Keserédes karácsonyvárás, még hosszú út áll előttük

Értő és segítőkész olvasóink az egész év folyamán nagyvonalúan hozzájárultak azoknak a támogatásához, akik egészségügyi gondokkal küzdenek és emiatt önerőből nem boldogulnak. Olyan családoknál jártunk, ahol a felépüléshez elengedhetetlen gyógykezeléseket és műtéti beavatkozásokat az egészségkárosult gyerekek és felnőttek hozzátartozói nem tudnák saját forrásból fedezni, ezért végtelenül hálásak minden jóakaró ember segítségéért.

Újabb műtétre várva

Gyökerestől megváltozott a 28 éves udvardi Vanya Sándor élete idén szeptember 26-án délután. A másoknak mindig készségesen segítő fiatalember, miután hazatért munkából, felment a felújítás alatt lévő házuk tetejére. A munkások, akik csaknem befejezték addigra a tetőt, már odalent tartózkodtak. A történteket élettársa, Magyar Edina osztotta meg velünk. „Sanyi úgy gondolta, tehet még egy lépést a tetőn, de kilépett a légüres térbe és 6 méteres magasságból lezuhant. Amíg élek, nem felejtem el azt a rettenetes pillanatot. A konyhában voltam a kisfiammal, a négyéves Nikolasszal, amikor a munkások kiabálására lettem figyelmes.

A párom ott hevert a földön, az orrából, szájából vér folyt, azonnal hívtam a mentőket és az érsekújvári kórházba szállították, nem tudtuk, milyenek a sérülései” – idézte fel a történteket Edina. Vanya Sándort Kovácsfalvára, az országos rehabilitációs központ fekvőbetegrészlegére szállították az érsekújvári műtét után. A zuhanás következtében porrá zúzódott a fiatalember 7. nyakcsigolyája, így a 6. és a 8. csigolya egymásra csúszott, eleinte úgy tűnt, sem járni, sem egyedül lélegezni nem lesz képes. A négy órán át tartó műtét eredményeként csodával határos módon önállóan lélegzik, a gerincvelő sem szakadt meg, de az ütés következtében megnyomódott. Első beszélgetésünk során Edinától megtudtuk, a rehabilitációs központban az egészségbiztosító csak december 20-ig téríti Sanyi gyógykezelését. Ezért transzparens számlát nyitottak a fiatalember megsegítésére, de a család mellé állt egy udvardi vállalkozó is, aki érsekújvári éttermében novemberben olyan vasárnapi menüt kínált, amiért a vendégektől kapott összeget felajánlotta a családnak. December elején jótékonysági tetoválási akció is zajlott Érsekújvárban Vanya Sándor gyógykezelésének támogatására. Edinával advent negyedik vasárnapján beszélgettünk. „December 19-én engedik haza a páromat, határtalan boldogság, hogy együtt töltjük a karácsonyt, mégis nagyon stresszes vagyok! A család felajánlotta a segítségét, közösen gondozzuk majd őt, ám az ünnepeket beárnyékolja, hogy december 28-án ismét műteni kell a páromat. A mágneses rezonancia vizsgálat szerint a 7. csigolya korrigálására lesz szükség ismételten, mert az előző műtétet követően nem következett be a várt eredmény. Ismerősök ajánlására szeretnénk a magyarországi Sopronban gyógykezeltetni Sanyit a műtét után, ahol úgynevezett elektroterápiát alkalmaznak az idegpályák aktiválására. Várhatóan január 14-én kezdhetnék meg a gyógykezelését. Nagyon hálás vagyok minden eddigi segítségért, és bízunk Sanyi mielőbbi felépülésében!” – hangsúlyozta Magyar Edina. Vanya Sándor gyógyulását a következő számlaszá­mon segíthetik. Állítsuk lábra Sanyit – Postavme Sanyiho na nohy IBAN: SK13 0900 0000 0052 0882 5370.

Borsóházi anyuka és kislánya

Az érsekújvári Soóky Dorina 1000 grammos koraszülöttként, nyitott szájpadlással, fejletlen tüdővel és súlyos látáskárosodással látta meg a napvilágot. Születése óta egyedül neveli az édesanyja. Dorina nagymamáján és a keresztszülőkön kívül elsősorban lapunk együttérző olvasóinak köszönhetik, hogy ma már a magyarországi, Solymáron található Borsóház gyógyközpont nagy családjának is a tagjai. A karácsony előtti utolsó hetet kemény munkával, hatékonynak bizonyuló mozgásfejlesztő gyakorlatok elsajátításával töltheti a kis Dorina, édesanyja kíséretében ismét a Borsóházban. Melinda testi és lelki ereje tiszteletre és csodálatra méltó, beszélgetésünk idején is többször megesik, hogy felkapja, kacagva megperdíti kislányát. Amikor a huszonnégy órás gondoskodás nehézségei, magányos estéi kerülnek szóba, félrefordul, hogy Dorinka ne lássa a könnyeit. Időnként érzi, hogy pihennie kellene, de egyetlen percre sem hagyhatja magára a kislányát. A szerényen berendezett bérlakásban ünnepi kivilágítás, apró szobrocskák az ablakban, és szépséges makramé karácsonyfa a falon, különféle kívánságokkal. Melinda megosztja velem a fa készítésének történetét: igencsak megterhelő gondozói napokat követően nem érezte jól magát, sehogyan sem tudott lecsillapodni, valószínűleg felment a vérnyomása, végül eleredt az orra vére. Ekkor döntött úgy, hogy az alkotásba menekül és létrehozza a kívánságfát. Dorinka érzékeli környezetét, talán még édesanyja vívódásait is, de anya és lánya komoly előrelépésnek tartja, hogy idén eltávolították az orvosok a gégekanült, így van remény arra, hogy gyomorszonda helyett lassan átálljanak a rendes evésre. Dorina jövőre hatéves lesz és súlyos látáskárosultsága ellenére gyakorol, tanul, alkot. Megmutatják a koraszülöttek jövő évi naptárát, amelynek egyik oldalát az ő alkotása díszíti. Solymáron már két délelőtti és egy délutáni foglalkozáson fejlesztik a szakemberek Dorinát és a borsóházi anyukák csapatát erősíti az édesanyja. Búcsúzóul rengeteg ölelést és puszit kapok a kislánytól. Mintha így szeretné elmondani, hogy karácsonyra sem ő, sem az édesanya nem kíván egyebet, mint újabb lehetőséget a fejlődésre. Csak így adatik meg számára is, hogy megélje a világ szépséges csodáit más, egészséges gyerekekhez hasonlóan. A korábbi transzparens számla helyett ősztől az édesanya számláján segíthetik az édesanyát és kislányát. Melinda Soókyová, 2614538402/1100. SK3811000000002614538402.  

Máté és Márk remekelnek

Idén májusban látogattunk el ismét a tardoskeddi Mlynár családhoz, majd az édesapával az általa vezetett Sportklub századik évfordulóján találkoztunk, végül a faludíj átadásán futottunk össze a Szent István Napokon, amikor Mlynár Gábor községi díjat vett át Tóth Marián polgármestertől a jubiláló sportklub nevében, ahová kis focistaként Márk is elkísérte. Ha felidéznénk két évvel ezelőtti látogatásunkat a szülőknél, Mlynár Marikánál és Gábornál, ahol megismertük Mátét és Márkot, elégedetten nyugtázhatnánk, hogy több előrelépés is történt a család életében. Olvasóink is hozzájárultak ahhoz, hogy az autizmussal élő Máté külföldi őssejtbeültetése megtörténjen. A kisfiú ezt követően elkezdett beszélni, fellépett az anyák napi műsorban, ikertestvérével együtt elsőáldozó lett, és a napokban is szerepelnek mindketten a karácsonyi műsorban. A perbetei származású, futballistaként széles körben ismert édesapa és az ímelyi születésű, korábban aktívan és eredményesen kézilabdázó édesanya számára nem volt könnyű a gyermekvárás időszaka, számos kudarccal, buktatóval járt, mire megszülethettek az ikrek. 2021-ben elmesélték, hogy három vetélés, sok-sok hiábavaló várakozás előzte meg a nagy eseményt: 2013. december 7-ét, amikor világra jöttek az ikrek. Mostani megkeresésünkkor Mlynár Gábor elmondta, tízéves lett Máté és Márk, és a legnagyobb meglepetésükre születésnapi bulit rendeztek nekik az iskolatársaik. Nem győzte dicsérni a Szemerényi Károly Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola vezetését, pedagógus és szülői közösségét, valamint a tanulókat, akik feltétel nélküli szeretettel és elfogadással, erős háttérrel szolgálnak az egész családnak. Nagy szükségük van a helyi közösség támogatására, mert korábban volt részük elutasításban, nem minden nevelési és oktatási intézményben elfogadók az egészségügyi gondokkal küzdő családokkal. Márk csupán 1700, Máté 2400 grammal született, és már akkor kiderült, hogy Márk kezecskéi nem fejlődtek ki rendesen. Először egyévesen műtötték, jobb kezén a mutatóujja csonkjából nagyujjat formáztak a szakorvosok. Márk már az első találkozáskor levett a lábamról, amikor körbekalauzolt a házban, bemutatta a családját. Második alkalommal azzal varázsolt el, hogy saját költésű, édesanyjának írt versét olvasta fel, amellyel díjnyertes lett. Máté az autizmusa ellenére sokat változott, fejlődött, édesapja elmondása szerint nagyon szeret iskolába járni, sikerélményei vannak és őszinte barátsággal veszik körbe a társai. A 2021 őszén történt bécsi őssejtbeültetést követően érzékeltem a különbséget, a korábban félénk Máté mellém bújt, megsimogatott. Mlynár Gábor azonban az e heti beszélgetésünkkor elmondta, a kezdeti fejlődést követően most némi stagnálást éreznek Máté fejlődésében, de nem nagyon van lehetőségük arra, hogy újabb őssejtbeültetésre gondoljanak, mert erre nincs anyagi lehetőségük. „Csodálatos közegben élünk, de időnként attól félek, mi lesz a fiúkkal az alapiskola befejezése után. Nagyon szeretnénk, ha továbbtanulnának, boldogulnának az életben” – osztotta meg velünk az aggályait felesége nevében is Mlynár Gábor.

A karácsonyi ünnepek alatt először Gábor egyedül élő édesanyjával töltenek meghitt pillanatokat, majd a szűkebb család többi tagjával ünnepelnek együtt. Mivel a december a mikuláscsomagokon kívül születésnapi ajándékokat is hozott Máténak és Márknak, így karácsonykor az ajándékosztáson túl nagyobb hangsúlyt kap a családi összetartás, a szeretet, az egymásra fordítható minőségi idő. Mlynárék nagy vágya összegyűjteni az újabb műtéti beavatkozáshoz szükséges összeget. Amennyiben van rá lehetőségük, támogassák a családot a következő számlaszámon: IBAN: SK0711110000001059482002 – Máté gyógyulásáért.

Szükségük van ránk

Lapunk olvasói nevében mindhárom családnak áldott karácsonyi ünnepeket és reményteljes új esztendőt kívántunk. Az udvardi, tardoskeddi és érsekújvári családok sok mindenben különböznek, de van valami, amit egyformán vallanak és több alkalommal hangsúlyoztak beszélgetéseink, találkozásaink alkalmával. Magyar Edina megosztotta velünk azt az élményét, hogy amikor balesetet szenvedett párja, Sanyi megtudta, milyen sokan segítettek nekik, a következőképpen reagált: sosem hitte volna, hogy ilyen sok jó ember létezik ebben a világban. Hasonló volt a reakciója Soóky Melindának is, amikor egy-egy alkalommal átadtuk neki a hatékony gyógykezelésekhez folytatásához szük­séges összeget. A Mlynár család tagjainak meggyőződése, hogy jóakaratú, élethelyzetüket mélyen átérző emberek nélkül nem boldogulnának, és nem tehetnének meg olyan lépéseket Máté fejlődéséért, amivel teljesebbé válhat az élete.