Füstbe ment tervek ontója

Több más Smeres miniszterrel ellentétben, Ľubomír Vážny nem egyik napról a másikra került egy olyan miniszteri bársonyszékbe, amelyről nem is álmodott. A korábban az építésügyben dolgozó, 2002-től parlamenti képviselő Vážny a Smer árnyékkormányában a közlekedési és építésügyi miniszter posztját töltötte be. A rábízott tárcát így már konkrét elképzelésekkel vette át. ĺgéretei közt szerepelt, hogy a korábbinál 15 százalékkal olcsóbban építteti az autópályákat, liberalizálja a távközlési piacot, és nem utasítja el a vasút teherszállítási ágazatának részleges eladását sem. A kezdeti lelkesedést azonban Robert Fico hamar letörte, Vážnynak így nagyon gyorsan fel kellett fognia, hogy a pártvezér előzetes jóváhagyása nélkül csak nagyon keveset tehet.

Kormányzása elején a közlekedési tárcánál is a korábban magánosított állami cégek lehetséges visszavétele és a privatizáció teljes leállítása számított a legfontosabb feladatnak. Vážnynak mindezzel nem is volt gondja, hiszen már korábban elutasította például a repülőterek eladását. Stratégiai okokra hivatkozva, így leállították a magánosításukat. A Dzurinda-kormány eredeti koncepciója szerint eladták volna a főváros légikikötőjét, és az új tulajdonos, az osztrák-szlovák TwoOne társaság állta volna a halaszthatatlan beruházások költségeit. Mivel mindez elmaradt, a repülőtér fejlesztése az állam nyakába szakadt. Vážny azt ígérte, hogy az állam is képes lesz a fejlesztésekre, mára azonban ott tartunk, hogy sörsátrakat voltak kénytelenek felállítani a repülőtéren az utasok elvámolására.

A miniszter ugyan a vasúti teherforgalmat biztosító Cargo esetében korábban nem zárkózott el a részleges magánosítástól, végül azonban győzött a párt akarata, és ennek is leállították a privatizációját. Vážny szerint a Cargo állami cégként is megállja a helyét a liberalizált vasúti teherforgalomban. Ivan Mikloš volt pénzügyminiszter ugyanakkor már tavaly figyelmeztetett, hogy a Cargo privatizációjának leállítása semmi jót nem hoz, hiszen jelentős külföldi beruházó nélkül a társaság nehezen lesz képes megállni a helyét az éles konkurenciaharcban. A szakminiszter egyetlen bátor tette a ráfizetéses vasúti szárnyvonalakon közlekedő járatok ritkítása lett volna. A koncepció el is készült, ám jött a telefon Ficótól és a koncepció a hivatali fiók mélyén landolt. Ahogy Vážny maró öngúnnyal fogalmazott: „Ember tervez, kormányfő végez.”

Nem hozott nagyobb áttörést az elmúlt egy év az autópályák építésében sem. A Smer az előző kormányok filozófiája szerint jár el, vagyis az autópályák építésére fordított összegek nagy részét továbbra is az északi vonalra fordítja. A szaktárca 2007 és 2010 közötti koncepciójában összesen 133,5 kilométernyi autópálya és gyorsforgalmi út megépítése szerepel. A feltüntetett útszakaszok döntően a Pozsony-Zsolna-Kassa autósztráda befejezését szolgálják. A közlekedési tárca további, konkrét időpontokat nem tartalmazó prioritásai között tüntetik fel a Nyitráról Garamszentbenedekig vezető R2-es gyorsforgalmi út megvalósítását, továbbá az R4-es Kassától a magyar határig vezető útszakaszt. Mindez azonban a jövő zenéje, ugyanúgy mint a miniszter azon ígérete, amely szerint olcsóbban építik majd az autópályákat.

A választásokat követően a közlekedési tárcát sem kerülték el ugyanakkor a politikai színezetű kinevezések. Az elmúlt év végén a tárca ugyan nyilvános pályázatot hirdetett az állami vállalatok igazgatótanácsi posztjaira, a minisztérium által összeállított bizottságok viszont ugyanazokat az emberek választották ki, akiket közvetlenül a parlamenti választások után juttatott oda a kormány. Mindezen azonban csak az lepődik meg, aki nem tudja, hogy a pályázati bizottságokba Ľubomír Vážny közlekedési miniszterhez közel álló személyek kerültek. Márpedig a Smer csak olyan embereket tett meg minisztereknek, akikre a párt és a gazdasági lobbicsoportok jelentős nyomást gyakorolhatnak. (mi)

OSZTÁLYZAT 3-