Életszabályok

Az értelmes gyermeknek anélkül, hogy tudná, vannak életszabályai. Ahogy látja a szüleitől és más emberektől, tehát ő is aszerint él. De az okos ifjú és leány nem elégszik meg ennyivel, hogy ti. gépileg utánozza szüleit, hanem gondolkozik, és igyekszik megismerkedni azokkal az életszabályokkal, amelyek szerint kívánja irányítani élete folyását. Lássuk őket egyenként.

Nyájasság. Az emberek, ha nyájas, derült tekintettel fordulsz feléjük, ők is olyannal fogadnak és szívesen szóba állnak veled. Legyünk előzékenyek, ne fitymáljunk senkit, mindenkire vessünk egy-két barátságos pillantást.

Őszinteség. Törekedjünk nyílt őszinteségre. Ne áltass senkit, ne kerülgesd a valóságot, mondjad mindig az igazat. Az őszinte, nyílt ember olyan társai közt, mint a nap, fényt áraszt, derűt és meleget kölcsönöz.

Csinosság. Aki nem akar hátsó sorban kullogni, csak törekedjék egy kis jó megjelenésre. Az emberek, ha talán maguk nem is adnak valami sokat a külsejükre, de szívesen veszik, ha mások csinosan jelennek meg előttük. Különösen az ifjak és leányok járjanak tisztán, csinosan. Nem kerül ez valami nagy pénzbe, mert a jó ízlésű olcsó áron is tud szépen öltözködni. Tiszták legyetek tetőtől talpig. Fejetek megfésülve, körmeitek rendben tartva. Fel a fejet, barátságos tekintet a szemekbe!

Megfontoltság. Minden baj, minden kellemetlenség a fecsegésből származik, a rágalom, a gyanúsítás ezek által a nyelvelők által terjed tovább, mint a hólavina. Kerülje azért mindenki az unalmas, a kellemetlen bőbeszédűséget.

Kellemes beszéd. Vannak, akik vontatva, kínosan ejtik ki a szavakat. Mások mennydörögve vakkantanak egyet, kettőt. Ismét mások fejüket lesütve alig hallhatóan motyognak, vagy pedig ellenkezőleg: kiabálnak, mint a bakakáplár, hadarnak, mint a szélmalom. Az ilyen embereket kín hallgatni. Törekedjünk értelmesen, tisztán ejteni ki a szavakat. Tekintsünk bátran mindenki szemébe.

Komolyság. Az bizonyos, hogy sokféle anyagból van gyúrva az ember. Az egyik folyvást kacag, a másik örökké bús, lehangolt. Ha nem szép a szüntelen nevető ember, akiről már szinte azt hisszük, hogy csöndes butaságban szenved, épp oly kellemetlen a keserves, bús-bánatos arcoknak látása. Az emberek ezek egyikét sem tudják szívelni. Mi tetszik hát nekik? A középúton haladók magaviselete. Nevessünk a nevetőkkel, de tudjunk komolyak is lenni.

Szolgálatkészség. Régi igazság, hogy egy csipetnyi szívességgel több barátot lehet szerezni, mint egy zsák tudománnyal. Szoktassa magát mindenki arra, hogy mindig tudjon készen állni apró szolgálatra, önzetlen szívességre. Jó embernek mindig édes örömére szolgál, ha jót tehet.

Megbízhatóság. A megbízhatóságnak igen nagy becse van az életben, s az a csodálatos, hogy az emberek mégsem törekszenek erre; számtalan kereskedő és iparos szívesen vág zsebre meg nem érdemelt hasznot. Persze, azzal mentik magukat, hogy úgyis rosszul megy a soruk, miért ne ragaszkodjanak hát mentől nagyobb nyereséghez. Csakhogy ez álokoskodás, mert a megbízhatóság mégis nagyobb kilátást nyújt a boldogulásra.

Becsületesség. A világ egy dologban nem érti a tréfát: a becsület dolgában. Egy kis könnyelműséget, léhaságot olykor-olykor elnéznek, ha egyébként a dolgodat jól végzed, de a becsület kérdésében szigorúak. Ebben alkudozni nem lehet. Fél szorgalom még ér valamit, félig való jószívűség is segíthet, de fél becsület nem ér semmit. Ez a lelki tulajdonság csak a teljes egészében szolgálhat díszedre. Becsület az, ha soha el nem veszed a másét, ha nem vágyol meg nem érdemelt előnyökre, sorsod békével tűröd, megelégedett vagy, dolgaidat lelkiismeretesen végzed. A becsület felemelt fővel jár, mindenkinek bátran szemébe néz, nem kénytelen elpirulni, sem megrezzenni. A becsület minden jogot tisztel, és minden jó embert véd.

Most pedig lássuk

nagyjából azokat az akadályokat, amelyeket az élet útját járva, erős akarattal le kell győzni, ki kell kerülni. De legyen hasznod a megfigyeléséből. Hasonlítsd össze magadat velük és ha egyező vonásokat fedezel fel magadban, irtsd ki azt lelkedből és ültesd helyébe a jóságot, a szelídséget.

Durvaság. Durva az, aki az állatot kínozza, aki a nyomort, szenvedést szánakozás nélkül tudja nézni. Aki szülei, testvérei, rokonai iránt hideg, szívtelen. Akit nemes eszmék, szép gondolatok nem érdekelnek. Aki másra nem gondol soha, hanem mindig csak magára.

Pletyka. Kerülje, mint a dögvészt, akiben egy kis jóravalóság honol. Jellemes, igaz ember a távollevőkről rosszat soha nem beszél. Ha jót nem tud mondani, inkább hallgat.

Nagyzolás. Divatos betegség ez a fiúk és lányok világában is. Pedig ha tudnák ezek a nagyzoló jámborok, hogy mily nevetségesek, midőn nem létező tulajdonságokkal dicsekszenek. A világot akarják ők csalni, de csak magukat csalják.

Irigység. Ez mint rossz fekély mélyen befészkeli magát a lélekbe. Az irigy reszket a dühtől, ha felebarátját boldogulni látja; elkívánja szájából a falatot, testéről a ruhát, elméjéből a tudást. Rút betegség ez, mely úgy elfajulhat, hogy még a napfényt is sajnálja másoktól.

Divatmajmolás. A szeszélyes divat, melyet a szabók és szövetgyárosok irányítanak, elég bajt okoz az emberiségnek. Csak az kellene még, hogy a fiúk és leányok is rabjai legyenek.

Hízelgés. Vannak emberek, akik minden édes muzsikánál bájosabbnak találják a hízelkedést. Gyöngesége az emberiségnek, hogy szereti hallani a saját dicséretét. A fiúk és a leányok hízelkedéssel igyekeznek meglágyítani a szigorú papa szívét, s ezzel aztán rá is szoknak erre a jellembeli fogyatkozásra.

Árulkodás. Lehetnek esetek, amikor hiba, sőt vétekszámba megy a hallgatás. Én azonban még akkor is azt tanácsolom az igazi jellemnek, hogy bízza másra társának feljelentését, elárulását. A csapás elég lesújtó az illetőre, ne légy te neki a sírásója.

A rossz társaság. Ami bűn, szerencsétlenség előfordul ezen a világon, az mind innen ered. A rossz társaságtól, mint a legrettenetesebb veszedelemtől őrizkedjen mindenki. A lelket, a jellemet a rossz példák rontják meg.

A hálátlanság. Az ifjúkorban kell a hála érzelmét a szívben nevelni, ébren tartani; mindig szemünk előtt lebegjen: mivel tartozunk másnak, ne fogadjunk el ingyen semmit. A legkisebb jótéteményt is jóval viszonozzuk. A becsület, a jellem dolga ez. (Az élet könyve az ifjuság és a nép számra, 1912)