Végtelenül elbűvölt annak idején Márai Sándor A szegények iskolája című remekbe szabott műve.
Egyes dolgokat másképp látnak a szegények és másképp a gazdagok
„Ami a szegényeknek a gazdagokkal való érintkezését illeti, ezt a nehéz kérdést (...) a szegények a gyakorlatban régen megoldották már, mégpedig nagyon egyszerűen. Bármily különösnek tűnik is, a szegények nem érintkeznek a gazdagokkal. Nehéz lenne elemezni azt a makacs gőgöt és dacot, mely visszatartja őket, hogy elfogadjanak meghívásokat a követségek estélyeire, részt vegyenek jótékonysági teákon vagy kétszáz terítékes rózsadombi házszentelőkön. A gazdagok olyan kínosan tudják ezt, hogy már nem is hívják őket.”
Aztán szó esik a gazdag és a szegény férfi nőkkel való kapcsolatairól, a nőknek a szegény és a gazdag férfihoz való vonzalmáról, a szegények munkabírásáról, étkezési szokásairól és sok minden másról.
A nyár folyamán megjelent az újságokban egy hír, hogy Monika Beňová európai parlamenti képviselő néhány napot töltött a Mary Quinn2 luxushajón. Kedvére élvezte az egyszerű halandók által elképzelhetetlenül magas szintű szolgáltatásokat, közben az athéni olimpián is részt vett, persze, mindez teljesen ingyen! S ha lúd, legyen kövér: magával vitte kedvesét, a Fedor Flašík nevű milliomos urat, hadd élvezze ő is ingyen a Görögországot képviselő európai parlamenti kollégák vendégszeretetét. A magamfajta szegény ember csak legyint az ehhez hasonló hírek hallatán. Bezzeg a gazdagok! Egyre-másra háborognak, és sárgulnak az irigységtől.
Nemrég jómagam is tapasztaltam egy érdekes dolgot ebben a témakörben. Lányom, aki diákoskodása mellett kozmetikai árucikkek forgalmazásával próbál némi aprópénzt szerezni, egy exkluzív parfümre hívta fel a figyelmemet. A finom illatért a cég átlagos áraihoz képest jóval nagyobb összeget kérnek. Persze, távolról sem annyit, mint az illatszerboltokban árusított hasonló kategóriájú parfümökért, mégsem sikerült eladnia egyetlen üveggel sem, bármilyen csúcsminőség, a magunkfajtának drága. Én is próbálkoztam az eladással, kofamód kínálgattam a portékát barátnőimnek, munkatársaimnak. A dílerkedés gyakorlása során érdekes megfigyelést tettem: megszagolva az üvegcse tartalmát, mindenki arcán látszott az elégedettség. A pénzbeliek tisztázása után pillanatnyi tétovázás, majd újraszagolás, ezt követően pedig az elutasítás. Volt, aki édeskésnek, másvalaki kesernyésnek vagy nyersnek vagy túl finomnak mondta az illatot. Olyan is akadt, aki nem talált konkrét kibúvót, csak annyit mondott, nagyon kellemes, de nem az én illatom. Egyedül azt nem mondta senki, hogy drága.
Pár héttel ezelőtt a forgalmazó cég nagyszabású estélyt adott az egyik pozsonyi luxusszállóban, ahol divatbemutatóval egybekötve avatták fel az új kölnivizet. Meghívták Szlovákia hírességeit – azokat, akik szívesen eleget tesznek az ilyen meghívásoknak –, s már az érkezésnél megajándékozták őket az exkluzív illattal. Természetesen, egyikük sem utasította vissza az ajándékot, s a hölgyeket kísérő férfinép is az alkalomhoz megfelelő jelzőkkel illette: hogy csábos meg szexi, hogy minden eddigi illatot fölülmúl. Másnap az újságban olvashattuk a beszámolót, amelyben jómódú hírességeink arról áradoztak, az új parfüm mennyire levette őket a lábukról. És természetesen egyikük sem drágállotta. ĺgy eztán a magunkfajta kispénzűek majd nyugodtan megvásárolhatják.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.