Ház az Üveghegyen

– Őket is rendbe teszem, de cickafarkteát kell inniuk, mert az a daganatot megöli és elhajtja. A cickafaroktea a női betegségekre jó. Jönnek olyan szülők, akiknek a gyereke nem akar tanulni. Sokan a régi helyemen keresnek, Érsekújvárban, nem tudják, hogy elköltöztem. De aki igazán akar, megtalál, mint az a pozsonyi férfi, akinek telekügyben adtam tanácsot, meg azon dolgoztam, hogy sikerüljön kölcsönt felvennie. Már tíz éve jár hozzám. – Egy magas pozíciót betöltő férfit említ, név nélkül. Az illető arra volt kíváncsi, lánya házassága tartós lesz-e… De ha valaki a törvénnyel össze nem egyeztethető „kihágást” szándékozik elkövetni – például zavaros ingatlanvásárlási ügyekbe bonyolódik – nos, azt határozottan figyelmezteti: fontolja meg, mit tesz. – Rossz tanácsot nem adhatok! – tárja szét a karját.

Nyolc gyereket nevelt fel; egyik fia öt éve öngyilkos lett – nem tudta elviselni megromlott házasságát. A két gyereket – a most tizenhat éves lányt és a huszonegy éves fiút – azóta Kati nagymama, a mamuska neveli. Az anyjuk néha meglátogatja őket, de a kiadásaikhoz nem járul hozzá.

Városról falura

Tavaly szeptemberben költöztek Udvardra. Eladták az érsekújvári lakást, az árán megvették az Üveghegyen levő házat, de még sokat kell rá költeni. A gáz be van vezetve, de az ő utcájukban még nincs szennyvízelvezetés, se központi vízvezeték; vert kút van, de bent a víz a házban.

– Jobb itt, mint a bérházban. Nem olyan kőbarlang. Itt élet van. Hallom a gyerekek lármázását az utcán, hallom az emberek beszédét, egész más itt, mint városon. Ott születtem, hatvankét évet éltem Érsekújvárban, de hamar megszoktam falun, el nem mennék innen! Ha meghalok, a gyerekeimé lesz a ház, tudnak majd egymásnak segíteni. Hozzáépíteni is lehet, Katiék már megvették az anyagot, Ancsiék is tervezik a bővítést. Nekem elég ez az egy szoba.

Az Üveghegyi házacskában lakik a mama – Dinko Katalin, az elvált fia, a megboldogult fiának két gyereke, Kati lánya a férjével és három gyerekével, Ancsi lánya a férjével és négy gyerekével, összesen tizenöten. Mindegyik családnak külön szobája, illetve lakrésze van. Katiék rendbe tették a nyári konyhát, a műhelyt is lakószobának rendezték be.

Amíg a sors közbe nem szólt, elárusítóként dolgozott, egy tejcsarnokban.

– Nagyon szép emlékeket őrzök azokból az évekből; együtt voltunk zsidó, cigány, magyar. A férjem fűtő volt. Egyik éjjel nem jött haza. A kártya megmutatta, hogy valami baj történt. Mondtam a fiamnak: apátok meghalt. Reggel elmentem a csendőrségre, ott tudtam meg, hogy leütötték. Ott maradtam nyolc gyerekkel. Az esküdt urammal tizenhét évig éltem, a másikkal – andódi parasztlegény volt – huszonhat és fél évig. Két éve halt meg. Nagyon jó ember volt. Én már öreg vagyok, nekem nem kell a szerelem, de akin tudok, azon segítek. Mert elkél a segítség, a családokban is sok a gond. Az enyémben is. Boldogult testvérem fiacskájának is segítettem, hogy felvegyék az egyetemre. Mérnökire ment. Zsebkendővel intéztem. Én kötöm meg a csomókat. – Aki magánál tartja a zsebkendőt, nyugodt lehet. Peres ügyekben is segítségünkre lehet, kinyitja a bíró szemét.

Csomók a zsebkendőn

Mindegyik kabalához más varázsigét mond, de hogy mit, azt nem árulhatja el. Hirtelen nem találunk zsebkendőt. Kati, a háromgyerekes anya, testvére legkisebb gyerekének, a pár hónapos Amarilla-Kasszandrának a pelenkájából próbálja elkészíteni a varázserővel bíró talizmánt. Nem sikerül. Kati néni legyint: – Ezek mind papír zsebkendőt használnak, az pedig nem felel meg erre a célra, csak a férfizsebkendő, a női erre kicsi. Csomókat kötök rá. Középen egy nagy csomó, ez jelképezi a bíró szemét, hogy nyíljon ki, és lássa meg az igazságot. A széleken levők az ellenség szemei. Ha nem bírósági tárgyaláson használják a zsebkendőt, akkor a középen levő csomó nem a bíró, hanem a „fejes” szeme. A megcsomózott zsebkendőt háromrét kell hajtani, egyik csomót középre, a bíró szemére, a másikat ugyancsak a bíró szemére, de a másik feléről, hogy a három csomó egymáson legyen, és az egészet össze kell kötözni – piros fonallal.

Szerelmi bánatokat szüntet meg, házasságokat tesz rendbe. Több száz pár talált egymásra Dinkó Katalinnak köszönhetően.

– Kislányka korom óta foglalkozom ezzel. A nagyanyáimtól és az öregasszonyoktól tanultam, Emma nénihez is jártam, ő híres jósnő volt. Mindig kérem a Szűzanyácskát, hogy segítsen elrendezni a dolgokat. Sok fiatal imádkozni se tud.

Felkeresik ártó szándékkal is, hogy átkozzon meg valakit. Ilyesmit nem vállal: határozottan visszautasítja. Az átok mindig visszaszáll – szájból kebelbe. A fiatalembereket figyelmezteti: lányos háznál vigyázniuk kell: nehogy megetessék őket… A legjobb, ha semmiféle ételt nem fogadnak el.

Szerencsés zokniúsztatás

Szerelmi kötésként a zokni használatos. Kati néni egyik esetét említi: a fiú elhagyta a lányt, terhesen. Vissza kell őt hozni. Van valami rongya otthon? – kérdezte az elhagyott leánytól. Legjobb lenne egy pár zokni, lehetőleg piszkos vagy használt, semmi esetre sem új. A két zoknit összeköti piros fonallal, közben „mond rá valamit”. – Utána becsomagolom és vízre teszem, de állóvíz nem jó, csak folyóvíz. Mire a hangyák megeszik, a hűtlen szerelmes visszatér. – Kivételesen az elhagyott lány tette a vízre a zoknit, miközben azt mormolta, hogy „ásó, kapa, nagyharang válasszon el”… A zokniúsztatás szerencsésen végződött: a hűtlen fiú visszatért kedveséhez.

Kábítószeres fiút is „kigyógyított” szenvedélyéből. Hogyan? Beszélgetett vele.

Kati néni, meg kellene néznie a házat, amit a fiamnak vettem, kérte egyik látogatója. Valami nincs rendben, mert hívom be a kutyát, de nem jön, csak nyüszít. Biztosan rossz szellemek tanyáznak a házban, s azoknak ott semmi keresnivalójuk, mondta Kati néni.

– A békességes szellem maradhat! – De honnan tudni, hogy a szellem jó-e vagy rossz? – Mondtam, hozzon három szál szőrt a kutyából, de nem vágottat, hanem szakítottat, ahány szoba van, annyiszor hármat – azt össze kell csomózni, meggyújtani, és azzal kifüstölni a helyiségeket. A rossz szellemek eltűnnek. Sok a boszorkány körülöttünk, akik fekete mágiát űznek, de nagyon nehéz őket felismerni.

Az elvált fia édesanyja – Ilonka nászasszonya – látogatja Kati nénit, és nemcsak a rokonság meg az unokák miatt, hanem gondjai megoldásáért is. Az unokák ugyanolyan rajongással szeretik Kati nagymamát, mint ahogy ő is szereti negyven unokáját és hat dédunokáját, meg az úton levő hetediket.

Dinkóéknál matriarchátus van. A nagymama adja ki a parancsot, mi legyen aznap a menü. – Muszáj nekik szót fogadni! A vejeknek és a gyerekeknek is. – Közös a konyha, Kati lánya főz – tizenöt személyre. A krumpliból tizenöt kilót pucol meg egyszerre, és az irdatlan mennyiségből estére már nem nagyon marad. Aznap lecsót készített, szalagos tésztával, meg csibepörköltet, annyit, hogy vacsorára is maradjon. De vacsorára öt kiló sült csibecomb éppen hogy elég. A legjobb evő a tizenhat éves Évi.

Személyesen, telefonon, írásban

Születési adatokból is jósol, akár írásban is. Leveszi a rontást. – Van, aki virággal veszi le, én kézzel. Annyi jós lett hirtelen, mint eső után gomba. De nem tudnak semmit, csak bolondítják az embereket. Bárkiből nem lehet jós, jelnek kell lennie.

– Dinko Katalin negyven unokája közül néhánynak határozottan van hozzá adottsága. Egyikük Évi, erre utal a feje búbján a két holdacska – forgó. Fodrásznak készül. A nagymama a tenyerén viseli a jelet, három keresztet. – A negyedikes Márk is fogékony rá, állandóan itt van velem, érdekli, amit csinálok. Úgy fogom tanítani, hogy mindig elmondom, mit kell tenni. Évikét már odaállítom levenni a rontást.

Szól a mobil. Kati nénit keresik. A telefonáló velem is hajlandó néhány szót váltani, de csak a keresztnevét árulja el és a korát. Esztinek hívják, hatvanhét éves. „Elégedett vagyok a Katika nénivel, mert akármilyen problémával fordultam hozzá, mindig segített.” Konkrét példákra vagyok kíváncsi. Esztike sorolja: „Tudni akartam, sikerrel járok-e a bíróságon. Azt mondta, legyek nyugodt… De arra is figyelmeztetett, hogy nagy baj lesz… lett is, az egészségemmel. Akármit kérdeztem tőle, mindig megmondta az igazat. Félévenként felkeresem, de ha kell valami, telefonon ad tanácsot.

A nyitott ablak alatt egy férfi várakozik – kissé türelmetlenül, alig várja, hogy elmenjek. Nem akar velem találkozni. Kati néni közben elküldte, vegyen zsebkendőt, ő majd megcsomózza, mágikus szavak mondogatásával 5–10 percig a kezében tartja, hogy „átadja neki az erőt”. Fontos ügyek intézésekor legyen nála, egyébként az autó kesztyűtartójában tarthatja. De a szerencsét hozó, illetve varázserővel bíró talizmánt időnként meg kell újítani; a zsebkendő egy év után elveszíti az erejét…

Megiszom a kávémat. Túl erős, szabadkozom. Mert ez cigánykávé, világosítanak fel vendéglátóim. Ha gyengével kínálnának, az irigységet jelentene. Lassan búcsúzom. Kati kikísér, tiltakozik: az udvart ne fényképezzem, még nem tették rendbe.