Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek – 2.

Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácskönyve, melynek receptgyűjteménye izgalmas kalandot jelenthet a ma háziasszonyának. Amellett, hogy változatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Az elkövetkezőkben ebből olvashatnak szemelvényeket korhű nyelvezetben és helyesírással.

A komlós kenyér

Minden kenyérhez vegyünk egy fél maréknyi komlós korpát és áztassuk azt meg gyenge meleg vizben. Egy dagasztó teknőbe mérjünk ki, minden kenyérhez 5 liternyi lisztet. Tegyük e lisztet a teknő egyik végébe, a másik üres részébe pedig, öntsünk egy liternyi lisztet, a melybe sürü szitán szűrjük keresztül a megáztatott és jól kigyurt komlós korpa levét. A komlós levet keverjük jól össze liszttel kissé lágy tésztának. Ha felvegyitettük, fedjük be ruhával a tésztát és hagyjuk kelni egy óra hosszáig. Ha annyi idő alatt meg nem kel és igen szépen fel nem nő, akkor a komlós korpa nem jó és kár lenne vele a kenyeret elrontani; de ha megkél, hagyjuk ott a teknő végében s a teknő másik végében levő lisztbe öntsünk lassanként annyi jó meleg sós vizet, hogy a tészta sem lágy sem kemény ne legyen, hanem inkább nehezen dagasztható, szijjas tömeggé váljon. Ezt a tésztát felgyűrt ujju ruhában, puszta karral kell a két ököl segélyével megdagasztani. Ha a lisztet a kellő mennyiségü meleg sós vizzel felvegyitettük, akkor keverjük közé a kovászt. Az összeelegyitéstől kezdve a tésztát folytonosan dagasztani, gyurni és öklözni kell egy jó óra hosszáig – például 3 kenyérhez való tésztának a dagasztását nem lehet egy óránál előbb elhagyni, mert a jó kenyér előállitására a legelső kellék a kiválóan lelkiismeretes dagasztás. Mikor a kézről a tészta teljesen tisztára leválik; mikor az egész tömeg tészta sima és hólyagos lesz, akkor elhagyhatjuk a dagasztását. Ruhával fedjük be és fél óra mulva, a mikor kezd emelkedni, akkor kell a sütő kemenczébe begyujtani. Jó erős tüzet kell égetni; legalább is három negyedóráig hadd égjen a jó száraz fa. Azalatt, mig a tüz ég, a kenyér-tésztát nyujtódeszkán el kell egyenlő nagy darabokba osztani és a kenyér-ruhákat meglisztelve, szakajtó kosarakba kell tenni. A kenyereket csinosan és formásan kell összegyurni és ugy kell belerakni a kosarakba. Ha a kemenczében jól parázs szénig égett a fa, huzzuk ki a tüzet szén-vonóval a kemencze szájába. Tegyünk lapátra egy szál fehér tollat s nyujtsuk be a forró kemenczébe, ha rögtön kihuzzuk a lapátot és a toll már is szénné égett, ugy várni kell néhány perczig a kenyérnek a kemenczébe való bevetésével, mert ha nem várunk, a kenyér héja megég. A kenyeret kellő időben boritsuk ki a kosárból a lisztes lapátra, azután vessük be a lapáton lecsusztatva egymás után s egymás mellé a kenyereket a sütőkemenczébe. Ha mind bevetettük a kenyereket, s kemencze száján lévő ajtót csukjuk be és hagyjuk háboritlanul sülni, másfél óráig vagy ha több van és nagyobbak a kenyerek, két óráig is, de tovább nem, mert akkor elromlik.

A komlós korpa

Ma már, minthogy az egész világ élesztővel dolgozik, egészen kiment a divatból a jóizü komlós korpa.

Egy pár fakanál lisztből meleg vizzel, só nélkül kissé lágy tésztát kell gyurni. Ezt a kis tésztát egy cseréptálba beletéve, másnapig meleg helyre kell tenni; egy éjszaka elteltével egészen megsavanyodik és jó kovásszá válik; ezt kell aztán a komlós korpába beletenni. Egy tál tiszta buzából kiszitált korpát tegyünk kis fateknőbe. Egy kis fazékba öntsünk fél liter bort, néhány zsálya-levelet, két marék száraz komló virágot és fél liter vizet. Ezeket a fűszeres növényeket a vizes borral forraljuk fel; mikor buzog, öntsük rá a tálban lévő korpára és egy fakanállal kavarjuk jól össze. Kissé hagyjuk meghűlni a korpát és csak azután gyurjuk közé a fent leirt tészta-kovászt. Ezt az anyagot igen jól össze kell elegyiteni, ugy hogy a tészta teljesen feloszoljon a korpa között. Ennek a keveréknek nem kell tészta puhaságura válni; csak arra törekedjünk, hogy jó parázs, csaknem szétomlós legyen, de ha a két kezünkkel jól összenyomjuk, mégis kis tojásnyi gombóczokat formálhassunk belőle. Ha mind megcsináltuk a komlóskorpát apró gombóczokba, tegyük szépen egymásmellé – de nem egymás tetejére – egy nagy lapos kosár fedelére. Régen minden háznál e czélra külön volt készitve gyékényből egy nagy kerek komló száritó kosár. A komlóskorpát tiszta, napos, igen meleg nyári időben szokás késziteni és az egyenesen reá sütő naptól lehetőleg védett helyen kell kiszáritani, mert ha a nap igen élesen süti, megperzseli a kovász csiráját és az egész komlóskorpa haszontalanná válik. Ha sokáig szárad, akkor meg elpenészedik. Mikor a komlós gombóczoknak a külső része egészen megszárad, akkor össze kell őket tördelni, hogy a belső részek is szépen kiszáradhassanak. Ha jól kiszáradt, vászonzacskóba kell tenni és szellős helyre kell akasztani, mert különben megpenészedik. Minden rendes nagyságu kenyérhez fél marék komlóskorpát kell felhasználni.

A bálmos

A bálmost másutt sohasem láttam késziteni, csak kizárólag Erdélynek azon részeiben a hol a juh tenyésztés nagyban virágzik. De lehet késziteni jó tehén tejből, vagy bivaly tejsürüből is, hanem az igazi ize csak a juhtejfelből készült bálmosnak van meg. Készitési módja a következő: A frissen beoltott nagy dézsa juhtejnek a sürü tejfelét lekell szedni s egy liternyi beoltott tejsürüt tiszta lábasban tüzre kell tenni; ha a tejsürü felforrott, kevés sót is hintsünk a tejbe. A forró tejsürüt a jobb kézbe fogott fakanállal folytonosan kavarjuk, a bal kézzel pedig hintsünk bele lassankint fél liternyi szép, sárga málélisztet. A máléliszt fél órai főzés és kavarás után tésztává süriti a tejfelt s a vajrész kiválik a tészta közül. Ha nagyon jó a tejsürü, akkor sok vaj válik ki belőle és természetesen minél vajasabb, annál jobb lesz a bálmos. Kerek tálba kanalanként kell kirakni koszoru formába és az alatta lévő vajat a közepébe kell önteni. A bálmost – mint fentebb emlitém – lehet tehén tejsürüből is késziteni, de ez esetben a lehető legjobb, habnak való tejszint kell hozzá használni. A bálmost vacsorára, vagy leves után való ételnek kell asztalra tálalni.

A must kolbász

(Bánáti csemege)

Egy liter finom lisztet habarjunk fel jó édes főtt musttal, hogy csorgós hig legyen. Két liter mustot cserép lábasba tegyünk forrni, 25 deka czukrot, kevés szegfüszeget törve és fahéjat is tegyünk a must közé. A felhigitott lisztet csendesen főzzük a must közé s ha jól fő tegyünk még bele 12 deka finomra tört és szitált keményitőt. Ha jó sürüre megfőztük e pépet, folytonosan keverve, egy szál házi czérnára fűzzünk fel sürün czikkekbe hagyott diót, vagy mandulát. Ezt a mandulás czérnát mártsuk a meleg mustos pépbe, azután akasszuk ki a napra. Kevés idő mulva kihül és azonnal megkocsonyásodik; ekkor ujra mártsuk a pépbe és ismét hütsük ki, ezt mind addig ismételve, a mig szalámi vastagságu lesz és hosszu rudakba tömörül. Mig a lábas kiürül igy ellehet késziteni. A kész must kolbászokat aztán szegre akasztva meleg kályha mellett addig hagyjuk meleg helyen, mig egészen megkeményszik. Végül tegyük el kamrába; használatkor (uzsonnára) vagdaljuk szeletekbe.

A puliczka

(Erdélyi étel)

Három literes fazékba tegyünk két liter vizet forrni láng-tüzre. Ha erősen buzog a viz, vessünk bele egy kávéskanál sót, kézbe fogott nagyocska fakanállal, e közben a vizet folytonosan kavarni kell és a bal kézzel ugyancsak folytonosan s nem egyszerre kell eresztgetni a vizbe másfél liternyi málé-lisztet. Fél órai szakadatlan főzés és kavarás után készen van a puliszka. Ha a puliszkát valaki tejjel akarja asztalra adni, akkor ügyelni kell, hogy ne legyen igen kemény; azt már főzés közben meg lehet itélni; mert, ha igen kemény lenne, kavarni sem lehet jól. Turóval készitve lehet keményebben is főzni. (A székely földön általában nagyon keményre szeretik főzni a puliczkát.) A teljes puliszkához, kanalanként kell kirakni a forró puliszkát; vizbe mártott bádog kanállal, czitrom alaku gombóczokat lehet belőle formálni. Koszoruba kell rakni és nagy kerek tálban kell asztalra adni. Egy porczellán kannába hideg forralatlan tejsürüt kell feladni hozzá. A turós puliszkát a következő módon kell késziteni: Egy lábasba tegyünk pár kanálnyi olvasztott zsirt, vagy vajat, azután öt kanálnyi puliszkát el kell a lábas fenekén lapitani és jó bőven juh-turót kell reá tenni. Ismételten meg kell zsirozni, s fölibe megint puliszkát kell rakni; egészen addig kell ezt ismételni, mig a lábas tele lesz. Ekkor tegyük be pirulni forró sütőbe fél órára. Mikor a külső része meg pirult, vegyük ki és boritsuk ki kerek tálba, ugy adjuk asztalra.