Gyakori ipari balesetek

Nem múlik el a bányaiparban egyetlen hónap sem halottak nélkülSITA/AP-felvételHarbin városának több millió lakója maradt hat napig folyóvíz nélkül; a mintegy 100 kilométer hosszú környezetszennyezés pedig csak lassan tűnik el a Szungari folyón Oroszország felé haladva. A környezetre és az egészségre vonatkozó következményeket még nem lehet felmérni, de mindenképpen újabb vészjelzésről van szó, amely figyelmeztet, hogy a csaknem évi 10 százalékos kínai gazdasági növekedésnek az ára nem egyszer igen magas.

„Ez sajnos nem derült égből villámcsapás, emlékezzenek csak a Csungcsing közelében két éve bekövetkezett gázrobbanásra” – jelentette ki Kevin May, a kínai Greenpeace szervezet egyik illetékese arra a drámára utalva, amely 2003. december 23-án 243 ember életébe került a Kína délnyugati részén fekvő városban.

Az ipari balesetek száma a hivatalos statisztikák szerint is igen magas az ázsiai országban. A világban bekövetkezett ilyesfajta robbanások mintegy harmadának a színhelye az elmúlt években Kína volt. Több száz kínai, köztük számos gyerek vesztette életét például tűzijáték-rakéták és petárdák gyártása során. Igaz, a kormány gyakran rendre utasítja a helyi gyárosokat és a politikai felelősöket, sőt büntetésekkel is példát statuál, ám nyilvánvaló: az ipari biztonság lassabban fejlődik, mint ahogy az egyébként igen egyenlőtlenül elosztott profitok nőnek.

Különösen gyászos a helyzet a bányászatban, ahol nem múlik el egyetlen hónap sem halottak és bányabezárások nélkül – az utóbbiak célja elvben az, hogy véget vessenek a tömeghalálnak, ám az áldozatok listája továbbra is egyre bővül, a bezárt bányák pedig később újra megkezdik a termelést, vagy újak nyílnak illegálisan. A kormány statisztikái szerint évente 6000 bányász veszti életét a rossz biztonsági körülmények következtében. Független szakértők ezt a számot 20 ezerre teszik. „Természetesen fejleszteni kell a gazdaságot, de mi a helyzet a lakosság egészségével és biztonságával? Milyen árat kell fizetni a fejlődésért?” – teszi fel a kérdést Kevin May.

A megfigyelők szerint nem minden katasztrófára ad magyarázatot a hatóságoknak az a törekvése, hogy fenntartsák az ország gyors gazdasági fejlődését, és így enyhítsék a világ legnépesebb országának foglalkoztatási gondjait. A helyzetet az illetékesek és a rosszul képzett munkások hozzánemértése mellett a hatalmi ellensúlyok hiánya és a korrupció is nehezíti. Nem létezik szakszervezeti szabadság, a kínai szakszervezeti szövetség a hatalmat gyakorló Kínai Kommunista Pártot szolgálja, és – egy Pekingben dolgozó külföldi diplomata megfogalmazása szerint – inkább egy üdülési klubra emlékeztet. 1987 és 1992 között jelentősen nőtt a korrupció is – jelenleg a GDP 3-5 százalékát képviseli, azaz 50 és 84 milliárd dollár közötti összeget emészt fel évente az ország erőforrásaiból. A korrupció szintje a továbbiakban sem csökkent; a kínai gazdaság növekedésével a korrupciós alkalmak is nőnek.