Harminc éve játszotta első koncertjét egy Sex Pistols nevű londoni zenekar, amelyről manapság már mindenki tudja, hogy alapjaiban változtatta meg a rockzene térképét, ezt azonban 1975. november 6-án még nagyon kevesen gondolták volna.
Harmincéves a Sex Pistols
A legnépszerűbb londoni punkegyüttes
Ekkor már a zenekar The Swankers néven lépett fel kis klubokban, de még mindig semmi jele nem volt a későbbi nagy dobásnak. 1975 elején aztán Nightingale távozott, Jones pedig átváltott gitárra, és már csak az énekest kellett megtalálni. Ebben már segítségükre volt Malcolm McLaren is, akinek a divatos Chelsea negyedben levő SEX butikjába már szabad bejárásuk volt a fiúknak, és szép lassan az együttes menedzsere is lett. Ő szemelte ki az énekesi posztra az ír származású John Lydont, aki egy saját készítésű „Utálom a Pink Floydot” feliratú pólóban tűnt fel egy nap a Sexben. Lydon a Johnny Rotten nevet kapta McLarentől, aki a New York-i art-punkszíntér külsőségeit (és némiképp zenéjét is) lenyúlta a zenekar imázsához, így már csak egy jó név hiányzott.
A Pistols eleinte megmaradt az art school klubok vonzáskörében, de a következő évre már szép lassan hírnevet szerzett városszerte, és rövidesen már ez a négy fiatalember alkotta a leghírhedtebb, és éppen ezért legnépszerűbb londoni punkegyüttest. A további pályafutás lényegében már minden érdeklődő előtt ismert: egyre több botrány, egyre nagyobb figyelem, megkötött, majd felbontott lemezszerződések, és 1976 végére már a Sex Pistolsról beszélt fél Nagy-Britannia. 1977 volt a zenekar csúcséve, de ugyanekkor már megmutatkoztak a válságjelek is. A Matlock helyére érkező Sid Vicious nihilizmusa ugyanúgy nem használt a csapatnak, mint a punkmozgalom kiterjedése, és összemosódása a brit társadalom súlyos problémáival. Utóbbi nehezményezte, hogy a frontember egyre inkább saját álláspontot fogalmaz meg, míg Rotten érezte, hogy nincs sokkal több abban a destruktív imázsban, amit a menedzser erőltetett az együttesre. Amikor aztán a Pistols amerikai turnéra ment 1978 elején, már nem bírta ki a belső ellentéteket, és január 14-én, San Franciscóban Rotten kilépett a zenekarból - ez is maradt a Pistols klasszikus felállásának utolsó koncertje.
Növekvő legenda
Utána ugyan McLaren még megpróbálkozott különféle trükkökkel (The Great Rock ‘n’ Roll Swindle címmel készített filmet a zenekarról), hogy életben tartsa a mítoszt, de innentől kezdve már tényleg csak az egyre növekvő legenda maradt. Rotten (immár az eredeti nevén) új zenekart alakított, és furcsa módon sokkal előremutatóbb és forradalmibb zenét játszott vele, mint a Pistols. A Public Image Ltd. ugyanis egészen egyedi, egymástól korábban eltérő stílusokat szintetizáló zenéjével már a kísérletezőbb poszt-punk korszak hajnalát jelezte, és bizony hozzá képest a Pistols zenéje inkább tűnik sima, a hatvanas években gyökerező rock’n’rollnak – igaz, annak viszont borzasztó hatásos. Ez többek között megkérdőjelezi azt a sokak által hangoztatott tézist, miszerint McLaren, marionett-figuraként csupána rángatta a Pistols tagjait, hiszen nemcsak Rotten bizonyult sikeresnek a Pistols után, de sokak szerint a zenekar sem támaszkodott mindenben a menedzserre.
„Nem tudtak zenélni”
Elterjedt nézet még a mai napig, hogy állítólag a Pistols tagjai „nem tudtak zenélni”. Ha valaki nem begyepesedett progresszív rockrajongó, akkor tudnia kell, hogy ez ostobaság. Az egyetlen Pistols-lemezen, a Nevermind The Bollocks-on ugyanis, többségében jól megírt és jól eljátszott dalok hallhatók. Steve Jones vastag gitárhangzása a mai napig meghatározó, és ki merné tagadni, hogy a Pretty Vacant, a God Save The Queen vagy a Holidays In The Sun a maguk nemében tökéletes rockdalok.
Arról nem is beszélve, hogy a zenekar hatása a mai napig érezhető a popzenében. Ugyan már régóta nem beszélhetünk punkról a szó eredeti értelmében, de még mindig jönnek a háromperces, háromakkordos, torzított gitáros, punkos popdalok. Legjobb példa minderre a legújabb angol üdvöske, az Arctic Monkeys, amely ráadásul szintén kisebbfajta forradalmat indíthat el azzal, ahogy a zeneipar hagyományos útjait megkerülve, az internet segítségével jutott a brit slágerlista csúcsára. Ezzel is bizonyítva, hogy még mindig vannak járatlan utak a popzenében, és ezek felismeréséhez mindig vissza lehet nyúlni a Sex Pistols példájához. (o)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.