Hogyan élnek a mai nemesek?

Nemesnek a középkori társadalmak születési előjogokon nyugvó politikai, gazdasági és jogi privilégiumokkal rendelkező társadalmi rétegét nevezzük, mondta Hangodi László történész-muzeológus. A legmagasabb presztízsű arisztokraták, a főnemesek, illetve a „bocskoros” nemesek, akik gyakorlatilag paraszti életkörülmények között éltek, egyaránt ide tartoztak.

A kiváltságos réteg gyökerei a kora középkori Európában alakultak ki, országonként azonos és eltérő jellegzetességekkel. Nemesnek nemcsak születni lehetett, hanem bizonyos érdemek és szolgálatok alapján az uralkodók nemesi címeket adományoztak. Hadi érdemekkel, vitézséggel, békeidőkben pedig egyéb gazdasági vagy diplomáciai szolgálatokkal lehetett kivívni ezt az uralkodói kegyet.

A 16–17. század a nagyszámú nemesítések időszaka volt. A legenda szerint XIV. Lajos kertésze azért kapott nemesi címet és birtokot, mert nemcsak a tavaszi spárgaszezonban, hanem egész évben gondoskodott arról, hogy mindig jusson a király asztalára a vágyfokozó ételből. A 17. századi Erdélyben például a fejedelem ménesének „lóherélő mesterei” is kaptak nemesi címet, a címereken pedig azok a bizonyos lószerszámok láthatók, amelyekkel a köztiszteletben álló munkát végezték. Nemesi címet csak a király (fejedelem) adományozhatott.

A 16–17. században a nemesek aránya igen magas volt Magyarországon, a teljes lakossághoz viszonyítva 4-5 százalék. Akkoriban csak Lengyelországban volt több kékvérű.

A nemesi cím az előjogokat biztosította ugyan, de nem kísérte a nemesítést minden esetben birtokadományozás. Címekhez és előjogokhoz ilyenkor igen, de konkrét gazdasági előnyökhöz az adományozott nem jutott, míg mások egész falvakat vagy várakat is a magukénak mondhattak.

A nemesi címet a 17. századtól jó pénzért meg is lehetett vásárolni, így alakult ki a taláros (talléros) nemesség, mondta a történész. A feltörekvő polgárság a politikai életben is rész akart venni, ám Európában ekkor még a feudális előjogok voltak a meghatározóak. ĺgy elengedhetetlen volt, hogy a gazdasági befolyás mellé olyan jogokat és jogosítványokat is szerezzenek, amellyel a nemesség együtt járt.

Mindez igen jövedelmező volt a királyi kincstárak számára. Aki nemesi címet akart szerezni, egyszerűen bement, fizetett, és elkészítették az általa igényelt oklevelet és címert, és megtörtént a szertartásos átvétel is. Magyarországon a 19. század második felében az ipari vállalkozók és a pénzügyi befektetési területen dolgozó nagypolgárok nem kis része vásárolt nemesi címet.

Nem mindenki élt az első éjszaka jogával

A számos nemesi előjog közül Magyarországon az egyik legfontosabb a politikai jogok gyakorlása volt. Csak a nemesek voltak választók és választhatók (ez alól az 1848–49-es szabadságharc időszaka volt a kivétel.) A másik fontos előjog az adómentesség volt, a magyar nemes „az vérével” adózott: ha az uralkodó úgy kívánta, a magyar nemes kötelessége volt a király táborába vonulni. A számos előjog (vámmentesség, ingyenmunka igénybevétele, kilenced stb.) mellett az első éjszaka joga minden olyan nemest megilletett, aki birtokán és a tulajdonába tartozó falvakban joghatóságot gyakorolt. Franciaországgal ellentétben Magyarországon ez soha nem vált tömeges gyakorlattá. A nemesi jogokat egy kormányrendelet szüntette meg 1948-ban.

Az ipszilonos nevek mítosza

Ha valaki a középkorban elnyerte a nemesi jogállást, egy előnevet is a magáénak mondhatott. Ez egy olyan település (táj, város) neve volt, ahol a családnak a nemesítés időszakában vagy korábban volt birtoka, illetve amely a család történetében fontos szerepet játszott.

Előfordult, hogy a nemes nemcsak egy, hanem két birtok nevét is kaphatta nemesi előnévként, mondta Dr. Hajdú Mihály professzor, az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének oktatója. A nemesi előnév nem egyenlő a családnévvel.

Annak azonban, hogy egy név i-re vagy y-ra végződik, semmi köze a nemesi származáshoz. „Ez egy írástörténeti hagyomány – mondta a professzor. – Az ország keleti részén hagyományosan i-vel írták a neveket (Bocskai, Rákóczi), míg nyugaton a jobbágyok neveit is y-nal írták.

Ezért van az, hogy a Rákóczy név y-nal is előfordul, az anyakönyvező írási szokásainak és vallási hovatartozásának, iskolázottságának megfelelően. Az y-os írásmódot inkább a katolikus iskolákból kikerült jegyzők, oklevélírók használták, a protestáns intézményekben tanult hivatalnokok pedig többnyire i-vel írták a neveket.

A 19. század második felétől a pénzért vásárolt nemesi címekhez tartozó nevek esetében korlátozásokat vezettek be. Voltak bizonyos „védett” családnevek, például a Hunyadi, Rákóczi neveket elvileg már nem lehetett felvenni. (A gyakorlatban azonban ez nem így működött, néhány tisztségviselőt rá lehetett venni a védett nevek engedélyezésére.)

A kék vér nyomában

Ha valaki ki szeretné deríteni, hogy folyik-e kék vér az ereiben, sok kitartásra és szerencsére lesz szüksége, kivéve, ha hajlandó komolyabb összegeket áldozni arra, hogy egy cég elvégezze helyette a kutatást. „Elsőként azt kell megtudnia, hogy az 1848 előtti időszakban hol éltek a felmenői, legalább azt, hogy melyik megyében – mondta Hangodi László. – Az illetékes megyei levéltárban kell elkezdeni a búvárkodást, a 19. század első felében készült összeírásokat kell megtekinteni.”

Emellett érdemes ezzel párhuzamosan a születési anyakönyvek vizsgálatát is elvégezni. Ehhez nem árt tudni, hogy hol éltek, milyen vallásúak voltak az ősök. Falusi plébániákon, megyei és egyházi levéltárakban érdemes kutatni. Az anyakönyvezés a 18. századtól vált általánossá, de az ország egyes részein már a 16. században számon tartották a születéseket. Ezenkívül a szakirodalom (Nagy Iván, Kempelen Béla) könyvei is segítséget nyújthatnak. Az 1700-as évek első harmadáig általában nagyobb nehézségek nélkül vissza lehet pörgetni az időt, a korábbi időkbe már nehezebb.

Mese a 21. századból

Ugron Zsolna az erdélyi Zabolán található birtokon él férjével, Gregor Roy Chowdhury-Mikessel és másfél éves kislányukkal, Emmával. Az Ugronok székely főnemesek, és a primor címet használták, amelyet nem lehet besorolni a nyugat-európai nemesi hierarchiába, meséli a családjáról a fiatal arisztokrata nő. A primor igen magas rangot jelentett: a különféle eseményeken a primorok a bárók és a grófok között foglaltak helyet.

Az Ugronokat először 13. századi nyelvemlékekben említik meg. Ugron Pál Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tanítója volt. A család tagjai fontos szerepet játszottak az erdélyi és a magyar történelemben, aktívan rész vettek a közéletben, katonaként és politikusként egyaránt számos szolgálatot tettek az uralkodóknak.

A zabolai kastély Mikes Katalin grófnő családjának tulajdonában volt. A grófnőnek el kellett hagynia Erdélyt az előző rezsim idején. Ausztriában férjhez ment egy bengáli arisztokratához, így a zabolai kastélyt fiai, Alexander és Gregor Roy Chowdhury-Mikes, Mikes Ármin gróf dédunokái viszik tovább.

A Keleti-Kárpátok lábánál fekvő 34 hektáros birtokon levő 18. századi kastélyban vendégházat alakítottak ki, és az év végére tervezik a kastély teljes felújítását. Az indiai származású európai arisztokrata férfi és Zsolna találkozása a véletlen műve. Az Ugron-család nem várta el, hogy Zsolna nemesi származású férjet találjon. A szintén arisztokrata házastárs választása az erdélyi és a magyar arisztokrata családokra ma már nem jellemző, mondta Ugron Zsolna, nincs olyan formális jelentősége, mint Nyugat-Európában. Ugyanakkor ismerősei között akadnak olyanok, akik ezt ma is fontosnak tartják.

Nincsenek bevett szabályok

A Chowdhury-Ugron család hétköznapjait egyáltalán nem a 19. századi regényekben olvasottak alapján kell elképzelnünk. „Nem az történik, hogy reggelenként kilovagolunk, fényűző kastélyban élünk, utána pedig kiadjuk a személyzetnek, hogy mi legyen az ebéd – mondta Zsolna. – Az arisztokrácia ma már nem külön társadalmi csoport, nincsenek bevett szabályok.”

Az erdélyi kastélyok egy részét sikerült az egykori nemesek leszármazottainak visszaszerezniük. Azonban fényűző paloták helyett a családok sokszor romos állapotban lévő épületeket kaptak vissza. Természetesen vannak családi találkozók; esküvők, temetések alkalmával a nemesi családok tagjai ugyanúgy összegyűlnek, mint bármilyen más családban. A magyar és erdélyi arisztokrácia tagjai közül sokan hagyományosan minden évben a bécsi jótékonysági bálon találkoznak. Ide csak meghívóval lehet bejutni, de nem kizárólag nemesi családok vehetnek részt az eseményen.

Egy 21. századi arisztokrata élete tehát merőben más, mint kékvérű őseié. Az arisztokráciához való tartozás régen sem csak a vagyonnal járt együtt, hanem felelősségtudattal is párosult, mondta Ugron Zsolna. Már a gyerekekben tudatosították, hogy kivételezett helyzetben vannak, de ezzel az is jár, hogy kötelességük továbbtanulni és tenni valamit, felelősséget vállalni azokért, akiknek nincs lehetőségük változtatni a közösség helyzetén.

Ma már a régmúlt idők anyagi bázisa sok esetben eltűnt, nem minden nemes rendelkezik vagyonnal, inkább már a társadalmi felelősség számít. „Visszakaptuk a zabolai birtokot, de nekünk kell felújítani, új munkahelyeket teremteni. Az emberek elvárják a segítséget, ha bármit szerveznek. A férjem családja itt él 600 éve, természetes, hogy aktívan részt veszünk a közéletben – mondta a helyiek által gyakran grófnőnek szólított Zsolna. – Ugyanakkor nem szeretem, ha csak azért hívnak valahová, mert Ugron Zsolna vagyok.” (deluxe)