Jubileumi hollandiai képeslap

Szülőhazájában több helyszínen mutatják be egy-egy részletét a hatalmas életműnek, tematikus tárlatokon elemezve és magyarázva a kiállított mesterremekeket. A festő szülővárosában, Leidenben egy tavaly decemberben megnyitott tájékoztató központtal indították el az emlékévet. Itt az érdeklődő hozzájut minden, az évfordulóval kapcsolatos információhoz: katalógushoz, műsorfüzethez, útikönyvhöz. Ugyanitt a Városi Múzeumban egy tematikus kiállításon a festő anyjáról készített rajzait és képeit mutatták be Rembrandt anyja, mítosz és valóság címmel. A megnevezés nem véletlen: a szakértők véleménye meglehetősen eltér annak megítélésében, vajon valóban a festő anyját ábrázolják-e az ilyen címet viselő képek. A laikus nézőket azonban ez a szakmai vita feltehetőleg nem zavarja a műélvezetben, bárkit ábrázolnak is ezek az alkotások, mesterművek...

Rembrandt amszterdami lakóhelyén, a manapság múzeumként működő Het Rembrandt-huis-ben három hónapig volt látható sokszáz rézkarc. Ezeken az angol rézkarcművészet hatását vélik felfedezni a szakemberek, s ilyen szemszögből láttatják és magyarázzák a műalkotásokat. Mind Leidenben, mind Amszterdamban városnéző körutakat szerveznek egész évben, külön ráirányítva a figyelmet azokra a helyszínekre, amelyek a festő életében szerepet játszottak; Leidenben például az 1575-ben alapított egyetemre, ahová a jómódú molnár is beíratta fiát. Rembrandtot azonban nem érdekelte a klassszikus tudomány, hamarosan ott is hagyta az univerzitást. S inkább elszegődött Jacob van Swanenburgh mellé inasnak, csak hogy a festészet közelében lehessen. Rembrandt szülőháza már nem áll, de egy olyan festőműhelybe azért betekinthet a kíváncsi turista, amelyben a későbbi festőóriás nagykamaszként az ecsetet kezelni tanulta.

Rembrandt vs. Caravaggio

Ez év elején alig egy hónapig volt látható az amszterdami Rijksmuseumban az intézmény tulajdonában lévő, valamennyi Rembrandt-festmény. A sietséget az ezt követő, világraszóló esemény indokolta. A képek egy részét ugyanis átszállították a február végén megnyílt – és június közepéig megtekinthető –, a maga nemében egyedülálló Rembrandt–Caravaggio-kiállításra, az amszterdami Van Gogh Múzeumba. A tárlat iránt hatalmas az érdeklődés, ami érthető is, hiszen nem mindennapi élmény a barokk festészet e két géniuszának mintegy harminc remekművében egyszerre gyönyörködni.

Maga az ötlet is rendkívüli: hasonló tematikájú képek kerültek egymás mellé – lehetőséget kínálva a nézőnek az összevetésre, és annak megítélésére, az északi születésű Rembrandt (1606–1669) valóban követője volt-e a déli származású Michelangelo Merisi da Caravaggiónak (1571-1610). Hogy utóbbi munkásságával az ifjú holland művész hol, hogyan ismerkedett meg, művészettörténeti kutatások tárgyát képezi. De hogy hatással volt rá, az nem kétséges. Mindkettőjüket az érzelmek erőteljes kifejezése, a fény-árnyék kiélezett ellentétének tudatos alkalmazása és a korukat megelőző, lenyűgöző realizmus jellemzi. Mégsem lehet összetéveszteni őket, mégis más a hangulata pl. Rembrandt Saskia-portréjának, mint Caravaggio Szent Katalint ábrázoló képének. S még ha azonos is a motívum – Izsák feláldozása –, megjelenítésében mégis eltérő. Caravaggiónál talán több a pátosz, míg Rembrandtnál még a bibliai szereplőket is életszerű mozdulataik teszik hitelessé.

A felbecsülhetetlen értékű képeket a világ legnagyobb múzeumaiból kölcsönözték ki. Caravaggiót pl. a firenzei Uffizi Képtárból, illetve a madridi Thyssen-Bornemissza Múzeumból, a Rembrandt-művek a szentpétervári Ermitázsból, a rotterdami múzeumból, a drezdai képtárból és a londoni National Galleryből érkeztek. Ennél szebb tisztelgést a nagy festő emléke előtt aligha lehet elképzelni.

Tematikus kiállítások egész évben

A tematikus kiállítások sora folytatódik például a Valóban Rembrandt? elnevezésű tárlattal a Rijksmuseumban. Itt első alkalommal láthatja a közönség azokat a képeket, amelyeket a legnevesebb szakemberekből álló kutatócsoport mintegy tíz éve vizsgál röntgennel, festékanalízissel és más, modern módszerekkel. ĺgy akarván kideríteni, melyek az eredeti Rembrandt-alkotások, s melyek az élethű másolatok. Eddig csupán egy-két mű akadt fenn a rostán.

Rembrandt mint a festészet megújítója a következő kiállítás témája, ezúttal a Rembrandt-házban. Az újfajta kifejezési módok, színek és vonalvezetés szempontjából csoportosították itt a képeket. De majd ősszel külön tárlaton láthatók tájképei, bibliai tematikájú rézkarcai, továbbá a megfigyelő és az elbeszélő Rembrandt is külön-külön esélyt kap a bemutatkozásra.

A festő életének egy jelentős szakasza követhető nyomon az amszterdami Hendrick van Uylenburgh műkereskedő megrendelésére készült képeken. Az ezeket bemutató tárlat mottója: Művészet és üzlet Rembrandt korában. A képek a korízlést tükrözik, egyúttal igen jelentős társadalom- és korrajzot is adnak a 17. század közepéről, Hollandia aranykoráról. A műkereskedő segítségével és befolyása révén lett Rembrandt rövid idő alatt Amszterdam egyik legkeresettebb portréfestője. A gazdag város vezetői, a kereskedő-patríciusok rendelték meg a Dr. Tulp anatómiája címen ismert festményt, Rembrandt talán leghíresebb művét, az Éjjeli őrjáratot pedig az amszterdami polgárőrség vezetője és társai. A kép történetéhez tartozik, hogy a rajta látható katonák aszerint kerültek a világosabb előtérbe, illetve a sötétebb háttérbe, hogy mennyit fizettek a művésznek. A hatalmas, eredetileg 4,5x5 m-es, 1642-ben készült képet fél évszázad múlva átvitték a városházára. Mivel a képnek kiválasztott fal nem volt elég nagy, hozzá igazították a festményt, levágva mind a négy oldalából egy darabot. ĺgy a bal feléről két személy is eltűnt, szerencsére utólag már nem reklamálhattak emiatt az alkotónál.

Rembrandt benősült az Uylenburgh családba, elvette a műgyűjtő unokahúgát, Saskiát, aki múzsája és négy gyermeke anyja lett. Közös életük mindössze nyolc évig tartott, eközben három gyermeküket temették el.

Saskia halála után a művész pályája megtorpant, kevesebb megrendelést kapott, anyagi helyzete is romlani kezdett. Pereskednie kellett elhunyt felesége családjával, aki szerint nem kezelte kellő gonddal annak hagyatékát. Házát a benne lévő értékes műgyűjteménnyel együtt elárverezték, Rembrandt egy szegényebb negyedbe költözött, és egyre visszavonultabban élt. Meghalt hű társa, Hendrickje Stoffels, akit talán még feleségénél is több képen örökített meg.

A sok csapás ellenére élete utolsó évtizedében is hatalmas energiával dolgozott, és alkotta meg talán legérettebb műveit. Ezek egyike a megrendítően szép Zsidó menyasszony. Egyebek közt ez a kép is látható az emlékév utolsó, 2007-be is átnyúló tárlatán, amelynek a szervezők a Zsidó Rembrandt címet adták – utalva a művésznek a zsidó negyedben eltöltött éveire és az itt gyűjtött ihletre.

Hatalmas tehát a kínálat, és Hollandia vendégszerető ország. Érdemes legalább egy hosszú hétvégére ellátogatni valamelyik városába, s kicsit elmerülni a sok helyütt szinte még érintetlen múltban. S ha rászánják magukat az utazásra, a Rembrandt-kiállítások egyikét feltétlenül nézzék meg! Megéri.