Húsz éve írták alá a délszláv háborút lezáró daytoni békeszerződést

1995. november 21-én az amerikai Daytonban Jugoszlávia, Horvátország és Bosznia vezetői keretmegállapodást kötöttek, ezzel véget ért a boszniai háború, amelyben mintegy 100 ezer embert halt meg, és majdnem kétmillióan kényszerültek otthonuk elhagyására. 

A békeszerződés folyományaként Bosznia-Hercegovinát két, nagy önállóságot élvező úgynevezett entitásra osztották: a terület 51 százalékát kitevő, bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra és a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra. A bosnyák-horvát föderáció további részekből, kantonokból áll. A daytoni szerződés alapján a két entitásnak külön kormánya, parlamentje és alkotmánya is van, és képviseltetik magukat a szövetségi szintű hatalmi intézményekben. A többszintű rendszer az adminisztráció óriási felduzzadásához vezetett, valamint egy diszkriminatív alkotmányhoz. A megállapodás legnagyobb érdeme, s egyben legnagyobb hibája is az, hogy a három államalkotó népcsoportnak, a szerbnek, a horvátnak és a bosnyáknak ugyanolyan jogokat adott, és Bosznia-Hercegovinában egyetlen döntést sem lehet meghozni addig, amíg nincs közöttük egyetértés. Ez utóbbi miatt gyakran hónapokig egyetlen lépést sem tehet a kormányzat. Ugyanakkor a nem államalkotó népcsoportokhoz tartozók "másodrendű állampolgárnak" minősülnek, és nem kerülhetnek be a törvényhozásba. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2009-es ítéletében kimondta, hogy a boszniai alkotmány diszkriminatív, az EU pedig azt várja Bosznia-Hercegovinától, hogy változtassa meg az alaptörvényt.

A két évtizeddel ezelőtti békeszerződés ugyanakkor a nacionalizmust sem tudta eltörölni, Bosznia-Hercegovinában a legtöbb politikus még mindig ezzel az eszmével kampányol, és ennek köszönheti a szavazatokat is. Míg a bosnyákok egy központosított államot szeretnének, addig a horvátok megelégednének egy saját országrésszel, míg a szerbek többször is a boszniai Szerb Köztársaság elszakadását és függetlenedését jelentették be. 

Az európai integráció is megkezdődött, és hét év után júniusban életbe lépett a stabilizációs és társulási megállapodás az Európai Unió és Bosznia-Hercegovina között. Az integráció folytatásához azonban elsősorban gazdasági és szociális reformokra van szükség, a reformok elfogadásához viszont egyetértés kellene.

Valenti Inzko, a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főképviselője az évforduló alkalmából a sajtónak azt mondta: sokak szerint éppen a daytoni megállapodás miatt toporog már több éve egy helyben az ország. Hozzátette, hogy az európai integráció és a NATO felé közeledés során valószínűleg módosítani kell majd a megállapodáson annak érdekében, hogy működőképessé váljon az ország. Az alkotmányt azonban csak akkor lehet megváltoztatni, amikor Bosznia erre készen áll. Viszont addig sem lehet a daytoni szerződést felelőssé tenni az ország minden problémájáért - szögezte le. 

Hozzátette, hogy a jelenlegi körülmények között, különös tekintettel a szíriai háborúra, fontos kiemelni, hogy a daytoni megállapodás azért született, hogy béke lehessen. "A békét nehéz megszerezni, és a békének nincsen ára" - tette még hozzá.