Pandy: Bárkivel szívesen leülök

Milyen állapotban van most a Magyar Szövetség?

Nyilvánvaló, hogy nincs jó állapotban a párt, ebben nincs vita. A rossz helyzetet bizonyítja az elmúlt három sikertelen választás. Ezzel kapcsolatban sok nyilvános kritikát fogalmaztam meg, még akkor is, ha ezt sokan nem jó szemmel nézték. Én azonban annak a híve vagyok, hogy nyíltan nevezzük meg azt, ami nem működik. Olyan kommunikációt kell megvalósítani, aminek eredményeképpen a választók is bekapcsolódhatnak az erről szóló vitába, hogy együttes erővel próbáljuk meg jobbátenni, ami nem működik.

Ön már egy ideje a párt Országos Tanácsának az elnöke, a parlamenti, az államfő- és az európai parlamenti választás sikertelenségében mennyire látja a saját felelősségét?

Első hallásra meglepő lehet, de erre a rövid válaszom az, hogy elsősorban nem az én felelősségemről van szó. Ennek több oka van. Az elmúlt időszakban sok mindenre rámutattam, ami nem működik, gondolok itt médiával való és a párton belüli kommunikációra, a kampánystratégiára, a narratívák hiányára. Ezeket a meglátásaimat azonban nem fogadták el. Ha lett volna ráhatásom ezekre a dolgokra, akkor igen, vállalnom kellene a felelősséget. Én azonban azt gondolom, hogy elsősorban a pártelnöknek és a kampányok vezetőjének a felelőssége merül fel. A parlamenti és az államfőválasztáson ráadásul Forró Krisztián elnök volt a kampányfőnök is egyben, ami némileg abszurd helyzet. Én nem hiszem, hogy mindenki mindenhez ért. Egy külső szakember általában jobban láthatja, hogy miként kell vezetni egy kampányt. Az, hogy ez a Magyar Szövetségben nem így volt, nagyban szerepet játszott abban, hogy a párt nem tudott elérni bizonyos eredményeket.

A pártelnöki tisztségért önön kívül Becse Norbert, Gubík László és Cziprusz Zoltán szállhat versenybe. Számít-e arra, hogy valamelyik jelölt az ön javára visszalép?

Arra számítok, hogy a kongresszus tagjai állnak be mögém. Ha a jelöltek közül valaki úgy gondolja, hasonló az elképzelése, mint az enyém, akkor nyitott vagyok arra, hogy egyeztessünk. Csakis az egók háttérbehelyezésével, egy alázatos politika folytatásával, a magyarok érdekképviseletének felvállalásával lehet előre jutni. Ha ebben partnerre találok az említett személyek között, akkor azt csípőből nem utasítom el. Ebben a pillanatban még nem folynak ilyen tárgyalások, de remélem, a hét folyamán jobban láthatjuk, hogy kivel és miről tudunk egyeztetni. Ezzel együtt is igaz, hogy nem az egykori platformok mentén szeretnék támogatást szerezni, hanem azokon átívelően. Ehhez nem platformokban, hanem programban és jövőképben kell gondolkodnunk. Annak örülnék, ha az egykori MKP-platformból is megfelelő támogatást kapnék. Ezzel kapcsolatban pozitív jel, hogy a párt dunaszerdahelyi alapszervezete jelölt a pártelnöki tisztségre. Az indulók közül Becse Norberttel még egyáltalán nem kommunikáltam, az az érzésem, hogy az ő esetében van a legkisebb esély arra, hogy a javamra visszalépjen. Ő több helyen is beszélt már arról, hogy a jelenlegi elnök, Forró Krisztián által elkezdett irányt folytatná tovább. Én azonban azt gondolom, hogy ha ez eddig nem hozott sikert, akkor a jövőben sem valószínű, hogy eredményes lesz. A pártnak változásra van szüksége. Ráadásul eddig az volt az érzésem, hogy a pártot a színfalak mögül egy kisebb csoport, háttérbe vonult idősebb politikusok egy köre irányítja. Neveket viszont nem szeretnék említeni, aki követi a közéletet, az tudja kiről van szó.

Bár a párton belül már felszámolták a platformrendszert, a mostani kongresszus is leképezi az egykori elődpártok közti megállapodást. Eszerint a 150 fős közgyűlés tagjainak felét az egykori MKP adja, további 45 küldöttet a valaha volt Híd és 30 főt az Összefogás köre delegált. Ön mennyire tudja biztosan maga mögött az egykori Híd és Összefogás által delegált küldötteket?

A dunaszerdahelyi bejelentés után kezdtem el a párt regionális szervezeteivel való kommunikációt, egy országjáró körútra indultam. A küldöttekkel sok esetben baráti viszonyom van. Azt gondolom, az egykori Híd és Összefogás delegáltjainak támogatására számíthatok. De az MKP explatform küldötteinek támogatásában is bízok. Itt el kell mondani, hogy a Magyar Szövetség jelenleg nem egy 7-8 százalékos parlamenti párt, hanem 3-4 százalékon állunk. Az elnöki tisztséget most elvállalni egy kihívás, amit én vállalok. Ha most nem rántjuk el a kormányt, nem alakítunk ki egy új irányvonalat és erről nem győzzük meg a választókat, akkor nem leszünk sikeresek. Én csapatban gondolkodom, olyan emberekkel szeretném magam körülvenni, akik jelentős szakértelemmel bírnak, szakmai kabineteket szeretnék kialakítani. Ezekről egyeztetek most a párton belül. A szakpolitikai elképzelésekre egyszerűen szükség van. Ezeket rá kell vetíteni a kormány aktuális tevékenységére, és ha lehet, konstruktív kritikát kell megfogalmaznunk. Amihez azonban oda kell tenni a megoldási javaslatainkat. Ezzel tudjuk bizonyítani, hogy alkalmasak vagyunk a kormányzásra. A cél ugyanis az, hogy részt tudjunk venni a döntéshozásban, képviselni tudjuk a felvidéki magyarokat.

Ha önt választják a párt élére, a leköszönő elnököt, Forró Krisztiánt el tudja képzelni a formáció elnökségében?

Én pragmatikus ember és a kompromisszumok híve vagyok. Forró Krisztiánt ugyanakkor nem tudom elképzelni a párt legfelső vezetésében, azt sem tartanám szerencsésnek, ha az elnökségben ülne. Nincs azonban konkrét megállapodás arról, hogy az elnökségem hogyan állhatna fel, így senkit sem tudok egyértelműen kizárni. Annyi azonban biztos, hogy a párvezetésben való részvétel kritériumának a szakmaiságnak kell lennie.

Gyimesi Györggyel mi a helyzet?

Vele nemrég egyeztettem. Azt mondta, örülne, ha indulnék a pártelnöki tisztségért. A Magyar Szövetségben össze kell hozni mindenkit, aki dolgozni akar, de ezzel együtt is szükség van az egységes kommunikációra, közös narratívákra. Enélkül nem lehet egység. Az én elképzelésem, hogy olyan ideológiai kereteket állítunk fel, amelyekbe mindannyian bele tudunk férni. Próbáljuk meg megtalálni az arany középutat. Majd pedig egységesen kell kommunikálnunk. Ez pedig mindenkire vonatkozik, nemcsak Gyimesire, hanem Mózes Szabolcsra és rám is.

Orosz Örs, korábbi alelnöknek felkínálja ezt a pozíciót?

Nincsenek leosztva a székek. A tárgyalások folyamatban vannak. Orosz Örssel a következőkben is számolok.

A párt belső működése szempontjából mire van most leginkább szükség?

A formációnk szerkezeti felépítését én már többször bíráltam. Azt látom, hogy járási szinten az elvégzett munka mennyisége és minősége sem elégséges. A járások mentén felálló rendszer nem működik összehangoltan. Az én elképzelésem az, hogy négy „kerületet” hozunk létre, amelyek mindegyike saját pártigazgatóval is rendelkezne. Hármat a magyarok lakta Kelet-, Közép- és Nyugat-Szlovákia régióiban alakítunk ki, a negyedik pedig az ország északi részét foglalná magában. Ez utóbbit a Hídban szerzett jó tapasztalatok alapján szeretném felállítani, hiszen az a formáció meg tudta szólítani az északon élő ruszinokat is. Eperjes város alpolgármestere például a Híd tagja volt. Azt sem tartom helyesnek, hogy a pártból az elmúlt időszakban olyan embereket zártak ki, akik sokat bizonyítottak. Gondolok itt Petrikán Péterre, Nagykapos polgármesterére, aki egy másik formáció listáján indult. Szerintem azonban most húznunk kell egy vonalat, hogy tiszta lappal tudjuk újjáépíteni ezt a pártot.

Ön az egykori Hídból érkezik. A Magyar Szövetség elnökeként mennyire tartja járható útnak az önálló etnikai politizálást?

Abszolút járhatónak tartom. Azt gondolom, szükség van egy olyan pártra, amely képviseli a felvidéki magyarok érdekeit. De az etnikai politizálás számomra nem azt jelenti, hogy mindenki mást kizárunk. Szélesebb körben kell gondolkodunk, és akkor van esélyünk, hogy új szavazókat szerezzünk. Így érhetünk el sikert és egyébként így képviselhetjük azokat is, akik engem pont a hidas múltam miatt próbálnak besározni. Ezzel együtt is mi magyar párt vagyunk és leszünk a jövőben is. Abszolút prioritás számomra, hogy önállóan tudjuk átlépni az öt százalékos parlamenti küszöböt. Nem látom értelmét, hogy a Magyar Szövetség bármely szlovák párt magyar platformjává degradálná magát. Ha ugyanis ezt logikusan átgondoljuk, ez azt jelentené, hogy a mostani választók egy része is elfordulna a párttól, a támogatottság talán 2 százalék körül lenne. Ráadásul a befogadó szlovák párt is veszítene valamennyi szavazatot, talán pont 2 százalékot, ha a magyar etnikai párt belé olvadna. Az ilyesminek aztán semmi értelmét nem látom. Persze a szlovák pártokkal tárgyalni kell, hiszen ha parlamentbe jutunk, akkor valakivel közösen kell majd kormányozni.

A kérdés inkább a választás előtti együttműködés lehetőségeire vonatkozott. Ezen a téren milyen konkrét lehetőségeket lát?

Biztosan nem kerül sor arra, hogy magyar platformként olvadjunk be egy másik pártba. Ugyanakkor ha azt látjuk, hogy önállóan az 5 százalék átlépése irreális, akkor egy egyenlő súlyon, azonos értékeken alapuló együttműködés révén születhet egy koalíció. A politikában ugyanis kell a pragmatizmus is. De ne megalázottságból tegyük ezt, hanem együttműködés szándékával. Egyébként visszautalnék arra, hogy a tavalyi parlamenti választás előtt a Szövetség vezetője, Forró Krisztián az együttműködésről tárgyalt a KDH-val, a Híd 2023 elnöke, Sólymos László pedig a Hlasszal egyeztetett, de a két szlovák párt nem akart együttműködésre lépni. Egy ilyen együtt induláshoz is ketten kellenek. A magyar platformmá válás tehát kizárt, a koalíciós együttműködést tudom elképzelni. Ezzel együtt is én úgy szeretném felépíteni a pártot, hogy önállóan a parlamentbe tudjunk jutni. Ha ez nem sikerül, akkor számomra nem probléma bármikor levonni a következményeket. Én nem pártelnök akarok lenni, hanem a felvidéki magyarokat akarom képviselni. Ha ez nem sikerül, akkor nem kérdés, hogy le kell mondanom.

Melyik szlovák pártok jöhetnek szóba egy ilyen koalíciós együttműködés szempontjából?

Turbulensen változik a pártok helyzete a szlovák politikai palettán. Ezt a kérdést a következő parlamenti választások előtt fogom tudni csak megválaszolni. Nyilván azok a pártok jöhetnek szóba, amelyekkel azonos értékrendet tudunk képviselni és velünk együtt fel tudják vállalni a magyar közösség érdekképviseletét is.

Kiállna-e közös sajtótájékoztatóra Robert Ficóval, a kormányzó Smer elnökével?

Én bárkivel kiállnék közös sajtótájékoztatóra. Már korábban elmondtam, hogy mindenkivel tárgyalni kell. Ezért a hozzáállásomért kaptam is kritikát, mert az Európai Néppárt közgyűlésén szóba álltam Ursula von der Leyennel és Roberta Metsolával. Ez is mutatja, én úgy gondolom, mindenkivel kommunikálnunk kell.

Michal Šimečkával, az ellenzéki Progresszív Szlovákia elnökével közösen kiállna a kamerák elé?

Ebben sem látok akadályt. Bár eddig sem ő, sem Fico nem hívott, hogy közös sajtótájékoztatón vegyek velük részt.

Van-e olyan konkrét cél amit a mostani szlovák kormánnyal való együttműködés során el szeretne érni? Például, hogy a Magyar Szövetségnek legyen beleszólása abba, ki vezeti a szlovák közmédia magyar adását.

Rengeteg konkrét célunk és elképzelésünk van arról, mit kell fejleszteni. Például a szlovák és a magyar kormány között a fejlesztésekre vonatkozó új terv készül. Ebbe nagyon sok mindent bele szeretnénk tenni. Az erről szóló kommunikációt intenzívebbé és szakmaibbá kell tenni. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az elmaradt fejlesztések listája nagyon hosszú. Jelenleg a párton belül azonban szinte alig áramlik az információ. Újságíróktól kaptam olyan kérdést, tudok-e róla, hogy a kongresszust követően Forró Krisztián lehet Peter Pellegrini tanácsadója. Erről a párton belül nem beszéltünk. Az ilyen működést szerintem meg kell változtatni. Nem szeretném, ha a magyar politika valamilyen háttéralkuk mentén alakulna. Én a nyílt kommunikáció híve vagyok. Ennek szellemében Dunaszerdahely polgármesterével, Hájos Zoltánnal felvetettük, hogy létrehozhatnánk a felvidéki magyar nemzeti tanácsot, ebben mindenki megtalálhatja a helyét. Itt lehetne megfogalmazni azokat az igényeket, amelyeket a Magyar Szövetség, megvalósíthat. Ez lehetne a kapocs a párt és a választók között.

Gyűjtőpártként képzeli el a Magyar Szövetséget, vagy valamilyen nagyon konkrét ideológiai irányba állítaná azt?

Ha a gyűjtőpárt alatt azt értjük, hogy minél több embert gyűjtsünk össze, akkor azt mondom, igen, a Magyar Szövetség egy egységes alapértékeken nyugvó gyűjtőpárt. Ezt azonban rögtön kiegészíteném azzal, hogy közös narratívák, célok és kiállás nélkül nincs egység, egység nélkül pedig nincs esélye a közös szlovákiai magyar politizálásnak. Tehát minél több emberrel kell együtt dolgoznunk, de a vezetés kommunikált narratívái nem lehetnek kaotikusak. Az én elképzelésem pedig az, hogy egy keresztény-humanista értékrendre épülő pártot kell építeni. Ez lehet az a középút, ami a kettészakadt társadalmat, benne a kettészakadt magyar közösséget össze tudja kapcsolni. Ha ugyanis az egyik oldalra, annak is a szélére állnánk, akkor logikus módon elvesztenénk a másik oldal szimpátiáját.

Mire gondol, amikor humanizmusról beszél?

Más országokban ennek az értékrendnek több száz éves tradíciója van. Franciaországban például évszázadok óta harcolnak az emberi értékekért. Közép-Európában kicsit más a hozzáállásunk, kevésbé harcosan álltunk ki a jogainkért. A személyes jogainkról van szó, amelyek addig terjednek, amíg azt a korlátok engedik. Hiszen elsőre ellentmondásosnak tűnik, de valójában keretek között lehetünk szabadok. Ha az a kérdés, hogy a konzervatív értékrend, megengedi-e, hogy az egyéb kisebbségi értékeket felvállaljuk, akkor azt mondom, hogy igen. Az egyén jogai ugyanis nem sérülhetnek mindaddig, amíg az egyén a társadalom igényeit nem akadályozza olyan szinten, hogy az már problémát jelentsen.

Ez azt jelenti, hogy a Magyar Szövetség kisebbségi pártként a szexuális kisebbségek jogaiért is síkra szállhat?

Ahogy mondtam, az egyén jogai elsőbbséget élveznek mindaddig, amíg más egyén jogait nem érintik hátrányosan. Én azt vallom, az egyéni jogok szentek. Azt kell megértenünk, hogy mindenki egyenlő jogkerettel rendelkezik. A társadalmi konszenzus csak arról szólhat, hogy ezt a keretet milyen mértékben korlátozzuk. Nekünk, mint nemzetiségi kisebbség tagjainak ezekkel a jogokkal rendelkeznünk kell, ahogy más kisebbség tagjainak is rendelkeznie kell ezekkel. A társadalomban arról kell konszenzusra jutni, hogy ezeket mennyire korlátozzuk.

Találkozott már Orbán Viktorral?

Igen, találkoztam, ahogy Semjén Zsolttal is többször. Amikor Peter Pellegrini keleten járt, említettem neki, hogy többen megkérdezték, miért csak Magyarországra járok olyan gyakran. Én pedig utaltam rá, ennek kizárólag az az oka, hogy oda hívnak, mert valószínűleg ott kíváncsiak ránk. Ha hívott volna a szlovák kormány is ennyi alkalommal, akkor oda is nagyon szívesen elmentem volna. Egyébként aztán Pellegrini a beszédében megígérte, hogy a szlovákiai magyarok előtt is nyitva áll az elnöki palota ajtaja. A magasrangú állami tisztségviselőkkel való találkozók ugyanakkor protokoll jellegűek, nem valamiféle baráti sörözésre kell gondolni.

A vezetése alatt mennyire lenne autonóm a Magyar Szövetség a magyar kormánytól? Elképzelhető-e, hogy mondjuk bizonyos témákban a magyar kormányéval ellentétes véleményt fogalmazzon meg a párt?

A magyar kormány véleménye a magyar közösség szempontjából mindig olyan kérdés volt, amellyel foglalkozni kellett. A pártunk álláspontja eddig is az volt, hogy az aktuális magyar kormánnyal mindig is kommunikációt kell folytatni. Ehhez a továbbiakban is így kell hozzáállnunk. Szlovákiába azonban nem lehet egy az egyben átvenni a Magyarországon működő rendszert. Ha lesznek dolgok, amiben nem fogunk egyetérteni, akkor mind a két félnek megvan a joga, hogy a nemtetszését kifejezze.

Pártelnökként leülne-e nyilvános beszélgetésre Magyar Péterrel, az ellenzéki Tisza párt vezetőjével?

Ahogy azt korábban is mondtam, bárkivel szívesen leülök.

Mi az álláspontja arról, hogy a nyugat fegyverekkel is segíti Ukrajnát az orosz agresszióval szembeni védekezésben?

Én nagyon örülnék annak, ha fegyverszállítmányok helyett béketárgyalásokat kezdeményeznének. Én nem vagyok háborús szakértő, de fel kell tenni azt a kérdést, mi a cél. Fegyvereket szállítani akkor van értelme, ha azt látjuk, hogy győzelmet lehet elérni. Oroszország atomhatalom. Le lehet győzni Oroszországot?

Ebből az következik, hogy ön szerint nincs értelme fegyverekkel támogatni Ukrajnát?

Ezt a kérdést én nyitva hagynám. Ha az a cél, hogy legyőzzük Oroszországot, akkor ahhoz fegyverek kellenek. De ekkor fel kell tenni azt a kérdést, hogy le tudunk-e győzni egy atomhatalmat. Akkor kell fegyvert szállítani, amikor látjuk ennek értelmét és definiálva van a cél, amiért ez történik. Ezt a célt én nem látom.

És ha az a cél, hogy az oroszok által megtámadott Ukrajna meg tudja magát védeni?

Én azzal értek egyet, hogy a béke a prioritás. Akkor, amikor emberek halnak meg anélkül, hogy ennek a védekezésnek lenne bármilyen szemmel látható eredménye, elő kell segíteni egy békekonferencia megvalósulását. Ebben egyetértek azokkal, akik békepártiságról beszélnek. Én nem nagyon hiszek abban, hogy a nyugatról érkező fegyverekkel kitolják Ukrajnából az orosz katonákat.

Támogatja ön Ukrajna területi egységét?

Igen, támogatom.

Térjünk vissza a Szlovákián belüli témákra. A jelenlegi kormánytöbbség úgy módosította a büntető törvénykönyvet, hogy a kisebb lopásokat könnyebb megúszni. Ön 20 éve ügyvédként dolgozik. Hogyan értékeli a koalíció ezen lépését?

A büntető törvénykönyvet rendszeresen módosítják. Ha ez egy alapos vita nyomán történik, az elfogadható. A nagyon gyors beavatkozások azonban soha nem voltak pozitívak. A nagyobb törvénymódosítások és kimondottan a büntető törvénykönyv módosítása előtt egy nagyon alapos szakmai vitára van szükség. Én azt látom, hogy ez az, ami most elmaradt. A szexuális erőszak elévülési idejének csökkentését én is nyilvánosan bíráltam. Aztán ezt még a hatálybalépés előtt korrigálták.

Ön családos ember, amikor a Szövetség Országos Tanácsának elnöke lett, otthon ezt hogyan fogadták és most milyen fogadtatása volt annak, hogy a pártelnöki tisztségért is elindul?

Szerencsére elmondhatom, hogy a feleségem nagyon megértő és toleráns. Remélem, ezt ő is olvassa majd. De komolyra fordítva a szót, a családom támogatása nélkül nem tudtam volna ennyit elérni. Amire pedig vállalkozok, az szintén elképzelhetetlen lenne a családom támogatásuk nélkül.

A nyilvánosságban a pártelnöki ambíciói bejelentése után többször érte önt kritika azért, mert a gyerekei szlovák iskolába járnak. Mennyire tartja jogosnak ezt a bírálatot?

Ez egy olyan téma, amin keresztül bemutathatom, hogy milyen tartalékai vannak a Magyar Szövetségnek. Ha Királyhelmecet vesszük példának, akkor most a város szlovák iskolájába közel 80 gyereket írattak be az első évfolyamba. Több mint 90 százalékuk magyar család magyar gyereke, akik aztán az iskolában tanulnak meg szlovákul. De egyébként a tanárok is egymás között magyarul beszélnek, hiszen ők is magyarok. Talán mindent elmond a helyi viszonyokról, hogy ebben az iskolában a magyar feleségem tanítja a szlovák nyelvet. Ezzel szemben a helyi magyar iskolába kevesebb mint 20 gyereket írattak be. Sajnos legnagyobbrészt hátrányos helyzetű családok gyerekeiről van szó. Van olyan család is, aki a magyar kormánytól kapott egyszeri támogatás miatt vitte oda a gyerekét. Ez hosszú évek óta így működik. Igen, az én lányaim sem a helyi magyar iskolába járnak. Emiatt vannak olyan emberek a pártban, akik azt mondják, nem vagyok igazi magyar, méltatlan vagyok a pártelnöki posztra. Ha azonban az így gondolkodó emberek vannak többségben a pártban, akkor én nem hogy elnök nem akarok lenni, de még csak tag sem. Mert ez nem csak rólam szól, hanem arról a több száz királyhelmeci és több tízezer szlovákiai emberről szól, akiket egyes párttagok nem tartanak magyarnak, pusztán azért, mert nem illenek bele a magyarságról alkotott ideális képükbe. De hogyan akarunk győzni, ha mindenkit elüldözünk magunktól? Én azért fogok dolgozni, hogy a vegyesházasságokban élőket, az oda született gyerekeket, a szlovák iskolában tanulókat, de még a magyarul ugyan nem beszélő, de magyar felmenőkkel rendelkező, magát magyarnak valló embereket is tudjuk képviselni. Végül pedig csak annyi: Ahogy a lányaim néptáncolnak, úgy javaslom az összes „önkéntes bíráskodónak”, akik előszeretettel bírálják el, ki a magyar és ki nem az, hogy válasszon magának valami testhezálló civil szervezetet, ahol kibontakozhat. A politikai pártnak ugyanis nem erről kell szólnia.