Életfogytiglani elzárás a rotenburgi emberevőnek

Armin Meiwes: „Hát hol élünk?” ČTK/AP-felvételAz új perben gyilkosság volt a vád, ám a védők ebben a perben is arra hivatkoztak, hogy Meiwes az áldozat, Bernd Brandes berlini mérnök kifejezett biztatására követte el a mészárlást 2001 márciusában, a Hessen tartománybeli Rotenburgban.

Az eset komoly fejtörést okozott a német igazságszolgáltatásnak, mert a modern törvénykönyvekből már régen törölték a kannibalizmust. Meiwes és ügyvédje végig arra hivatkozott, hogy a férfi tulajdonképpen csak eutanáziát követett el, hiszen Brandes is egyetértett a lakomával. Az érvelés első fokon láthatólag meggyőzte a kasseli bíróságot, amely két évvel ezelőtt csupán nyolc és fél évi elzárásra ítélte a kannibált, arra hivatkozva, hogy nem talál gyilkosságra, csupán emberölésre utaló jeleket.

A homoszexuális férfiak az interneten keresztül ismerkedtek meg egymással, s Meiwes Franky néven feladott hirdetésében nem titkolta, hogy milyen cselekedet elkövetésére keres magának társat.

A véres, több órára elnyújtott agóniát Meiwes filmre vette, leitatott, gyógyszerrel elkábított, s végül lemészárolt áldozatát feldarabolta, a hús egy részét műanyag zacskókban a mélyhűtőben tárolta. Körülbelül húsz kilogramm húst el is fogyasztott, nem egyszer gyertyafény mellett, borsos mártással és krumplival körítve a sültet. A csontokat a kertben ásta el.

Súlyos lelki eltévelyedés?

A pszichiáterek „súlyos lelki eltévelyedést” állapítottak meg nála; szerintük egy beteg, de beszámítható emberről van szó, aki egy olyan világot teremtett magának, ahol emberek elfogyasztása normális dolognak tűnik.

Meiwes a frankfurti perben az utolsó szó jogán arról értekezett: nem lehet megtagadni valakitől azt a kívánságát, hogy halála után megegyék. „Hát hol élünk?” – csattant fel az ápolt, jó kinézetű 44 éves számítógép-technikus, akit a szomszédok barátságos, gyerekekkel szívesen játszó embernek festettek le. Egy újabb áldozatra vadászott az interneten, amikor 2002 decemberében őrizetbe vették – egy, a különös és felfoghatatlan hirdetésre felfigyelő diák riadóztatta a rendőrséget.

A pszichiáterek Meiwes szexuális fetisizmusát úgy írták körül, hogy a technikus fiatal, szép férfiak izmos húsának a feldolgozására és elfogyasztására vágyott, mintegy „be akarván őket építeni a testébe ”. A védők nem kevésbé hátborzongató leírást adtak az áldozatnak ajánlkozó Brandesről. A homoszexuális mazochista volt a bujtogató, aki abban reménykedett, hogy „felülmúlhatatlan orgazmust” él át, ha valaki leharapja a péniszét. A per során kiderült: péniszlenyisszentés is történt; az áldozat és a tettes közösen fogyasztotta el Brandes testének megsütött darabját.

A német bűnüldözés történetében páratlan eset néhány, a keményebb fajtából való rockegyüttest is megihletett, sőt horrorfilm is készült az eset alapján, de röviddel a bemutatás előtt leállították a film forgalmazását. (mti, nol)