Hogy mondják frízül, Németország?

Hány keletfríz ember kell ahhoz, hogy beverjenek egy szöget a falba? Huszonkettő... Egy tartja a szöget, egy a kalapácsot, a többi húsz meg ide-oda tologatja a falat. Két keletfríz ül egymás mellett. – Uram, a kalapomon ül. – Na és? Talán már menni készül?

A frízeknek, akik Németországban, Hollandiában az Északi-tenger partvidékén élnek – mint a fenti viccek jelzik –, nincs igazán jó hírük a németek körében. Az etnikai viccekben olyan szerepet játszanak, mint a magyaroknál a tótok, oláhok, papjancsik, vagy az oroszoknál a csukcsok, az angoloknál meg az írek. Ma a frízek az öt németországi kisebbségi státusú népcsoport egyikét alkotják. Nyelvük három országhoz, Hollandiához, Németországhoz és Angliához kötődik. 1900-ban, Vilmos császár Németországában 20677 ember vallotta magát fríznek, ma számukat valamivel többre becsülik.

Kik tartoznak ma Németországban a kisebbségekhez? Az Európa Tanács (ET) Németország által is aláírt keretegyezménye szerint a frízeken kívül a dánok, a szorbok (vendek), a német romák és szintik. A frízek döntő többsége kérte, hogy ne minősítsék őket nemzeti kisebbségnek, maradjanak népcsoport, ám nyelvüket, amely két alcsoportban tovább él (keletfríz és északfríz), a besorolástól függetlenül ápolják. Minthogy Németországban semmiféle bejelentési vagy hivatalos regisztrációs kötelezettség nincs, a kisebbségek számát szövetségeik, érdek-képviseleti szerveik adatai alapján általában becsléssel állapítják meg.

Érdekes a németországi szintik és romák nyelvükhöz való viszonya. A két nemzeti kisebbséget összefogó szinti és roma központi tanács kívánságára Németországban nem folyik szervezett nyelvoktatás eme két nyelv egyikén sem, noha Németország is elismeri az 1999. január elseje óta érvényben lévő európai chartát a helyi vagy a kisebbségi nyelvek védelméről. Németországra, ahol a romák, szintik szétszórtan élnek, a charta második része vonatkozik. Ez azonban általános jellegű, csak a célokat fogalmazza meg. Németország az ET-ben önként vállalta, hogy a roma nyelv védelmében önmaga által kidolgozott, szigorúbb, részletes programot valósít meg. A szinti és a roma vezetők ugyanis ennél kevesebbet akarnak, azt tartják, nyelvüket közösségükben, szóban kell ápolni, nincs szükség rá, hogy az állami iskolarendszerben „kívülállók” oktassák, avagy tanulják. Kivételt képeznek az egy településen nagyobb számban élő „külföldi” roma gyerekek, akiknek az állami iskolákban szerveznek romanyelv-oktatást.

Hessen eddig az egyetlen tartomány, ahol részletes, 35 pontból álló romanyelv-védő program működik. A szorbok (vendek), akik magukat a nyugatszláv népcsoportba sorolják, körülbelül ezerötszáz éve élnek a mai Kelet-Németország délkeleti részén, Szászországban, a Lausitz-vidéken, Bautzenben, kisebb részük Brandenburgban. Hatvanezerre becsülik a számukat, egyes források szerint csak minden második szorb beszéli anyanyelvét, amelynek van írott változata is. Latin betűt használnak, a szorb írás leginkább a lengyelre hasonlít. Valamennyi németországi kisebbség közül talán a szorboknak van a leginkább kidolgozott nyelvvédő szervezete (a dánok mint kisebbség erre nem szorulnak rá, minthogy van anyaországuk, a frízeket láthatóan kevésbé foglalkoztatja a téma, a romák-szintik pedig megoldják közösségükön belül).

Jó néhány tudós van, aki azt tartja: a kis – saját anyaország, bázis nélküli – nyelvek (Németországban a szorb, fríz) sorsa a kihalás. A folyamat késleltethető, de nem feltartóztatható. Maguk a nemzeti kisebbségek felejtik el a nyelvüket, mivel a családban már alig beszélik, az iskolában a gyerekek felesleges tehernek, mi több, hátránynak tartják. Mit lehet ma kezdeni egy szorb diplomával? – kérdik. Nincs-e több értelme angolul tanulni, mint szorbul?

Sem az EU, sem a német kormány nem osztja ezt a cinikusnak tűnő, de a gyakorlatot tekintve vélhetően nem teljesen alaptalan nézetet. Az Európai Unió egyik tanulmánya a szorbot a fennmaradásukban fenyegetett európai kisnyelvek körébe sorolja. Bautzenben a Szorb Intézet (Serbski Institut) átfogó nyelvápoló, kutató tevékenységet folytat, így szorb nyelvű kivonatokat készít az Európai Unió legfontosabb szabályairól, dokumentumairól, ám aki részletesen akarja tanulmányozni őket, az inkább a német változatot olvassa el. Van szorb gimnázium, ahol ezen az egzotikusnak tűnő kis nyelven tantárgyak egész sorát oktatják, vannak német állami támogatással, szorb nyelven kiadott könyvek. A szorb nyelv szókincse, olvassuk, egyre bővül, ám vélhetően kifejezőerőben, pontosságban már nem éri el azt a szintet, amit az aktív, „nagy” nyelvek, a német, francia vagy az angol.

Berlin, 2003. május