56 méter, átmérője hét méter, vízkiszorítása 1450 tonna, 27 fős legénysége van. Fő fegyverzete: nyolc torpedóvetőcsöve 550 milliméteres nehéztorpedókat bocsát útjukra. A legkorszerűbb helyzetmeghatározó-felderítő műszerrendszerekkel van felszerelve. Az üzemanyagcellás főmotort a Siemenssel közösen fejlesztették ki, a zömmel német beszállítók között angol, amerikai, svéd, olasz cégek is vannak. A „lopakodó” Visby, amely sokszögű felületeivel leginkább egy félrecsiszolt drágakőre emlékeztet,72 méter hosszú, 640 tonna vízkiszorítású korvett, 43 fős legénységgel. Fegyverzete hagyományos, egy 57 mm-es Bofors automata ágyúból, torpedókból, mélységi bombákból, 127 mm-es rakétavetőből áll. A már készülő második generációs Visby Plus már NATO-kompatibilis lesz, ígérik a svéd–német tervezők.

A műszaki kultúra a védelmi iparra is átsugárzik: szakértők szerint Németország a haditechnikában a világ egyik vezető állama, nemcsak a kommandósfilmekből ismert, a legjobbnak tartott Heckler und Koch géppisztolyaival, hanem a Rheinmetall kifejlesztette harckocsilövegeivel (amelyeket az Abrams amerikai szupertankba is beépítenek), az Irak-háború idején Kuvaitban őrködő Fuchs (Róka) páncélozott laboratóriumaival vagy az MTU gyár harckocsimotorjaival. A HDW többtucatnyi államnak, köztük Izraelnek szállít tengeralattjárókat. A 212A körül diplomáciai-titkosszolgálati forrongás: Tajvan szeretne belőle rendelni, de Peking nem akarja, hogy a részének tekintett független szigetország ilyen fegyverekhez jusson. Amerika, Tajvan szövetségese tanácstalan: melyik oldalra álljon? Tajvan a barátja, a túlparti Kína pedig előbb-utóbb stratégiai partnere. Az ügy pikantériáját emeli, hogy a kieli HDW-gyár – amerikai tulajdon, a Bank of America egyik érdekeltségéé. – A végső szó Berliné, a politikai vezetés dönti el, kinek, milyen fegyverrendszereket szállíthatunk... Szemben a HDW sólyaterével, puskalövésnyire innen, a kieli öböl túlpartján a város pályaudvara és a modern vásárcsarnok, a Sophie’s Markthalle hívogatja a vevőket. Alkonyodik. A város villogása, az autók cikázó reflektorfényei eltakarják, elnyelik a túlparton, a sólyatéren magányosan gubbasztó U–31-es hatalmas, sötét tömbjét, komor körvonalait. Három kutyás, zöldtarajos punk üldögél az átépítéstől szenvedő pályaudvar állványerdejében, és gitárt nyaggatva zümmög. Homlokukon ott virít a rikító pinkkel felmázolt felirat: béke.