Halál a számskálán

Fiatalember ül a kupéban, s félig gunyoros, félig sajnálkozó mosollyal szemléli a szemközti öregurat, aki rózsafüzérrel a kezében csendben imádkozik. „Maga még hisz az ilyen dolgokban? Nem tudja, hogy csökevény?” – kérdi. „Komolyan, csökevény? – csodálkozik az öreg.

Fiatalember ül a kupéban, s félig gunyoros, félig sajnálkozó mosollyal szemléli a szemközti öregurat, aki rózsafüzérrel a kezében csendben imádkozik. „Maga még hisz az ilyen dolgokban? Nem tudja, hogy csökevény?” – kérdi. „Komolyan, csökevény? – csodálkozik az öreg. – És miért?” „Tudományos könyveim vannak erről – jelenti ki a fiatalember valami isteni önbizalommal –, a tudomány már rég nem ismeri el az ilyen dolgokat, bebizonyította, hogy mindez elavult és valótlan.” Az öregúr olyannyira érdeklődést tanúsít az ilyenfajta könyvek iránt, hogy végül utastársa megígéri, postán elküldi neki. Névjegykártyát cserélnek. Kiderült, hogy a „régimódi papa” nem más, mint a híres Louis Pasteur, a párizsi tudományos intézettől. Lehet, hogy ez később gondot is okozott annak a fiatal haladónak – egyik oldalon az öreg vallásossága, másikon a híres tudományos műveltség. Hogy talán mégsem volna alapvető ellentét a tudomány és a hit között? Nem forgatták-e ki a tudományos ismeretek a vallás állításait?

Úgy tűnik, ennek éppen az ellenkezője igaz. Egyre mélyebbre hatolva az anyagi világ törvényszerűségeiben, nagyon sok tudós, sőt talán a többségük ámulva fedezi fel a teremtett dolgok s a titokzatos teremtő intellektus harmóniáját, mely az anyag legbelsőbb szerkezetében rejlik. „Egy kevés ismeret Istentől eltávolít – mondta ugyanaz a Louis Pasteur –, ám az egyre nagyobb megismerés éppenséggel visszavezeti az embert Istenhez.” Ugyanezt a francia vidék humoros képével is kifejezte: „Aki valóban tanul, a breton paraszt szilárd hitére jut. És aki még többet tanul, még szilárdabb hitet szerez, a breton parasztasszonyét...”

A hit és a tudomány összeegyeztethetőségéről, sőt mi több, kölcsönös függőségéről a tudományos világ sok más személyisége is vallott. „A tudomány olyan, mint egy lencse – állította Galileo –, melyen át láthatóak Istennek az anyagi létezést irányító törvényei.” Albert Einstein szerint „a tudomány vallás nélkül biceg, a vallás tudomány nélkül vakoskodik”, miközben – ugyancsak Einstein szerint – „a tudomány fejlődése Jákób lajtorjájához hasonlítható, mely Isten lábánál végződik.” E kijelentések mintha Laplace híres véleményével akarnának vitába szállni, mely szerint „Isten csak olyan feltételezés, mely nélkül a tudomány könnyen boldogul”. De már az apostolok is ennek a fordítottját gondolták, Isten nem „csak olyan feltételezés”, ezért az e vasárnapi evangéliumban arra kérik Jézust: „növeld bennünk a hitet” (Lk 17, 5). Isten a „hit növelésének” első impulzusát a legkülönfélébb ösztönzéssel, körülményekkel vagy élményekkel adja, akár egyenesen a tudomány laboratóriumában. ĺgy történt ez Jerome Stowell természettudóssal és atomfizikussal, aki szerette magát „gyakorló ateista”-ként meghatározni, Istent kizárólag a fantázia szüleményének tekintve. Egészen addig, amíg kollégáival arra nem vállalkozott, hogy egy éppen haldokló ember agyának hullámhosszait rögzítse egy mérőműszer segítségével. Pontosabban egy rákos asszony agóniáját figyelték, aki egyszer csak – valamenynyiük meglepetésére – imádkozni kezdett, dicsérte Istent, s könyörületet kért Tőle mindazoknak, akik vele nem voltak könyörületesek. Istent az egyetlen hatalomnak nevezte, az idők kezdetétől mindörökké. Köszönte Istennek, hogy megismerhette, s végül megvallotta, mennyire szereti. „Az imádság, melyet mikrofonon át hallottunk – ismerte el később Stowell –, nagyon meglepett, szinte megbénított mindnyájunkat, olyanynyira hogy a kísérletről egy időre teljesen megfeledkeztünk. Könynyes szemmel néztünk egymásra. Én először sírtam gyerekkorom óta.” A tudós csapat a mérőműszer sípolására eszmélt, a mutató túlfutott a számlapon, képtelen volt teljesíteni feladatát. Stowell számára ez volt az indíték ahhoz a felismeréshez, hogy vannak dolgok és jelenségek, melyeket egyszerűen lehetetlen számszerűsíteni. És éppen ezek a jelenségek hirdetik, hogy hinni kell, egyre jobban kell hinni: Isten sem nem feltételezés, sem nem legenda, hanem az élet és a halál Ura, mérhetetlen és hatalmas, akit soha nem lehet végérvényesen megragadni. Csak hittel, mindegyre fokozottabban, magasabban és mélyebben keresni.

A szerző római katolikus pap

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?