FARSANG A-TÓL Z-IG

alakoskodás – a farsang a legkülönbözőbb népi játékok kiváló alkalma volt. A színjátékok és alakoskodások minden típusa, változata előfordul a farsangi hagyománykörben. Az alakoskodás lehetett falufeljáró menet, felvonulás (dőrejárás, bakkuszjárás, remélés), vagy zárt helyen, fonóban, tollfosztóban előadott dramatikus játék. Vannak egyéni, főként termés- és bőségvarázsló játékok, közösségre vagy kisebb-nagyobb csoportokra kiterjedő nyilvános, közös alakoskodó játékok.

álbírósági tárgyalás – farsangi felvonulás, melyben alakoskodókat vagy bábukat, állatokat ítéltek halálra, és a személyeket imitálva, az állatokat kivégezték, megölték.

asszonyfarsang – húshagyóhétfő az asszonyi mulatságok ideje. Asszonyfarsangról már Temesvári Pelbárt is megemlékezett, elítélve a féktelen mulatozást.

bakkuszjárás – az Ipoly mentén a legények húshagyókeddi felvonulása. Szamár- vagy kecskebőrbe bújtak, női ruhába öltöztek, kezükben nyársat tartva táncolták végig a falut. Fő céljuk a mulattatás volt.

bál – a farsang utolsó három napján – farsang farkán – rendeztek bálokat, táncmulatságokat, leggyakrabban a kocsmában. A legények sorra járták a lányos házakat, hívogatták a lányokat a bálba, adományokat gyűjtöttek a muzsikusok megfizetésére. Külön táncmulatságot rendeztek a házasemberek, céhek, ipartestületek, az asszonyok és a gyerekek.

balázsolás/balázsáldás – február 3-án, Balázs napján a diákoknak kötelező volt templomba menni. A pap két összekötött égő gyertyát tartott a balázsolandó nyakához, és kérte Istent, hogy Szent Balázs püspök esedezésére óvja meg az illetőt a torokbajtól. Balázs püspök sok csodás gyógyítást vitt véghez.

busójárás – az egyik leglátványosabb farsangi alakoskodás, mohácsi délszlávok farsangi hagyománya. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva.

Cibere vajda – a tél és a tavasz szimbolikus küzdelmében, a téltemetésben szereplő figura, ő testesíti meg a böjtölést. Ellenfele Konc király, akit a farsang végén legyőz.

csonkacsütörtök – a hamvazószerda utáni csütörtök, ezen a napon még el lehet fogyasztani a farsangról megmaradt ételeket.

csonthagyóvasárnap – Csíkban így hívják a farsangvasárnapot.

Dionüszosz – a régi görögök boristene. Anyja Semelé volt, atyja Zeus. A fiú idő előtt, akkor született, mikor Zeus Semelét teljes olimpusi fenségében látogatta meg, és a halandó királyleány a lángok martaléka lett. Zeus a koraszülött gyermeket combjába varrta, s fogantatására kilenc hónappal újból világra hozta. A nimfák nevelték fel Nysában, s ezért kapta a Dionysos nevet.

dőrejárás – Dercsikán ezt a tavaszváró-köszöntő ünnepkört a farsang utolsó három napján ünnepelték, ekkor farsangoltak. A legények a leányokat és a menyecskéket tánc közben magasra emelték, hogy a következő évben magasra nőjön a kender. Éjfélkor a legénybíró a bakter és a kisbíró kíséretében bejelentette a farsang végét. A legények magasra emelve poharukat kiürítették, és eltemették a farsangot.

epifánia – a vízkereszt egyházi elnevezése.

fánk – a farsang jellegzetes étele, melynek mágikus erőt tulajdonítottak. A Szerémségben azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt.

farsang – a német fasen, faseln (mesélni, pajkosságot űzni) szóból ered, a vígság húsvéti nagyböjt előtti időszaka. A farsangot rendesen vízkereszttől, azaz január 6-ától hamvazó szerdáig, a nagyböjt első napjáig számítják. Velencében már István napján (dec. 26.), Spanyolországban Sebestyén napkor (jan. 20.) kezdődik a farsang. Rómában a hamvazó szerda előtti 11 napot mondják farsangnak, karneválnak.

farsang farka – a farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő, farsangkedd. A farsangi szokások, bálok, mulatságok, köszöntők nagy része ezeken a napokon zajlott.

farsangvasárnap – agglegények ekkor tűzték a kalapjukra a lányoktól kapott bokrétát, így mentek a bálba.

farsanghétfő – az asszonyi mulatságok, asszonyfarsang ideje.

farsangkedd – ezen a napon tartották az utolsó mulatságot, és eltemették a farsangot.

február -–Boldogasszony hava, böjtelő hava. Az év második hónapja, nevét a régi latin Februus istentől nyerte, kinek tiszteletére voltak a februak, az élőkre nézve tisztító, a holtakra nézve engesztelő ünnepek.

gúnárnyakszakítás – húshagyókeddi népszokás, a mészároslegények között terjedt el, a mesterré avatás része volt.

hamvazószerda – a húsvét előtti nagyböjt első napja.

házasság – farsang idején tartották a legtöbb menyegzőt. Az új pár jövője és az ébredő természet között mágikus kapcsolatot éreztek.

karnevál – a középkori latin carnelevare szóból alakult ki, jelentése: hús elhagyása. Carrus navalisnak nevezték azt a kerekeken guruló, hajó formájú szekeret, amelyet minden évben, tél végén vidám, álarcos tömeg húzott végig az ókori Róma utcáin. A természet újjászületését köszöntő tavaszünnepségeket tartották ilyenkor.kiszejárás – palócoknál a böjt temetése.

Konc király/Csont király – a tél és a tavasz szimbolikus küzdelmében, a téltemetésben szereplő figura, ő testesíti meg a farsangot, a húsételek fogyasztását. Ellenfele, Cibere vajda a böjtöt. Vízkeresztkor Konc király, Húshagyókor Cibere vajda győz.

kongózás – a farsangban el nem kelt eladósorban lévő lányok háza előtt kolompoltak, tepsikkel, fazekakkal nagy zajt csaptak a legények.

kövér- vagy zabálócsütörtök – farsangvasárnap előtti csütörtök, ekkor kezdték a farsangi ételek elkészítését.

Krapfen pék – bécsi pék, akinek halála után műhelyét özvegye vezette. Az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér. Ám egy napon a kenyér nem készült el idejében. A pékné kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát valakinek a fejéhez akart vágni, de a tészta a kályhán levő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, megszületett az első fánk.

Lupercalia – Faunusnak, a római nyájistennek főünnepe; kinek a palatini halmon egy szentelt barlangja (Lupercal) volt. A Luprecaliák, melyeket állítólag Romulus rendelt el, tisztuló ünnepek voltak, s február 15-én, a tavasz közeledtével ünnepelték mint a kiengesztelés napját.

macskabál – asszonyi mulatság farsanghétfőn.

maskara – a XVI. században terjedt el Magyarországon, az olasz maschera szóból ered.

mátkatál – a keleti palóc falvakban a serdülő lányok hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet valamelyik társuknak küldtek el.

ötvenedvasárnap -– farsangvasárnap az egyházi nyelvben.

pampuska – az északi magyar falvakban a fánk neve. Ezeken a területeken úgy tartották, hogy az első farsangi fánkot el kell tenni, meg kell szárítani, és porrá kell törni, majd az év közben megbetegedett állatok takarmányába kell keverni.

poklada – átöltözés, átváltozás, a mohácsi sokácok ezt a szót használják a farsang utolsó napjaira.

remélés – Eger vidékén a háromnapos farsangi mulatság záróeseménye.

rétes – kedvelt farsangi étel, mely a Bács megyei Topolyán akkor hozott szerencsét, ha jól nyúlt.

rozmaringolás – a horvát nemzetiségű Felsőcsatáron őrzött ritka népszokás. Farsang utolsó napján a falu legényei végigjárnak minden lányos házat, ahol a fiúk kalapjába rozmaringot tűznek. A lánytól a szíve választottja kapja a legszebbet. Mindenütt terített asztal fogadja az érkezőket, s jókedvűen, közös táncolással búcsúztatják a farsangot.

sardóvasárnap – Zobor-vidéken a farsangvasárnap neve, a legények szerencsét, bőséget kívánnak.

saturnaliák – ősrégi latin népünnep, annak a boldog aranykornak emlékezetét rejtette, mely Saturnus uralkodása alatt volt a világon.

sonkahagyóvasárnap – Csíkban a farsangvasárnap megnevezése

szumir – a legrégibb művelt nép, mely elsőként ült farsangot vagy karnevált.

szűzgulyahajtás – vénlánycsúfoló szokás. Csengővel, ostorral, kolomppal fülsiketítő lármát csaptak a legények.

Talalaj-vasárnap – Nyitra környékén a farsangvasárnap.

tánciskola – valamikor a tánciskola is farsangi időben volt. A próbabál farsang végére lezajlott.

télkihordás/téltemetés – a tél és tavasz szimbolikus küzdelme, az óév temetésével kezdődik, a farsang farkán ér tetőpontjára. A telet jelképező bábot elpusztítják: vízbe fojtják vagy elégetik.

torma – mágikus, gonoszűző szer.

tuskóhúzás – bekormozott képű legények tőkét húznak a falu utcáin, megszégyenítésül valamelyik pártában maradt lány kapujához kötik.

ünneprontás – az ünnep keresztény méltóságának zajos mulatsággal, tánccal való megszentségtelenítése.

velencei karnevál – Velencében a XIII. század végén hivatalos ünnepnek nyilvánították húshagyókeddet, már ekkor rendeztek maszkos felvonulásokat, ünnepi játékokat.

vénleánycsúfolás – a farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan vagy durván figyelmeztessék azokat, akik még nem mentek férjhez. Négy fontosabb változata: tuskóhúzás, kongózás, szűzgulyahajtás, álesküvő.

vízkereszt – vagy háromkirály ünnepe, a keletről Betlehembe érkezett férfiak emlékének szentelt ünnep, mely január 6-ra esik.

zöld – farsang idején a pap zöldben, a remény színében misézik.