Ha biztosítják az ebmenhely kalapját, akár el is lophatják

William és Mary egy kutyamenhely számára gyűjt adományokat Manchester főutcáján. Amikor egy pillanatra nem figyelnek oda, valaki elemeli az aprópénzeket tartalmazó kalapot. Aznap tehát éhesen maradnak a kutyák. Vagy mégsem? Egy modern karitatív szervezet Angliában minden eshetőségre felkészült. Teheti ezt azért, mert a jótékonykodás technikai hátterét biztosító cégek és alapítványok egész sora áll készenlétben, hogy a kutyák étrendje biztosítva legyen.

ĺgy a kalapban gyűjtött pénzt a társadalmi szervezetekre szakosodott cégnél lehet biztosítani. Ha ebéd közben eltűnt a kalap, az adományok akkor sem vesztek el. William és Mary manchesteri vonatjegyét is „karitatív” utazási iroda szerzi be kedvezményes áron, speciális adománygyűjtő dobozokból is bő a kínálat.

A civil szervezetek 2003-as londoni kiállításán számtalan ehhez hasonló szolgáltatással ismerkedhetett meg a látogató. Egy dolog azonban nem világos: honnan tudják, hogy az ellopott kalapban hány penny volt, vagy éppenséggel volt-e benne valami egyáltalán? Bizonytalan esetekben az adományok átlagos forgalma alapján fizetnek – válaszol a „jótékonysági” biztosítótársaság képviselője. Ha napi három fontot szoktak bedobni a manchesteriek a kalapba, akkor annyit is igényelhetnek vissza – legalábbis ez az elmélet.

Közép-Európában valószínűleg ennél nehezebb lenne egy ellopott aprópénzes kalap tartalmáért pénzt kicsikarni a biztosítóktól. De például a karitatív telefontársaság gondolata is idegennek tűnhet. Pár leleményes angol ugyanis így okoskodott: ha egy segélyszervezet telefonon szerez adományozókat, miért fizesse közben a telefonszámlát egy profitra éhes multinacionális vállalatnak? A Phone Coop nyereségét jótékonysági célra fordítják. De „karitatív” bankszámlát is nyithatunk a Natwest pénzintézetnél, vagy áfakedvezményekről érdeklődhetünk a Liasion VAT Consultancynál – megfelelő díj fejében. Ha nincsen pénz alapítványunknál új számítógépekre, hasonló helyzetben lévő szervezetekkel közösen is bérelhetünk gépeket. Még a szerelő is „bérelhető” a pénztelen alapítványokra szakosodott cégtől, hogy ne kelljen a méregdrága és megbízhatatlan idegen szakembert kihívni.

Közép-Európában még nagyrészt hiányoznak a jótékonysági tevékenységekre koncentráló szolgáltató cégek, és nem utolsósorban a civil szervezetek munkáját koordináló, érdek-képviseleti szervek. Barabás Miklós, a budapesti Európa Ház vezetője a londoni fórumon tartott előadásában rámutatott a problémára: a civil szféra egészének – természetéből adódóan – nincsenek általánosan elfogadott vezetői, vagyis már az érdekképviselet kialakításáról szóló kezdeti vitában sem egyértelmű, kivel tárgyalhat a kormány a szektor jövőjéről. Barabás emellett a civil szféra politikai megosztottságát és a magyar főváros aránytalan országos súlyát emelte ki. (Az Európa Ház egyébként több éve az egyetlen külföldi kiállító az évente sorra kerülő londoni rendezvényen).

A londoni City jómódú dolgozói egyenesen belefásultak a jótékonykodásba – magyarázza Priya Gopalan, a fiatal jogásznő egy előkelő Temze-parti étteremben ülve. – A banknegyed minden sarkán lesben állnak a karitatív szervezetek képviselői, mi pedig minden reggel újabb szervezetnek ígérünk oda „csak havi egy fontot” a fizetésünkből. Lassan belefáradunk a jótékonykodásba, olyan kíméletlen hatékonysággal működik az adománygyűjtő gépezet – mondja Priya.

Budapest–London, 2003. május