A kukorica takarmányozási célokra való kihasználásában különféle eljárások ismertek.
Finn technológia
Szakemberek vizsgálatai alapján megállapítást nyert, hogy a legtöbb gabonafélének, köztük a kukoricának is akkor a legmagasabb a tápanyagtartalma, amikor az érésben levő növény nedvességtartalma 35–45 % körüli. További száradáskor a nedvességtartalommal együtt tápanyagtartalmának egy része is csökken. S minél gyorsabban történik ez a száradás, annál nagyobb mértékű a tápanyagcsökkenés is. Ennek a felismerésnek az alapján dolgozták ki azt a takarmánykészítési eljárást, amely a gabonafélékből készített takarmány előállításakor az alapanyagot nem darálja, hanem csupán összezúzza, s így a lehető legnagyobb mértékben megőrzi a benne levő tápanyagokat. A zúzott kukoricából készített szilázsba így akkor kerül a mag, amikor a legtöbb tápanyagot tartalmazza.
A kukorica betakarítás utáni feldolgozásának egyik legjelentősebb költségtétele a termékszárításra jutó fajlagos energiaráfordítás. A Murska technológia ennek csökkentésére kínál megoldást, nevezetesen azzal, hogy a kifejlesztett módszer révén akár 35—45 % nedvességtartalmú kukorica is betakarítható, és szárítás nélkül a rendszerhez tartozó konzerválószerek révén jó minőségű tartós takarmány készíthető. Sőt, mi több, egy újabb csomagolástechnológiai eljárással kibővítve ez a takarmány immár becsomagolva piaci áruként is értékesíthetővé válik.
A technológiai eljárás alapja a zúzógép, amely a betakarított kukoricát képlékeny anyaggá zúzza, amit megfelelő konzerválószerekkel kezelve hagyományos silógödrökben, vagy az egyre inkább terjedőben levő új tárolási eljárással hatalmas fóliazsákos tárolóban, esetenként a Vítkovice-i típusú silótornyokban is hosszabb távon raktározni lehet. Balázs László tájékoztatása szerint a kukorica zúzását célszerű a betakarítás helyszínén, közvetlenül a kombájn mellett elvégezni, ezzel is megakadályozva a káros penészgombák elszaporodását. A Murska technológia erre a célra hordozható zúzógépet fejlesztett ki, van azonban elektromos motorral működő stacionáris változata is. Amint megtudtuk, nálunk mintegy másfél tucat gazdaságban alkalmazzák már ezt a módszert, amellyel mintegy 5 ezer hektárról takarítják be a kukoricát.
Az alkalmazók számára lehetővé teszi a 2—3 héttel korábbi betakarítást, ezáltal a kései (akár az 500-as FAO számú) kukoricafajták termesztését, amely jelentős tömeghozam-növekedést eredményezhet, vagy kedvező környezeti feltételek esetén korai silókukoricafajták másodvetésben való termesztését, például triticálé májusi betakarítása után.
Ráadásul a rendszer nem egycélú, tehát a nedves kukorica betakarítása után évközben a száraz takarmány darálására, zúzására is kihasználható. sz
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.