Élővilágában is kuriózumnak számít a hévízi tó

MTI-PRESS

A világon is egyedülálló meleg vizű hévízi tó gyógyhatása meglehetősen ismert, kevesebb szó esik azonban arról, hogy magának a tónak és környékének milyen különleges az élővilága. Nem egy gyógyvizes medencéről, hanem egy élő tóról van szó ugyanis, amelyben akadnak olyan növény- és állatfajok, amelyek a Földön másutt nem léteznek, vagy a sajátos körülmények miatt legalábbis ritkaságnak számítanak. Mikroszkopikus rákok, érdekes vízi atka, csak itt élő vadponty, az emberi hámsejteket csipkedő szúnyogirtó fogasponty, vagy a tavon úszkáló tündérrózsák némelyike olyan egyedisége a tónak, amelyet érdemes megismerni.

A tó élővilága igazán télen „éled fel”, amikor csak kevés fürdőző merészkedik ki a szabadba, s persze a téli körülmények közepette a meleg vizű tó vonzza a madarakat – hangoztatja Csiszár Viktor, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, aki a hévízi tó közelmúltbeli kutatásának koordinátora is volt. Hozzáteszi azt is, hogy a különlegességek persze nem mindig látványosak, ezért a gyógyulni vágyók vagy sétálók talán észre sem veszik őket.

Az állatvilág gerinces képviselői közül számos apró rágcsáló lakik a tó körül, így előfordulnak vízi cickányok, vízi pockok, de olyan denevérfajok is, amelyek igénylik a víz közelségét, anélkül ugyanis könnyen kiszáradnának.

A madarak köréből a fürdővendégek által is kedvelt kis vöcsök különleges szokást vett fel, ugyanis vándormadár léte ellenére egy-két család rendszeresen itt telel át, ami meglehetősen ritka.

Télen, amikor a Balaton befagy, a hévízi tóra és a melegen párolgó lefolyójára több madár is átköltözik, például a fokozottan védett kis kárókatona néhány példánya, néha egészen nagy mennyiségű szárcsa, de a szintén nem védett körbe tartozó kárókatonák és tőkésrécék képviselői is megjelennek, néha még egy-két szürke gém és hattyú is tiszteletét teszi.

– A fürdőzők néha megijednek a siklóktól, de ezek igazán ártatlan kockás és vízi siklók, jelenlétük pedig a kiváló vízminőségre utal. Nagy számban találhatók békák és unkák, köztük kecskebékák, kis tavi békák, valamint vörös- és sárga hasú unkák – ecseteli a szakember.

Nagyon nehéz ma már rekonstruálni, milyen lehetett kétszáz vagy kétezer évvel ezelőtt a tó élővilága. Azt viszont biztosan tudni, hogy a ma leggyakoribb, alig két-három centiméteres szúnyogirtó fogasponty az 1930-as években szabadult el egy kísérlet során. Azt vizsgálták, hogy megeszi-e a Magyarországon is honos maláriaszúnyogokat, de mára olyan tömegben vannak, hogy mindenevőkké váltak. Szívesen csipkedik az emberi elhalt hámszöveteket is, vagyis ugyanazt elvégzik, amit az ázsiai „gyógyító” halak.

A hévízi tóban előfordul a naphal és a szivárványsügér, az előbbi a Balatonból, az utóbbi nagyjából tíz éve az akvaristáktól érkezett, és ez a nyolc-tíz centiméteres faj ma az egyedüli, amelyik kiválóan érzi magát itt. Ezüstkárász is úszkál a vízben, amely inváziós hal, de több mint kétezer éve egy különleges ponty alfaj is él Hévízen. Ez a latin nevében is hordozza, hogy kisméretű hévízi vadpontyról van szó, amelynek alfajjá nyilvánítása éppen folyamatban van. Azért különleges, mert fajtársaival ellentétben elviseli a meleg vizet.

Az alsóbbrendű vízi állatfajok közül világszerte egyedülálló az a mikroszkopikus méretű evezőlábú rák, amelyet tízegynéhány évvel ezelőtt Pónyi Jenő professzor fedezett fel, aki évtizedeken át a biomonitoring kutatást vezette Hévízen. Két fonálféreg is csak itt található az egész világon, és él ebben a tóban egy érdekes vízi atka is, amely attól különleges, hogy Hévízen kívül Dél-Amerikában fordul csak elő. A kutató azt is hozzáfűzi: már csak a fantáziánkra van bízva, hogy hogyan kerülhetett onnan ide ez az élőlény.

A hévízi tó mélységében, mintegy 40 méterrel a felszín alatt van a tó forrása, ahol 38 fokos hőmérséklettel tör elő a gyógyvíz, és a felszínre jutva is csak néhány fokot hűl. Kiválóan érzik itt magukat a különböző tündérrózsák, amelyek közül csak a kisvirágú fehér a védett, mivel az őshonos. Mégis a ciklámenszínű tündérrózsából lett a város címernövénye, amelyet Lovassy Sándor Indiából hozott ide több mint száz évvel ezelőtt. Próbálkozott tucatnyi fajta tavirózsa meghonosításával, de végül csak ez az egy maradt meg. Nagyjából másfél évtizede jelent meg egy újabb, kékszínű hibrid a tó és a lefolyó felszínén, amely egy dísznövénykertész óvatlansága miatt kezdett el szaporodni, de ma már irtják, mert a többit veszélyezteti.

A magasabb rendű növények közül egy-két védett faj található Hévízen, többek között a bugás sás, a csetkáka vagy az árokvirág. Jól érzik magukat azokon a partszakaszokon, amelyeket természetes formájában hagytak meg a közelmúltbeli partfalfelújítás során.