Jureňa hadat üzent elődje agrárhagyatékának

Az agrárminiszter átgázolt elődje eddigi munkájánTASR-felvételÉrthető tehát, hogy a mezőgazdasági bársonyszék iránt nagy volt az érdeklődés a szocialista-nemzeti kormányalakítás során. A poszt első számú várományosa, a smeres Marián Záhumenský volt, aki már az előző ciklus előtt fente a fogát a tisztségre, végül kénytelen volt megelégedni az államtitkári címmel (ezt sem élvezhette sokáig, de erről majd még szólunk). A HZDS által megkapott miniszteri székbe ugyanis – feltehetően a sok-sok engedmény fejében – egy, még a szakmai berkekben sem igazán ismert jelölt, Miroslav Jureňa került. Az a tény, hogy a párt úgymond a semmiből „kaparta elő” új miniszterét, nagy mértékben meghatározónak bizonyult a poszton való szereplése szempontjából. Jól értesült forrásaink szerint Jureňa a HZDS-központ, illetve az egykor a posztot betöltő, ma európai parlementi képviselőként működő Peter Baco közvetlen politikai irányítása alatt áll.

Jureňa személyében az agrártárca kevéssé karizmatikus, gyenge politikusi vénával megáldott vezetőt kapott az élére, ami – tegyük hozzá – nem újdonság ezen a poszton. Politikusi profilját továbbá csorbítja HZDS-es privatizőr múltja: számos magánosított, majd általa vezetett állami vállalat csődbe ment, s a mai napig sincsenek kiegyenlítve az állammal szemben felhalmozott tartozásaik. Mentségére szól viszont politikusi tapasztalatlansága és az, hogy a már említett pártbeli elődjéhez képest legalább nem arrogáns és nem nacionalista (legalábbis nyilvános megnyilvánulásai során).

Ennek ellenére, forrásaink szerint központi utasításra, első lépése a minisztérium „magyartalanítása” volt, azaz az előző ciklus idején érkezett alkalmazottak eltávolítása. A legfelsőbb vezetést, a főosztályvezetőket, még belépése napján menesztette, de ez csak a kezdet volt. A folyamat a mai napig tart, s a tisztogatások határozottan meghaladják a kormányváltáskor természetes mértéket. A lapunknak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő szakember szerint a személyi cserék a minisztérium „energiájának” nagy részét felemésztik, ezért érdemi munkára nem nagyon marad idő.

A miniszter, illetve az őt delegáló párt első nagy csatája azonban az idei állami költségvetés tervezetének nyilvánosságra hozatalakor kezdődött, amikor a smeres pénzügyminiszter a gazdák nem kis meglepetésére a tavalyi évhez képest egyharmaddal csökkentette a földművelésügyi tárca számára előirányzott összeget. Végül legfelsőbb szintű koalíciós tárgyalások során a HZDS-nek sikerült kialkudnia a magasabb támogatást, aminek köszönhetően a tárca idén először utalta át a hazai termelőknek a maximális összegű közvetlen kifizetéseket (a Brüsszelből érkező összeghez a tárca minden évben legfeljebb 30%-ot tehet hozzá állami forrásokból). Ez volt a Miroslav Jureňa vezette agrárminisztérium eddigi legnagyobb, s talán egyetlen valódi sikere.

Nem tartott azonban sokáig a minisztérium felhőtlen öröme a nagyvonalú költségvetési fejezete miatt, hamarosan jött egy ügy, amely újra rámutatott az agrártámogatások immár a brüsszeli előírások által regulált rendszerének gyengéire. Kiderült ugyanis, hogy a smeres államtitkár, Marián Záhumenský utasítására módosították a dohánytermesztés után járó támogatásokat, aminek következtében az államtitkár vállalata többmilliós többletbevételre tett szert. Az ellenzék azonnal követelte a miniszterhelyettes lemondását, Miroslav Jureňa azonban mindvégig kiállt mellette, s védelmébe vette az inkriminált döntést is. Végül Záhumenský „önszántából” távozott, ám az ügy foltot ejtett a tárca arculatán.

A Jureňa vezette földművelésügyi minisztérium éves teljesítményének értékelésekor tekintetbe kell venni, hogy EU-tagságunkból kifolyólag a tárcának nincs nagy mozgástere. Az Unió területén ugyanis a Közös Agrárpolitika érvényesül, amely nagy mértékben meghatározza, hogy a tagországokban mi, milyen formában és mekkora összeggel támogatható. A tagállamok szerepe valójában a támogatások adminisztrációjára, felügyeletére és kifizetésére korlátozódott. A stratégiai döntések Brüsszelben születnek, s az egyes országok csak olyan mértékben szólhatnak bele, amennyire befolyásolni tudják a brüsszeli döntéshozatalt. A lapunknak nyilatkozó agrárszakértő szerint éppen ebben rejlik Miroslav Jureňa tárcájának legnagyobb gyengéje: „A párthűség alapján kiválasztott minisztériumi vezetők szakmailag rendkívül felkészületlenek, így képtelenek bármiféle eredményt elérni Brüsszelben. A minisztériumban egy hatalmas szellemi űr tátong, a tárca sodródik, s fogalma sincs, merre kellene irányulnia a hazai agráriumnak.”

Miroslav Jureňa tehát hadat üzent elődje „hagyatékának”, ami nem merült ki a személycserékben. Az új tárcavezető ugyanis eltökélte, hogy visszahívja Brüsszelből és módosítja az előző kormány által jóváhagyott Stratégiai Vidékfejlesztési Tervet, amely a 2007–2013-as időszakra határozza meg az európai vidékfejlesztési támogatások felhasználását (összesen kb. 68 milliárd korona). A több hónapig tartó egyeztetések után végül a tárca elkészítette az új javaslatot, amelyet a kormány jóváhagyása után ismét benyújtott brüsszeli elfogadásra. Ezzel azonban több hónapot veszített – a program máig nem lett Brüsszel által aláírva, pedig már túl vagyunk 2007 felén, azaz már több mint fél éve pályázniuk kellett volna a gazdáknak a támogatásokért. Szakemberek szerint ráadásul az eredeti tervezethez képest, amelyet rendes időben adtak le Brüsszelbe, nem történtek meghatározó változások, így kérdéses, megérte-e belenyúlni a dokumentumba.

A mezőgazdasági termelők azonban egyelőre, úgy tűnik, elégedettek. Idén ugyanis rekordösszegű közvetlen kifizetéseket kapnak, s a vidékfejlesztési támogatások elmaradása sem fáj még nagyon. Az agrárkamara állásfoglalásában értékelte, hogy az agrárium és a vidék problémáit az új vezetésnek sikerült Szlovákia gazdaságpolitikai prioritásai közé sorolni. Kérdés azonban, hogyan alakul a tárca költségvetése a jövő évben. A mindenkori mezőgazdasági miniszter népszerűsége ugyanis elsősorban ettől függ. (kk)

OSZTÁLYZAT 3-