Tapsolnak a reformerek, nehéz milliók megtakarításáról beszélnek anélkül, hogy tudatosítanák, túl nagy árat kell fizetni a sikerért. Nem nekik, hanem a társadalom peremére szorultaknak.
Horgolt kesztyűt viselt
Tapsolnak a reformerek, nehéz milliók megtakarításáról beszélnek anélkül, hogy tudatosítanák, túl nagy árat kell fizetni a sikerért. Nem nekik, hanem a társadalom peremére szorultaknak. Például annak a lakótelepünkön élő magányos néninek, aki a minap az utcán esett össze, s a helyszínre érkező orvosok már nem tudták megmenteni. Tulajdonképpen nem nagyon ismertem, bár ha jött velem szemben, biccentéssel köszöntöttem. Talán csak azért, mert valaha az újságárusnál ő is Új Szót vásárolt. És egyszer, amikor gipszben volt a keze, a táskáját vittem egy darabon. – Itt halt meg, ezen a padon, egyik horgolt kesztyűjét a kezében tartotta, a másik a földre esett. Most is ott van – mutatta a helyet az újságárus, majd közreadta mindazt, amit tudott. – A boltba menet néha leállt beszélgetni. Évekkel ezelőtt vidáman arról ábrándozott, hogy félretett pénzükön a párjával elutaznak a tengerhez. Mert egyszer látni akarják... Aztán a bácsi hirtelen meghalt, az összekuporgatott pénzt elvitte a temetés. A néni arcáról pedig eltűnt a derű, egyszer szomorúan mesélte, alacsony nyugdíjából nem engedheti meg magának, hogy újságot vásároljon. Sokáig nem láttam, majd amikor tavaly ismét erre tipegett, rákérdeztem hogylétére. Mesélte, szív- és cukorbeteg lett, hónapokig kórházban kezelték, mégis egyre gyengül. Néhány héttel ezelőtt kora reggel a kukák környékén figyeltem fel rá. Imbolygott, pedig részeg biztosan nem volt. Szólongatni kezdtem, de lehajtott fővel elsietett. Másnap megállt a stand előtt és szemlesütve mesélte, éhes volt. Mert ha kifizeti a lakbért, a villany- és a gázszámlát, megveszi a legolcsóbb tisztálkodási és mosószereket, a havi lisztet és krumplit, néhány zacskó teát, olykor a levesnek való csirkehátat, már csak napi három darab kiflire marad pénze. Megvonták tőle a több mint kilencszáz koronás diétapénzt, s ha majd újra megítélik, a havi 500 koronával nem sokra megy. Ezért most orvoshoz sem jár, szégyenkezik amiatt, hogy nincs 20 koronája az illeték befizetésére. Meg aztán hiába is írná fel a szakorvos a térítésmentes gyógyszereket, nincs pénze a recept kiváltására sem. Hetek óta táskájában tartja a kórházi beutalót, ahová ugyancsak azért nem mehet, mert nem tudja kifizetni a napi 50 koronát.
A boltba menet csuklott össze. A pénztárcájában öt korona lapult. Egy horgolt kesztyű maradt utána...
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2012. 08.19.
Brooklyn, 2006. december
2012. 08.19.
Fogyasztói hiszekegy
2012. 08.19.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.