Franklin ötlete volt ez is

A nyári időszámítás bevezetését először Benjamin Franklin amerikai polihisztor javasolta, még 1784-ben. A tudós „Egy gazdaságos tervezet” (An Economical Project) című esszéjében próbált megoldást találni arra a problémára, hogy évszakonként változik a sötét és világos órák száma.

Jóval később, 1907-ben egy londoni építész, bizonyos William Willett „Pazarlás a napvilággal” (Waste of Daylight) című röpiratában azt javasolta, hogy április minden vasárnapján mindenütt húzzák előre húsz perccel az órákat, aztán szeptemberben szintén minden vasárnap húzzák őket vissza szintén húsz perccel. Az említett röpiratban Willett kifejti: „Mindenki szereti a hosszú, világos délutánokat. Mindenki panaszkodik, hogy milyen gyorsan rövidülnek ősszel a nappalok, de arra senki sem gondol, hogy nyaranta a kora reggeli napfényes órákat is ki lehetne használni”. Körülbelül egy évvel a röpirat megjelenése után Sir Robert Pearce törvényjavaslatot nyújtott be a londoni parlament alsóházában. Mindenki megütközéssel fogadta a gondolatot. Igaz, Willett elképzelése korántsem tűnt egyszerűnek. A javaslatot csak jóval Willett halála után, 1916-ban fogadták el.

A gyakorlatban óriási káoszt okozott a nyári időszámítás bevezetése. A Királyi Meteorológiai Intézet továbbra is a Greewichi idő szerint adta ki az apály és a dagály időpontját. A londoni közigazgatáshoz tartozó parkok figyelembe vették az új időszámítást, de például a Kew Gardens ezt egyáltalán nem tudta elfogadni.

Skóciában még kirívóbb esetek történtek, az addig mindig pontosan egy időben megszólaló ágyúk össze-vissza tüzeltek a katonai tiszteletadásnál. Abból az évből származik egy érdekes eset: egy anya ikreknek adott életet, az egyiknek még az óra átállítása előtt, a másiknak később. Igy a gyerekek születési ideje néhány perccel felcserélődött. (ú)