Ismernünk kellene, de...

Mindenkinek, aki volán mögé ül, tudatosítania kellene, hogy már 20 vagy 30 kilométer/órás sebesség mellett is komoly sérüléseket lehet szenvedni – 130–150 km/h körüli sebességnél bekövetkezett baleset esetében pedig már nagyon kicsi az esély a túlélésre.

A biztonsági övet főleg a városi forgalomba ne felejtsük bekapcsolni, ugyanis ha kisebb koccanásnál nem fékezi meg az előre repülő testet, a hirtelen kicsapódó légzsák halálos sérüléseket okozhat.

Közúti baleseteknél a legfontosabb, hogy ne essünk pánikba. Fel kell mérni a helyzetet, a résztvevők sérüléseit, és azonnal segítséget hívni.

Amint lehet, próbáljunk elsősegélyt nyújtani a sérülteknek; ha nem muszáj, a súlyos sérülteket ne mozgassuk. Az elsősegélynyújtás alapjait minden gépkocsivezetőnek ismernie kellene.

Az alapvető életműködés (légzés, keringés) megszűnése után kezdődő négyperces szakaszt klinikai halálnak nevezzük. Ez idő alatt az agysejtek még nem károsodnak az oxigénhiánytól, és ha eközben megkezdődik az újraélesztés, van esély a túlélésre.

Ilyenkor haladéktalanul meg kell kezdenünk a légzés és a keringés helyreállítását. Mindenekelőtt az elsősegélynyújtónak el kell tudni dönteni, hogy a sérült életműködése valóban megszűnt-e, vagy csak eszméletlen, de a szívműködés és a légzés még tart.

A keringést csakis a nyaki főütőér kitapintásával vizsgálhatjuk. Ezt a gége és a fejbiccentő izom között négy ujjunkkal tapinthatjuk.

Ha a légzés és a szívműködés leállt, haladéktalanul, de nem kapkodva meg kell kezdenünk az újraélesztést. Az első teendő tehát a légutak átjárhatóvá tétele. Az újraélesztést mindig földön vagy padlón, a hátán fekvő betegen végezzük. A lélegeztetéshez a beteg fejét hátrafeszítjük. Az egyik kezünkkel a sérült állát rögzítjük, majd befogjuk az orrát. Ugyanakkor meg kell kezdeni a szívmasszázst is. Ezt csak olyan elsősegélynyújtó végezze, aki erre gyakorlati képzést is kapott, mert a szakszerűtlenül végzett szívmasszázsnak súlyos következményei lehetnek. A maszszázst úgy végezzük, hogy a beteg jobb oldalánál térdelve jobb tenyerünket a szegycsont alsó harmadára illesztjük, pontosan a középvonalban, úgy, hogy ujjaink a beteg feje felé mutassanak. Bal kezünk a jobb fölé kerüljön, arra merőlegesen. Mindkét karunk könyökben nyújtva legyen. Ily módon egész felső testünk súlyát ki tudjuk használni. Legalább öt centiméter mélységre benyomva a szegycsontot, a szív a szegycsont és a gerinc között összepréselődve a vért kipumpálja, majd elengedve újra magába szívja. Akkor ideális a ritmus, ha a szegycsont benyomását 1 másodpercenként végezzük.

Minthogy többnyire komplex újraélesztést végzünk, össze kell hangolnunk a lélegeztetést és a szívmasszást. Egy elsősegélynyújtó esetén minden 8 szívmasszázst 2 befújás kell, hogy kövessen.

Ha két szakképzett ember végzi az újraélesztést, akkor négy maszszázs és egy befújás az arány.

Mindkét esetben először 4-4 befújással kell kezdenünk, hogy a tüdőben lévő vért oxigénnel is ellássuk. Természetesen nem szabad a befújást és a masszázst egyszerre végezni, mert az összenyomott mellkasba hiába próbálnánk levegőt préselni. Az újraélesztést egészen addig végezzük, míg a helyszínre nem érkeznek a mentők. (ú)