Füstbe ment tervek

A Magyar Igazság és Élet Pártja annak a hosszú rendszerváltó folyamatnak a terméke, amelyben a 80-as évek második felétől a 90-es évek közepéig a demokratikus paletta kialakult – véli a Magyar Hírlap. A 80-as évek első felében az ellenzéki csoportosulások még nem mutattak érdemi különbségeket. Az 1987-es lakiteleki találkozó azonban döntő többségben az akkori ellenzék nép-nemzeti szárnyát tömörítette. Egy évre rá létrejött a Magyar Demokrata Fórum. Az 1988-89-es években az MDF már gyűjtőpártként jelenik meg, magába foglalva a nemzeti-liberális, keresztény-konzervatív, illetve a nép-nemzeti radikálisokat. Ez utóbbiak Csurka István személye körül csoportosultak. Antallnak és kormányának belső ellenzékeként Csurka István a Vasárnapi Újság című rádióműsorban az egykori MSZMP-s reformkommunisták visszatértére figyelmeztetett, majd 1992 augusztusában megjelentette a 90-es évek legnagyobb politikai viharát kavart tanulmányát. Azok, akik a rendszerváltozás folyamatát sikertelennek, „füstbe ment terv”-nek látták, Csurka mögé álltak. A végleges törés az ukrán-magyar alapszerződés szavazásakor következett be, s 1993. május 25-én alakult meg – mint MDF-frakción belüli platform – a Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoportja. Csurka Istvánt végül 1993. június 22-én zárták ki az MDF-ből. A Nemzetpolitikai Csoport tagjai végül még 1993 júliusában bejelentették a Magyar Igazság és Élet Pártjának megalakulását. Az 1994-es választásokon a MIÉP jelöltjei 1,59 százalékot értek el országosan. Fő ideológiai pillérei közé többek között a revizionizmus, a burkolt-burkolatlan antiszemitizmus, a globalizáció, a privatizáció és a rendszerváltozás kritikája, illetve a populista antikapitalizmus tartozik. A MIÉP idén már nem jutott be a magyar országgyűlésbe. (i-t)