Idegen istenek, avagy hogy szerezhetünk még vastagabb bőrt a ..., az arcocskánkra

A tízparancsolat annak a szövetségnek a törvénye, amelyet Isten a Sinai-hegyen kötött népével (Kiv 20). A Mózesre bízott kőtáblák részint az Isten és az emberek, részint pedig az emberek egymás közötti kapcsolatát rendezik. Máig ható érvényességgel, s mindenféle vallástól függetlenülve. Ez nem „belemagyarázás”, gondoljunk például az ötödik parancsolatra – Ne ölj! –, ami hívő és istentagadó ember számára egyaránt egyértelmű. Az másik kérdés, hogy az emberek „Isten nevében” is nyugodtan gyilkolásszák egymást. A hiba nem a kőtáblákban van... Nekem viszont pont ennek kapcsán jut az első parancsolat is egyre gyakrabban az eszembe, az, amivel a zsidókon és a keresztényeken kívül más nemigen szokott törődni: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Mert elgondolkodtató, hogy ugyan kinek, miféle istennek is „szolgál” manapság az emberiség tekintélyes hányada. Olvasom, hogy 2001-ben csupán az USA-ban 1,6 millióan igyekeztek botulinum-injekcióval leküzdeni arcbőrük ráncosodását, olvasom, hogy a német televízióban vadiúj valóságshow indul, amelyben a szépségsebészek a jelentkező fiatalok arcát élő egyenesben operálják majd át kedvenc sztárjaik képére... Nincs tehát lehetetlen többé, akárkiből lehet Brad Pitt vagy Briteney Spears fejű lény, aki reggelente majd boldogan borotválkozhat-sminkelhet a tükör előtt. A francba a teremtés csodájával! Az emberiség ismét kitett magáért, ilyen még nem volt, ez a huszonegyedik század vívmánya, még akkor is, ha az önimádás műfaját a görög mondákban bizonyos Narcissus már jóval előbb megalapozta. Meg is kapta érte jutalmát az utókortól, egy teljes kórképet neveztek el róla. A narcizmus az önmaga szépségében, erényeiben való tetszelgés, a túlzott önszeretet betegsége. De mi akkor a mások szépségében való öntetszelgés? Az „erényeket” ez esetben elhanyagolhatjuk, mert a belső értékeket vagy értéktelenségeket művi úton egyelőre (!) még nem sikerült átültetni egyik emberből a másikba. Szerencsére, de ki tudja meddig... Előbb megjelennek az utcán korunk szikével sokszorosított szépségideáljai, utána pedig a genetika és a vegyészet összefogásával akár már egy kis pirula segítségével is lehet személyiséget váltani. Habár ezt most rosszul gondoltam, hiszen a személyiséget mindenféle készítmény nélkül is prímán eltorzítja egy-egy jelszavakat, ideológiákat harsogó pártvezér, és – az eredeti témához visszatérve – akármelyik sztárocska saját trendi életéről szóló bulvárnyilatkozata. Aminek követésével olykor milliós rajongótábor próbálkozik... De rendben, nem kell, hogy az idolokkal való lelki azonosulás igyekezete okvetlenül negatív legyen. A külsőt illetően viszont akkor sem vagyok képben. Mert mi a jó abban, ha arra ébredek, hogy úgy nézek ki, mint Madonna?! Esetleg, mint Susan Sarandon vagy Sigourney Weaver?! (Utóbbi két színésznőt tényleg kedvelem, de akkor is!) És hogyan szólítanám a sebész orvosomat? Teremtőmnek??? És hogyan szólítana engem az anyám? Avagy mi történik, ha én Dávid Ibolyának akartam látszani, ám egy orvosi malőr folytán Monika Beňovát csinálnak belőlem?! Megengedem, a fiatal német – és ne legyenek illúzióink, ha ez bejön, hamarosan akár a magyar – jelentkezők is nyilván fiatal világsztárokat választanak majd arcmásul. Hogy az érintettek (prototípusok?) mit szólnak hozzá, az vélhetően csak az ingyenreklámért kapott pénz függvénye. (Nem hiszem, hogy Woody Allen például belemenne, de hát ki akar Woody Allennek látszani?) Jogi és etikai kérdés természetesen ezen kívül is akad jócskán, de egy Nagy Üzletben minden megoldható. Az azért érdekelne, hogy egy testben, pardon, egy testen mennyiszer lehet istenséget váltani. Hogy hány bőrt lehet húzni egyetlen arcra...