Horvátország hamarosan kiárusítja az Adria gyöngyszemeit

A „Zimmer frei” hagyományos kategóriája Horvátországban a közeljövőben új változattal gazdagodhat. Az Adrián cirkálóknak nem fogja elkerülni a figyelmét az „Insel frei”, azaz szabad sziget, vagy még inkább az „Island for sale” felirat. A táblák elsősorban az óceánon túli érdeklődőknek hirdetik a jövőben: szigetet ajánlanak bérletbe, illetve tulajdonba.

A világ dúsgazdag elitje manapság szigetet vásárol magának. A saját szigeten való nyaralás nem új gondolat. Annak idején Arisztotelész Onasszisz, a görög flottakirály vette meg magának Skorpiosz szigetét, ahol válogatott társaságában ott volt Maria Callas vagy Jacqueline Kennedy is.

A privát sziget mégsem őskapitalista találmány ezeken tájakon. Ékes bizonyíték erre Joszip Broz Tito, aki Brioni szigetén volt a világ hírességeinek – egyebek közt az angol királynőnek, Richard Burtonnek, Sophia Lorennek, Churchillnek, Elizabeth Taylornak, Willi Brandtnak – a házigazdája. Apró szépséghiba, hogy Tito magántulajdonként kezelte, ám a sziget állami tulajdonban volt. A vendégjárás mégis nagyban hozzájárult a jugoszláv Riviéra népszerűsítéséhez.

A Földközi-tenger nyugati partjának közelében nem ritkaság a magánsziget. Az Adria keleti partjaihoz azonban e szokás még nem érkezett el. Pedig itt mesébe illő a szigetvilág, középpontjában a Kornati-szigetcsoporttal. Nem kevesebb mint 1185 szigetet tartanak nyilván az Adria horvát partjai előtt. A statisztikák szerint csak 66 szigeten vannak települések, a többi lakatlan, várja potenciális tulajdonosát.

Míg Görögországban, Olaszországban, Franciaországban vagy Spanyolországban szigettulajdonosnak lenni úgyszólván mindennapi dolog, Horvátországban ez számtalan előítélettel terhelt, ismeretlen újdonság. Ilyen körülmények között jelentek meg az idén a szigetkiárusítási hirdetések az előkelő gazdasági szaklapokban és az interneten.

Csábító ajánlat: magánszigetet Európa szívében, két repülőórára Londontól vagy Párizstól. Kristálytiszta tenger, száraz meleg a szikrázó napsütésben. A fenyőfák vagy pálmák rejtik a nyaralót a kíváncsi szemek elől, a vendégek sportrepülőiken landolhatnak, vagy a privát mólón szállnak partra, saját strandjaikon fürödhetnek. Délben Dubrovnikba ugorhatnak át ebédre, este Olaszországba vacsorára, ha helikopterüket nem felejtették otthon. Nincsenek cápák, monszunok vagy orkánok, mint az óceánon, semmi sem rontja az idillt. Mindez megvalósulhat egy londoni ház áráért – tájékoztat a hirdetés a tekintélyes Financial Timesban.

Kik a hirdetők? Csak két tulajdonosi csoport jöhet számításba. Az egyik az állam, melynek tulajdonában van a szigetvilág legnagyobb része. A másik: a partvidéki törpebirtokosok, akik a rendszerváltozás után visszakapták a szigeteken levő, egykor államosított birtokaikat, és most nem tudnak mit kezdeni velük. Az állam – krónikus költségvetési problémákkal küzdve – már javában árusítja „családi ékszereit”, legnyereségesebb vállalatait: az olajtársaságot, a bankokat és a telefonvállalatokat. Most a szigetvilág kiárusítása került sorra a lyukas költségvetés befoltozása érdekében.

A szigetek minősége nagyon tarka. A Dubrovnik előtti Daksa sűrű fenyőerdőivel, kőházával és vagy 80 ezer négyzetméter területével valódi földi paradicsom, értékét 3,5 millió euróra becsülik. A Zadar előtti, sokkal nagyobb Skarda a maga nyolcmillió négyzetméterével, 13 millió eurós árral vetélkedik Laucával, a Fidzsi-szigetek legdrágább privát földdarabjával a világon. A Sibenik közelében levő 700 ezer négyzetméter területű Obanja is nagy sláger. Még a jugoszláv időben Ifjúsági Sziget néven a világ fiataljai nyári találkozóhelyévé építették ki.

A paradicsomi idill hangulatát árasztó szigetek mellett csekély néhány százezer dollárért silányabb minőségű, kopár szigetek is kaphatók. Némelyik annyira sziklás, hogy legelésre alkalmas fű sem terem meg rajta.

A hirdetések után nyomban tiltakoztak az éber hazafiak és a környezetvédő zöldek. Azt persze ők is elképzelhetetlennek tartják, hogy valamely sziget új tulajdonosa kitűzze saját nemzeti lobogóját. Ennek ellenére minden sziget adásvételét ellenzik. Azzal érvelnek: a kiárusítás megbontja az ország területi egységét, fenyegeti Horvátország szuverenitását.

Tény, hogy egy sziget vásárlása jogilag semmiben sem különbözik egy szárazföldi birtok megszerzésétől, azzal a különbséggel, hogy a szigettulajdonosnak tiszteletben kell tartania egyes sajátos előírásokat. A szigetek partjai két-három méteres sávban közterületnek számítanak: bárki szabadon kiköthet, fürödhet vagy éppen piknikelhet. A szigettulajdonosoknak más korlátozásokkal is számolniuk kell. Nyilvános, gazdasági célokat szolgáló épületeket, mint például új szállodákat, éttermeket, eszpresszókat, de még kioszkokat sem építhetnek a szigeten. Csak privát szükségleteiket szolgáló létesítmények épülhetnek. Ez a környezetvédők felháborodását váltotta ki: az építési engedélyek veszélyeztetik a szigetek eddigi természeti érintetlenségét – mondják.

Horvátország vezetése nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy az ország bekerüljön a luxusturizmus véráramába. A szándék ékes bizonyítéka, hogy Bill Gatesnek maga Mesic elnök ajánlott fel egy szigetet. A Microsoft milliárdos tulajdonosának adriai nyaralása idevonzaná a világ high-societyje krémjének krémjét. Híresztelések szerint Clint Eastwood is errefelé kutat megfelelő sziget után. A jelenlegi nemzetközi szerződések alapján pillanatnyilag csak magyar és német állampolgároknak van joguk – kölcsönösségi alapon – ingatlant vásárolni Horvátországban. Minden más külföldinek külön feltételeket kell teljesítenie. Ez azonban – ismerve az itteni bürokrácia lassúságát – hosszú évekbe telhet. A várakozás olyan hosszú is lehet, hogy az érdeklődőnek legfeljebb az unokája válhat egy sziget boldog tulajdonosává.

Zágráb, 2002. augusztus