KÉK-terv a közös érdekképviseletért

Fontos a hibák és a felelősök megkeresése, és a következmények levonása – ha ez mások mellett a saját személyemet is érinti, legyen. De még fontosabb a koronavírus által keletkezett időt arra kihasználni, hogy mondjunk valamit arról, hogyan tovább.
Ehhez szeretnék hozzájárulni néhány gondolattal, kifejezetten a hidas perspektíva tanulságaival.

1. Közösen?

A választási eredmények egy dologban nagyon egyértelműek: a szlovákiai magyarság ma nem képes több, kisebbségi orientáltságú erő egyidejű táplálására. Ennek az eredménye ma egy rakás, a parlamentet megközelíteni még kis csoportokban is képtelen pártnak a kudarcos létezése. Emellett pedig a magyar szavazat becsatornázása a mainstream pártokhoz, a jelek szerint végül még csak nem is azok „magyar platformjaiba” (PS, SaS), hanem a magyar programmal gyakorlatilag nem is rendelkező OĽaNO-ba.

Két lehetséges irány van a folytatásra: a legyengült magyar pártok partneri betagozódása szlovák pártokba, vagy pedig a közös út megtalálása, de a ciklus elején, nem pedig a végén, ahogy eddig volt szokás. Ez a cikk a második modellről szól, amelyet most Közös Érdekképviselet (KÉK) néven fogok nevezni a cikkben.

A KÉK összeállítása több módon is megvalósulhat, az egyik lehetőség a teljes integráció (a választás előtti kör végigtárgyalása után azt kell mondanom: ez nem lesz egyszerű), a másik lehetőség egy választási párt létrehozása valamiből, a harmadik lehetőség pedig a platformosodás egy közös formációban. Az utóbbinak több tekintetben nagy potenciálja látszik.

2. Ideológiai irány

A kampány egyik legfontosabb, szerintem alulértékelt, kérdése az volt, hogy a magyar érdekképviseletnek kell-e erősebb politikai-ideológiai színezetet, irányvonalat vinnie. A pártok egy része (elsősorban az Összefogás és a Fórum) kifejezetten kormányellenes, ellenzéki manifesztót fogalmazott meg és vitt végig. A Híd pozíciója, amely korábban egyértelműen az volt, hogy kormányon kell lenni, kiegészült egy fél mondattal – de nem minden áron. Az MKP pozíciója számomra kevésbé volt olvasható, hiszen részben a partnerei ideologikus pozícióját vitte, de közben a pártból sugárzott az egyetértés a „kormányon kell lenni” dogmájával.

Mindez egy változó politikai térben történik. A parlament jelenlegi összetételében sohasem volt kevésbé ideologikus. Néhány karakteres arcélű pártot leszámítva (SaS, ĽSNS) leginkább politikai pragmatizmus jellemző a bejutott erőkre, amelyet csak esetenként színez erős ideológiai irányvonal – a jelek szerint például az ún. pro-life (élet védelméről szóló) kérdésekben.

Szerintem a jövőbeli KÉK-nek is hasonló módon kellene eljárnia: azaz nem egy teljes ideológiai profillal kirukkolni, hanem csak egy részleges közös magot definiálni a kisebbségpolitika és a régiófejlesztés terén. Ennek a magnak a gyakorlatilag teljes körű elfogadása kell hogy legyen a magyar politikai erő kormányra kerülésének az ára. Ezt meghaladóan pedig elképzelhetőnek tartom az ideológiamentes, illetve a koalíciós szerződés által diktált vagy az egyéni/csoportos véleményekre alapozott továbi véleményeket. A gyakorlatban: a KÉK nem habozhat például a nemzetiségi oktatás vagy a déli gazdaságélénkítés terén, itt egyértelmű arcél kell, de nem verhetik szét például az adóemelés vagy az igazságügy kérdései – nem lebecsülve e témák fontosságát.

Ki kell mondani: egy kisebbségi pártnak mindig a kormányra kerülésre kell törekednie, ha ott tudja érvényesíteni a programját. Nem preferálhat a többségi pártok közül erősen egyet másokkal szemben. Azonban ha kormányra lép, nem maradhat ott mindenáron. Ez rendezhető pl. abban a formában is, hogy az országos vezetőség 30%-a vétózhatná a kormányban maradás, esetleg a kormányra lépés lehetőségét.

3. A régiók szerepe

Úgy érzem, továbbgondolásra szorul a régiók és ezen belül a polgármesterek súlya a további magyar érdekképviseletben. Itt az irány szerintem (akár az egyéb kisebbségek – katalánok, kurdok tapasztalatára is építve) egy három pilléren alapuló, erősebb modell kialakítása.

Egyrészt fontos lenne, hogy a KÉK a kisebbségi (magyar) érdekeltségű településeken egyértelműen egy jelöltet támogasson, hogy ezek hálózatba lépve a magyar önkormányzatiság alapját adják. Másrészt az is fontos lenne, hogy ezért a támogatásért cserébe a polgármesterek vállaljanak egy nagyon konkrét intézkedéscsomagot a kétnyelvűség, akisebbségi iskolák, a régiófejlesztés terén. Harmadrészt a polgármestereknek kritikus, akár döntő szerepet kell adni a döntésben a közös érdekképviseleten belül. A KÉK nem egy erős elnökről, vagy egy erős vezetőségről kell hogy szóljon, hanem az erős régiókról – különösen a parlamenten kívüli, remélhetőleg rövid és átmeneti időszakban.

Mit jelentene ez a gyakorlatban? Egy meg nem nevezett mikrorégióban 10 magyar érdekeltségű falu van. Az önkormányzati választás előtt ezekben a KÉK kiválaszt egy-egy támogatott jelöltet, erősen preferálva a hivatalban lévőket. Ezeknek a támogatásért cserébe vállalniuk kell egy kidolgozott, nagyon gyakorlatorientált regionális charta végrehajtását. A nyertes jelöltek pedig, valamely kulcs alapján, képviselőt küldhetnének a KÉK vezetésébe, amelyet jelentős mértékben pont a polgármesterek tennének ki. A megyei választáson pedig, reagálva a választások összekapcsolására is, döntő részt polgármestereket lenne érdemes indítani.

4. Egyéb nemzetiségek 

A Híd egyik nagy előnye a mindenkori MKP-val szemben , hogy a magyar szavazók mellett képes megszólítani más csoportokat is. Ezt az előnyt – bármilyen legyen is a további közös munka – muszáj megőrizni.

A Híd abszolút számokban is megnyerte a választást a többségében magyar romák által lakott falvakban (Híd 28,7%, MKÖ 21,1%, OĽaNO 20,5%), ezért a munkát ebben a közösségben egyértelműen folytatni kell. A magyar romák hagyományosan nagyon rossz helyzetbe kerülnek, ha a jelenlegi kormánypárt viszi a roma témát, ezért nagyon fontos, hogy pont most „alájuk tudjunk nyúlni”, és megvédjük őket.

A ruszin szavazók ugyan a parlamenti választáson „szétestek”, mégis, a múltban többször bizonyították, hogy képesek nagy számban az urnákhoz járulni, mint egy létező kisebbségi politikai csoport. Egy évtizedes befektetés van emögött, amelyet nem szabad parlagon hagyni.

A szlovák és a roma regionális szavazók megszólítása, legyen szó a déliekről vagy a keletiekről, szintén a Híd jobb ötletei közé tartozott. Ha sikerül megtalálni a közös hangot ezekkel a szavazókkal, további tartalékot képezhetnek egy jó választási eredményhez.
Egy mondatot megérdemelnek az olyan kisebb létszámú kisebbségek is, mint a németek vagy a goralok, akiknek a képviseletét senki nem vállalja magára.

Nagy valószínűséggel egy platformos modell lehetővé tenné, hogy ezek a csoportok megtalálják a számításukat a KÉK-ben. Bűn lenne őket magukra hagyni.

Ravasz Ábel
volt romaügyi kormánybiztos