Fák a kereszteződésben

Hogy mi ennek ellenére mellettem ez a rémisztő fékcsikorgatás? – Megőrült – ordít rám egy szolid kinézetű úr, aki teljes sokkot kapott a tudattól, hogy csak centiméterek választották el, hogy péppé lapítson a járgányommal együtt.

Nem tudtam felelni, mert nyelvem lebénult, lábam összerogyott, csak ültem az aszfalton.

– Minek megy az olyan az útra, aki nem lát?

Igaza volt! Nem láttam az utat. Hiába néztem jobbra, hiába néztem balra. Hogy mit láttam? Az egyik felén szilvafákat, rogyadozó terméssel, a másik felén barackfákat, amint a szél borzolja dús koronájukat. Az út széléről se közelről, se távolra nem lehet az úttestet belátni, csak az árokpartra ültetett gyümölcsfákat. Ki kell menni egészen a nyílt úttestre, de ez már veszélyes.

Szóvá teszem, mert nem szeretném, ha szörnyű ára lenne ennek a néhány – merem remélni – szabálytalanul ültetett gyümölcsfának, s mert úgy gondolom, nem egyedi az eset.