Földéhes magyar agrárproletárok vezére

Kétnyelvű díszőrség. Milan Hodža földi maradványai előtt tegnap Túrócszentmártonban róhatták le kegyeletüket a két világháború közti csehszlovák miniszterelnök tisztelői. A koporsó mellett a Sučany-i kétnyelvű gimnázium két diákja. TASR-felvétel „Hodzsának külön felfogása volt mindjárt az államélet kezdetén a szlovenszkói magyarság szerepéről. A magyarságot szűkebb horizontú és legtősgyökeresebb rétegén keresztül akarta meghódítani: a földműves paraszt megnyerésével. Erre kivételes alkalom nyílt a földreform lebonyolítása idején. Amúgy is a magyarlakta vidékeken voltak a legterjedelmesebb nagybirtokok s azok tulajdonosaival szemben járt el a reform végrehajtó szervezete a legradikálisabban, minthogy többnyire magyar állampolgárok voltak, s egyébként sem voltak megbízhatóknak és kívánatosaknak mondhatók az új állam számára” – írja Halász Miklós. A korabeli szlovákiai magyar társadalomtudós szerint „Hodzsa úgy képzelte, hogy a földosztás és a demokrácia útján szembeállítja a szlovenszkói magyarság zömét az anyaország változatlanul úri, nagybirtokos berendezkedésével, megszilárdítja a köztársaság déli határait s egyben politikai hatalomszféráját, valamint pártjáét, a csehszlovák agrárpártét a magyar parasztságra is kiterjeszti”.

Hodža leginkább a földéhes magyar agrárproletárokat gyűjthette a zászlaja alá. Az egyik jelszó is az volt: „Ez a zászló senkit nem csal, nem ámít: éljen doktor Hodzsa Milán sokáig!” Bár „köztársasági magyarjai” egyetlen parlamenti és tartományi választáson sem értek el jelentősebb eredményeket, bázisukat, illetve szervezeti kereteiket egészen 1938-ig fenntartották. Hodža erre leginkább a Horthy-féle Magyarországról Szlovákiába emigrált polgári demokrata, szociáldemokrata és kommunista értelmiségieket nyerte meg, kihasználva egzisztenciális kényszerhelyzetüket is. Az 1922-23 fordulóján megalakuló Köztársasági Magyar Szövetség (később párt) első vezetőjéül is a Károlyi-kormány alatti volt barsi főispán, Csánki (Neumann) Aladár ügyvédet szemelték ki.

A Hodža-párti magyarok átvették az agrárpárt ideológiáját, ám az eddigi ismeretek szerint éppen Csánki volt az, aki a magyar „köztársaságiaknak” sajátos – a magyarság helyzetére is alkalmazott – ideológiai alapot igyekezett teremteni. Nézeteit nem foglalta rendszerbe, koncepciója csak a publicisztikájából hámozható ki valamelyest. „A magyarságnak nincs más hátra, mint hideg megfontolással alkalmazkodni az ítélethez (vagyis a trianoni békeszerződéshez – a szerk. megj.) és az időre bízni az esetleges revízióra alkalmas adatok felhalmozását. Ami rossz volt a múltban, ma kérlelhetetlenül romokban hever és ami tarthatatlannak fog a jelenben bizonyulni, az sem lesz örökéletű” – írta Csánki az általánosságba rejtve azt, hogy ha Prága nem bizonyít a magyarok előtt is, idővel úgyis elbukik. Csánki addig „aktivista” fellépést vár a szlovákiai magyaroktól, vagyis azt, hogy az ellenzéki magyar pártok sérelmi politikájával szemben az új államban is igyekezzenek megőrizni, sőt erősíteni gazdasági és más pozícióikat. „A magyarságnak lehetetlen álmok helyett az erők alapos megszervezését és a magyar telep-területek autonómiáját kellene célul kitűzni, hogy kellő súllyal lehessen követelni úgy a kulturális, mint gazdasági jogokat” – véli. Csánki a revizóra törekvő magyar ellenzéki pártokkal szemben Szlovákia autonómiáját sem támogatja: „Minden valószínűség amellett bizonyít, hogy a szlovák autonómia esetén még türelmetlenebb lenne a jelszó: Szlovenszkó a szlovákoké”. (korp)