Futballvihar a láthatáron

Egy sérülés utóhatásai

Az ügy 2004 novemberében kezdődött, amikor a Marokkó–Burkina Faso mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett a marokkói Abdelmajid Oulmers. A belga RSC Charleroi futballklub alkalmazásában álló bal oldali középpályás felépülése nyolc hónapot vett igénybe. A Charleroi kártérítést követelve előbb egy helyi munkaügyi bírósághoz fordult, ők azonban idén májusban az Európai Közösségek Bíróságához irányították az ügyet.

Panaszáradat

A klub érvei világosak: mivel abban a szezonban a bajnokság hátra lévő részében már nem számíthattak Oulmers játékára, ez nagyban befolyásolta az eredményességüket. A marokkói légiós hiánya miatt nem értek el dobogós helyezést a szezon végén, így kevesebb szponzori pénzhez jutottak, ráadásul nem indulhattak a nemzetközi kupákban sem, ami újabb bevételkiesést jelentett számukra. Ráadásul – érvel tovább a Charleroi – a játékos fizetését az ominózus nyolc hónap alatt is folyósítaniuk kellett, jóllehet Oulmers egyetlen mérkőzést sem játszott, s emellett még a gyógykezelés költségeit is ők állták.

Kard ki kard!

A kis belga klub, amely a tavalyi idényben a belga első osztály (Jupiler League) 11. helyén végzett, a Bosman-ügyön (lásd A Bosman-effektus című cikkünket) felbuzdulva a legfelsőbb európai bíróság elé vitte az ügyet, mivel a FIFA hajthatatlannak mutatkozott. A nemzetközi szövetség tárgyalni sem volt hajlandó a Charleroi-nak fizetendő, 615 ezer eurós (közel huszonöt millió koronás) kártérítésről.

G14 a háttérben

De míg Bosman egyedül vívta meg harcát a FIFA-val, addig a Charleroi erős szövetségesre talált. Mögé állt ugyanis a leggazdagabb európai klubokat tömörítő társulás, a G14 is, amely többek között az Olympique Lyonnak is segítő kezet nyújtott peres eljárása során, a francia bajnokcsapat ugyanis szintén kártérítést követel a FIFA-tól, miután egy Franciaország–Costa Rica mérkőzésen megsérült válogatott hátvédjük, Eric Abidal.

Kié a játékos?

Legújabban pedig a spanyol Atlético Madrid fontolgatja azt, hogy bírósági úton védi meg érdekeit a nemzetközi szövetséggel és a válogatottakkal szemben. Egy hete ugyanis a Spanyolország–Argentína válogatott mérkőzésen súlyos térdsérülést (keresztszalag-szakadást) szenvedett az Atlético 25 esztendős középpályása, Maxi Rodriguez, és legalább hat hónapig nem léphet pályára. Az Atlético többségi tulajdonosa, Miguel Angel Gil Marin azonnal heves szóbeli kirohanást intézett a FIFA ellen: „Ebben a rendszerben nincs logika: mi vesszük meg a játékost, mi adunk neki fizetést, és akkor egyszer csak jön egy harmadik fél, a válogatott meg a FIFA, elviszik őt a válogatott meccseire, természetesen ingyen, majd amikor a játékos az ő meccsükön megsérül, egy fillér kárpótlás nélkül visszadobják.”

A tét óriási

A G14 nem elégszik meg a kárpótlással: törvénymódosítást szeretnének elérni, amelynek értelmében a FIFA hatáskörébe tartozó nemzeti szövetségek minden alkalommal fizetnének a kluboknak a válogatott meccsekre meghívott játékosokért. Nem nehéz elképzelni, hogy ez milyen hatással lenne a futballvilágra: a szegényebb országok futballszövetségei még azt sem engedhetnék meg maguknak, hogy biztosítást kössenek a játékosaikra (így például a brazilok Ronaldinhóra, Kakára, Adrianóra, Robinhóra stb.). Ez egyelőre szélsőséges forgatókönyv, de ha a Charleroi megnyeri a pert, könnyen valósággá válhat. Márpedig akkor a nemzeti válogatottaknak befellegzett. (gj)