Előfordul, hogy a család összetartásában segít

Ez arra hivatott, hogy egyrészt a mediáció – amit békéltetésnek is nevezhetünk – keretében elősegítse az elkövető és a károsult között a peren kívüli megegyezést, másrészt a probáció – pártfogó felügyelet – kapcsán segítőkezet nyújtson a börtönből szabadultaknak a társadalomba való beilleszkedésben, és ellenőrizze azt, hogy az elítélt teljesíti-e azokat a kötelezettségeit, amelyeket a bíróság kirótt számára.

Dr. Olga Paludovával, az Érsekújvári Járási Bíróság mediácós és probációs szakemberével arról beszélgettünk, hogy tapasztalatai szerint mennyire ismerik ezt az új lehetőséget, milyenek az első tapasztalatok, hányan vették már igénybe ezt a szolgálatot.

Mielőtt mediációs és probációs szakemberként kezdett dolgozni, hosszú éveken keresztül ügyészként tevékenykedett. Az ügyészeket úgy képzelik el a földi halandók, mint komor, szigorú embereket, akik következetesen harcolnak a bűnözők, a törvényszegők ellen. Ön ezzel szemben csinos, törékeny nő, aki élete jelentős részében valóban bűnözőkkel dolgozott. Annak idején, kezdő jogászként miért éppen e szakma mellett döntött?

A pozsonyi Komenský Egyetem jogi karának befejezése után el kellett döntenem, hogyan tovább. A tanulmányaim alatt mindig azt mondtam, mindenképpen a jogi pályán akarok dolgozni, bármit elvállalok, de ügyész biztosan nem leszek. Az egyetem befejezése után elment az életemből valaki, aki nagyon sokat jelentett nekem, ezért mindenképpen olyan munkát akartam vállalni, ami egész embert kíván, teljesen leköt és elfelejteti velem a bánatomat. Mindezek mellett az is döntő szempont volt számomra, hogy szakmailag gyorsan fejlődjek, s erre az ügyészi munka kiválóan alkalmasnak bizonyult. Ügyészként a jogi elit közé kerültem, ennél többet nem is kívánhattam volna. Egyébként azzal, hogy nő vagyok, soha nem volt problémám. Magam sem tudom, hogyan, de sikerült elérnem, hogy azok az emberek, akik összetűzésbe kerültek a törvénnyel, ügyészként mindig tiszteltek. Azt gondolom, nagyon fontos a fellépés, a józan érvelés. Ha az ember alaposan felkészült, megcáfolhatatlan tényeket tár fel, minden esetben meg tudja győzni az igazáról a másik felet. Az az időszak, amikor ügyészként dolgoztam, nagyon fontos mérföldkő volt az életemben, jogászként ugyan más munkát is kipróbáltam, de mindig azokból a tapasztalatokból merítettem, amelyekre az ügyészi munkám során tettem szert.

Milyen volt a családi háttere, miért éppen ezt a hivatást választotta?

Középiskolásként inkább az újságírás és a pszichológia vonzott. Mivel az egyik sem sikerült, pótmegoldásként a jogi pálya kínálkozott. A fiam a múltkor azt írta egy iskolai fogalmazásában, hogy nekem nem sikerült sem a pszichológiai sem az újságírói pálya, ugyanakkor olyan hivatásom van, amelyben e kettő ötvöződik: a jogászi munkában elengedhetetlenül fontos a jó stílusérzék és az emberismeret, mert csak így tudom megtalálni a közös hangot azokkal, akik segítségért fordulnak hozzám. Egyébként, ami a családi hátteret illeti, a szüleim egyszerű munkásemberek voltak, akik minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy én egyetemi diplomát szerezhessek.

A probációs munka, azaz a pártfogó felügyelet lényege, hogy a bűncselekmények tetteseit segítse a társadalomba való beilleszkedésben. Véleménye szerint át lehet őket nevelni?

Ez nagyon bonyolult kérdés. Léteznek olyan elméletek, amelyek szerint vannak emberek, akiknek a génjeikbe van kódolva a bűnözésre való hajlam, ők egyszerűen átnevelhetetlenek. Én azonban nem hiszek az ilyen elméletekben. Meg vagyok győződve arról, hogy a munkám nem fölösleges. Mediátorként és probátorként az összes rendelkezésemre álló eszközt felhasználom arra, hogy meggyőzzem a bűnözőket az általuk folytatott életmód helytelenségéről. Tisztában vagyok azzal, hogy mindenkit nem lehet átnevelni, de ha csak egy részüket sikerül jó útra térítenem, már nem dolgoztam hiába. Ha hozzám jönnek, nem úgy kezelem őket mint bűnözőket, hanem olyan emberekként tárgyalok velük, akik azért kerestek fel, mert segítségre szorulnak abban, hogy megváltozzanak, hogy felhagyjanak a bűnözéssel. Ők valószínűleg megérzik, tudatosítják, hogy őszintén segíteni akarok, és jelentős részük meg is tesz minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a kitűzött célt, tehát azt, hogy ne bűnözőként éljen tovább, elérjük.

Jelenleg hány elítélt felett gyakoroltak pártfogó felügyeletet?

A tavalyi évben 40 új esetet vettünk nyilvántartásba, de maradt 33 esetünk az előző évből. A hozzánk került ügyek jelentős része olyan, hogy a feltételesen elítélt nem tudott eleget tenni a gyermektartási kötelezettségének, de azok felett is gyakorolunk pártfogó felügyeletet, akikre a bíróság nem szabadságvesztéssel egybekötött büntetést szabott ki. A felügyelet alatt állók jelentős része fiatal vagy középkorú, általában 30 és 45 év közöttiek.

A mediáció a bűncselekmény elkövetője számára olyan lehetőség, amely során bírósági tárgyalás nélkül megegyezhet a károsulttal. Ez utóbbi pedig peren kívül elérheti, hogy kárpótolják az elszenvedett sérelmekért. Eddig hányan éltek ezzel a lehetőséggel?

Eddig harminckilenc esetben fordultak hozzám. Ha a feleknek sikerül megegyezniük, az azt jelenti, hogy az elkövetőnek nem kell bíróság elé állnia, ezáltal az eljárás felgyorsul, s ennek eredményeként a károsult is hamarabb jut kártérítéshez. A 39 bűncselekmény közül mindössze három ízben nem sikerült a megegyezés, mindkét esetben az elkövetők nem vettek részt a mediáción. A feleknek általában sikerül megegyezniük a kártérítés összegében vagy abban, milyen módon kártalanítják a károsultat. 23 esetben a károsult jogi, 16 esetben pedig fizikai személy volt. Az elkövetett bűncselekmények között volt testi sértés, a szerzői jogok megsértése, a biztosítás nem fizetése, idegen jármű engedély nélküli használata, csalás bűntette. A peren kívüli megegyezés során a tavalyi évben az elkövetők összesen 834 ezer koronát fizettek a károsultaknak. Egyébként a peren kívüli megegyezés általában egy, kivételes esetekben két hónapig tart. Érdekességként említem meg azt a házaspárt, akik a mediáció kezdetén mindenképpen válni akartak, állították, hogy a kapcsolatuk helyrehozhatatlanul megromlott, a házasság már nem tölti be a társadalmi küldetését, és egyetlen elfogadható megoldásként a válás jöhet számításba. Egyelőre a feleség szüleinél laknak. Állítólag már jó ideje roszszul éltek, egy veszekedés alkalmával a férj fizikailag bántalmazta a feleségét. Az ügy a bíróságra került, a tárgyalás kitűzése előtt tettünk egy próbálkozást a peren kívüli megegyezésre. A gyakori találkozásoknak, a higgadt párbeszédnek köszönhetően a házaspár a válás helyett most ismét a közös jövőt tervezi. Már megegyeztek abban, hogy elköltöznek a feleség szüleitől, és teljesen új életet kezdenek. Ez egy sikertörténet, de van, sajnos, olyan eset is, amikor fiaskóval végződik a dolog. Például annak a 42 éves férfinek az esete, aki már csaknem két évtizede nem dolgozik, nem fizeti a gyermektartást, és még arra sem hajlandó, hogy bejelentkezzen az illetékes munkahivatalban. Ez olyan eset, amikor mi mindent megteszünk az ügy érdekében, de az, akiért mindez történik, fél az új lehetőségtől.

A szakember szerint az új lehetőségről kevesen tudnak. Az Érsekújvári járásban eddig saját kezdeményezéséből még senki sem fordult a mediátorokhoz, hogy a vitás kérdést vagy a bűncselekmény során okozott kárt a mediáció keretében szeretné rendezni. Eddig valamennyi ügy a bíró, az ügyész javaslatára került peren kívüli megegyezésre.