Kedves kisgyerekesek, fő a fejünk

Kedves kisgyerekkel rendelkező szülők! Ha a fentiekben felvázolt „élelmezési szempontból hátrányos helyzetű család” kategóriájába tartoztok, inkább egyszerűbb étkekre készítsétek fel a gyomrotokat! Gyorsan felejtsétek el a rendkívül finom, de annál időigényesebb kaják receptjét, majd a kedves anyukátok elkészíti, ha meglátogatjátok! Jó előre (pl. este, lefekvés előtt) tervezzétek meg, mi lesz a másnapi menü, amivel a család minden tagja jóllakhat, a biztonság kedvéért gondoljatok ki egy b tervet is! Használjatok ki minden értékes „szabad” percet a délelőtt folyamán, így ha szakaszosan is, de majdcsak elkészül az ebéd. Lássatok munkához, amint pl. sikerül viszszaaltatni a gyereket, netán hajlandó vagy tíz percig önállóan játszani, ha már öt perce összpontosít az előző nap kapott mesekönyvre, vagy egész jól elszórakozik a neki kiutalt tésztadarabbal stb.

Ha tehát gyermekünket valamilyen módon kiiktattuk a sütés-főzés folyamatából, egy mély levegővétel után fogjunk hozzá a teendőkhöz, mert bizony sohasem lehet tudni, hogy az „időzített bombánk”, vagyis hőn szeretett csemeténk mikor lép működésbe. Mert mi minden történik még azalatt, amíg elkészül a család ebédje! Az anyuka (apuka) főzés közben zsebkendőt keres, nem a lepkéset, hanem a hamupipőkéset keresi, taknyos orrot töröl, könnyet szárít, énekel, egy másik dalt énekel, mesekönyvet keres, egy másik mesekönyvet keres, fát rajzol, a fára egy madarat rajzol, a madár mellé odarajzolja az anyukáját, a madár mellé odarajzolja az apukáját, babát dajkál, egy másik babát dajkál, gyereket dajkál (többgyermekesék esetében egy vagy két – és így tovább – másikat is), a babáról leveti a ruhát, nem, a nadrágot visszahúzza rá (fiúgyermek esetében ide az autó illik, annak legalább nincs ruhája), egy újabb babát keres, keresné, de nem találja, feltörli a gyermeke által kilötykölt vizet, frisset önt a pohárba, kicseréli a nedves trikót, elszabadult cipőfűzőt köt meg, elgurult mütyür után kutat, egy másikat is talál mellé, gatyába ráz, fájós lábat simogat, fejet simogat, hajat fésül, hajbavalót keres, copfot csinál, a babának is, a másik babának is, kisedényt biztosít a csemete számára, két piskótát tesz bele, újabb két piskótát tesz bele, fakanalat kölcsönöz, egy újabb fakanalat kölcsönöz, piros kiskanalat keres, a piros helyett sárga kiskanalat keres, a sárga kiskanál mellé egy kéket is keres, kisszéket hoz, kisszékre ültet, nagy székre ültet, nagy székről lesegít, bilire ültet, biztat, látványosan örül az eredménynek, feneket töröl, az eredményt elviszi a klotyómanónak, nem, előbb még megmutatja a jogos „tulajdonosának”, kezet mos, felveszi a veszettül csörgő telefont, a telefon után a nyűgös gyereket, répát pucol, répát átnyújt, eltakarítja a gyerek által kiköpött répát stb. Ha nagy keservesen elkészült is az ebédünk, lazításra még nincs okunk, előttünk ugyanis a feladat, hogy azt bizony meg is kell etetni a nem éppen jó evő csemeténkkel. Mondókák helyett inkább dolgozzunk gyorsan, minél több ételt juttassunk be egyszerre gyermekünk szájába, igyekezzünk, hogy azt le is nyelje. Pechünk van, ha már önállóan eszik, mert akkor nincs nagy beleszólásunk a dolgok menetébe.

Ha gyermekünk szemmel láthatóan (maszatos gyerek, maszatos szülő) fogyasztott a számára kiutalt mennyiségből, próbáljunk meg mi is jóllakni. Könnyebb a helyzet, ha amolyan hétvégi, „teljes családos” ebédről van szó, mert egyrészt ebédkészítés közben, meg aztán annak elfogyasz(ta)tásában is akad segítség. Amíg az egyik szülő gyereket etet, a másik megpróbál jóllakni és fordítva. Igaz, akadnak olyan gyerekek is, akikre ilyenkor apuka, anyuka is kevés, úgyhogy még a szomszédasszonyt is át kell hívni. Megeshet az is, hogy bizony az egyik szülő eteti a másikat, amíg az eteti a harmadikat. Nem ragozom tovább, a kör ördögi: valakinek valamikor valahogyan el kell(ene) mosogatni, hogy másnap, harmadnap kezdődhessen minden elölről... Nincs mese, át kell vészelni valahogy azt a tíz-tizenöt évet, amíg a gyerekeinkre bízhatjuk a mosogatást és főzni is megtanulnak, ha ugyan lázadó kis- és nagykamaszként hajlandóak lesznek ránk figyelni.