Az északkeleti nyelvjárásterületen a karalábé alakot ismertük, másutt azonban a kalarábé, karaláb alakokkal is találkoztam. Értelmező szótáraink a karalábét helyezik az első helyre.
Karalábé, kalarábé, karaláb?
Az északkeleti nyelvjárásterületen a karalábé alakot ismertük, másutt azonban a kalarábé, karaláb alakokkal is találkoztam. Értelmező szótáraink a karalábét helyezik az első helyre. Én csak néhányat említek a rengeteg közül: kaulirapi, kaulérápé, kaulérépa (itt talán már magyarításra törekedtek), továbbá kelerabi, kelerábi, korélabé, korélábé, karaláb, karalábe, karalábé, kareláb, kalaráb, kalarábé, kalarádé. Vagyis azt a következtetést vonhatjuk le az adatokból, hogy igen nehezen alakult ki ez a ma előforduló három alak is a sokból. Bajor–osztrák eredetű szó, s többszörös átvétellel került a magyarba; nyilván ezzel is magyarázható a rengeteg alakváltozat. Az olaszban, ahonnan a német vette át, cavolo rapa a neve, ez tulajdonképpen kelrépát jelent. Úgy látszik, a karalábé alak használata szilárdult meg nyelvünkben, s csak helyenként, a köznyelvben fordul elő a kalarábé.
Jakab István: Nyelvi vétségek és kétségek, Madách, 1987
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.