Jöhet utána palacsint

Persze, előtte is, de akár helyette is. Az almaszószra tulajdonképpen semmi szükség. Legföljebb annyi, hogy ne kelljen megenni, főként ne galacsinnal.

Nem tudom az okát, de tény, hogy a gyerekek többségének a palacsinta különleges csemege. Lehet, hogy befolyásolják a ha jó leszel, sütök neked palacsintát jellegű megjegyzések, meg a vendéglátó-ipari egységek alkalmazottainak, azaz a pincérek kínálata, a kisfiúnak, kislánynak finom csokis, ízes, diós, mákos, fagylaltos palacsintát tudnék javasolni. Persze, könnyen javasolja az, akinek nem kell finomra, simára kikeverni a tésztát, nem kell arra ügyelnie, nehogy odakapjon a palacsinta, közben nem kell rántást keverni, húst rántani, tányért díszíteni, burgonyát hámozni. Ők viszont talpalnak, cipelnek, mosolyognak, hajbókolnak, hoznak-visznek, visszahoznak, számolnak, el- és félreszámolnak. A vendégek meg válogatnak, fanyalognak, kérdezősködnek, a gyerekek nyavalyognak, ezt nem kérek, talán azt, mégsem, inkább amazt, ne válogass, vagy palacsinta, vagy semmi, és le van zárva az ügy. A pincérek azt szeretik, ha a vendég tudja, mit akar, és nem érdeklődik az iránt, melyik fedőnév mit takar. Nem kell azt tudni, firtatni pedig különösen nem, hogy a csirkecomb aranyló bundában egyszerű rántott csirkecomb.

A családi gyerekosztályon nálunk két dolog a menő, az egyik a csokis palacsinta, a másik a hasábburgonya, de ez utóbbit néha sikerül elkerülni. Magyarország déli tájai, turistáktól hemzsegő történelmi város. Fölkaptatunk a híres-nevezetes templomig, végigcsodáljuk a kiállítást, megnézzük a panorámát, aztán úgy döntünk, nekünk is jár egy kis pihenés, hát még a gyereknek.

Kertvendéglő, zsúfolt terasz, egy szál üres asztal, ez ránk várt, nekünk ő a föld minden tája. Letelepszünk, a pincér menetrendszerűen és mosolyogva érkezik, hoz étlapot is, de csak kávéznánk, étlap el, pincér el, a gyerek azonnal közli, enne egy palacsint. Pincér vissza, étlap vissza. Étlapon kétféle palacsint, ízes és Gundel-féle. Persze, hogy a gyereknek csokis kell. Tejszín nélkül. Tejszín nélkül van, de csokis csak diós töltelékkel. És a szakács nem tud csak csokisat sütni? – tárja szét a karját a gyerek. De, a számítógépbe viszont csak kétféle van betáplálva, sajnálkozik a felszolgáló, de még mindig mosolyog. Akkor tessék betáplálni a csokisat – rendelkezik a gyerek, ellenvetés nincs, mindent megteszünk, mosolyog az úr továbbra is, és akkor sem borítja a fejünkre a palacsint, amikor bevonulunk a belső helyiségbe, mert állítólag ott jobb.