Egyre többen követelik a „finn Trianon” orvoslását

A Karjala című finn újság kezdeményezésére készült közvélemény-kutatás szerint a finnek legalább 70 százaléka fontos témának tartja Karjala (magyarul Karélia) visszacsatolását. Az igennel válaszolók fele úgy gondolja, Finnországnak vissza kellene követelnie a területet az oroszoktól. A megkérdezettek 13%-a egyetért azzal, hogy Karéliáról beszélni kell, de külpolitikai megfontolásból úgy véli: nagyon óvatosan kell kezelni a kérdést. Karélia és a többi elcsatolt terület elvesztésébe a tallinni Független Tájékoztató Központ értesülése szerint a válaszadók mindössze 15%-a törődött bele. Annak tükrében, hogy a magyar sajtó is a terület-visszacsatolást ellenzők nagyobb táboráról számolt be, ez meglepő.

A Helsingin Sanomat című lap megbízásából a Suomen Gallup nemrégiben közvélemény-kutatást végzett, s azt állapította meg, hogy a megkérdezettek 62%-a szerint Karélia visszacsatolása egyáltalán nem vagy alig kívánatos. Ennél még nagyobb volt a nemmel válaszolók aránya a Karélia Szövetség nevű kormányhű szervezet által végzett közvélemény-kutatás szerint. Az ellenzők több mint fele úgy vélekedik, az épületek felújítása, az infrastruktúra újjáépítése megfizethetetlen költséget jelentene. Még az elcsatolt országrész Finnországhoz való visszatérését elvben támogatók sem fogadják el, hogy az adófizetők pénzét az elmaradott terület rekonstruálására fordítsák – áll az eurohirek.hu egyik cikkében.

A feltett kérdések elfogult nyelvezete volt a fő oka az utóbbi két felmérésben található sok nemleges válasznak. Mi egyebet is válaszolhatott volna egy józan ember például arra a kérdésre, hogy: „Támogatná-e Karélia visszacsatolását, ha az háborúval vagy lényeges adóteher-növekedéssel járna?”

A Finnország területi épségének helyreállítását szorgalmazó szervezet, a Pro Karelia úgy véli, a kormány feladata, hogy tárgyalásokat kezdjen Oroszországgal a kényszerből lemondott területek visszaszerzése ügyében. A legfelsőbb szinten a finn hatóságok még mindig ragaszkodnak a szovjet időszakból származó jószomszédi politikához: az elcsatolt területek elvesztésének elfogadásához. Tarja Halonen finn köztársasági elnök többször is kijelentette: a modern Európában nincs helye a revíziós törekvéseknek. E hivatalos állásponttal magyarázhatók a sajtómanipulációk is. Az alacsonyabb beosztású finn hivatalnokok egy ideje azonban egyre nyíltabban sürgetik a téma napirendre tűzését. A Szajmá-csatorna jövője igazán sürgető ma Finnországban, hiszen 2013-ban lejár e dél-karéliai csatorna használati jogát a finnek számára biztosító bérleti szerződés. Az 1947-es békediktátum Finnországtól elvette a déli országrészek gazdasága számára létfontosságú csatorna kb. 20 kilométer hosszú, a szárazföldet a tengerrel összekötő szakaszát. Azóta a győztes féltől a finnek „visszabérelték” az említett csatornaszakaszt.

A hivatalos álláspont ellenére a finneknek már kellett tárgyalniuk az oroszokkal – ha nem is egész Karélia, csupán – a csatornaövezet visszavételéről. A lépés kétségtelenül nem kerülne aprópénzébe a vevőnek, ám végső soron kifizetődne. Határozottabb lépésekre még az is sürgeti a finn vezetőket, hogy a bérleti szerződés lejárásának közeledtével (2013. augusztus 26. a határidő) minden valószínűség szerint nem csökkenni, hanem nőni fog a szerződés továbbfolytatásáért Oroszországnak fizetendő összeg.

Karélia elcsatolását egy 1939 októberében kötött szovjet–brit–francia paktum okozta a finneknek. Az alku értelmében a két nyugati nagyhatalom átengedte Finnországot – a Baltikummal, Lengyelországgal, valamint Svédország és Norvégia északi részével együtt – Szovjetunió befolyási övezetébe, hogy az „átengedett” területek megszállását követően váratlan manőverrel egyszerre két oldalról támadhassák meg a fő ellenséget: Németországot. A továbbiakban tehát tarthatatlanná válik az a régi sztálini érvelés, hogy az 1939 novemberétől 1940 márciusáig tartó téli háborút a szovjet biztonsági szükségletek váltották ki, hiszen a harci cselekmények megindítására a fenti paktum után került sor. Az 1941-es keleti hadjárat alatt a finn csapatok ugyan visszafoglalták az elvesztett területeket, de a II. világháború végén a civil lakossággal együtt ki kellett onnan vonulniuk.

A szerző tallinni munkatársunk