Egy ősi óriásdenevér maradványait fedezték fel Új-Zélandon

Az emberek megjelenése előtt két denevérfajon kívül nem volt szárazföldi emlősállat Új-Zélandon. A csendes-óceáni állam területén ma élő összes többi szárazföldi emlős a tengerentúlról érkezett az elmúlt 800 évben.

A Scientific Reports című folyóiratban bemutatott ősi, mára kihalt denevér fogait és csontjait a Déli-szigeten fekvő St Bathans közelében, 19-16 millió éves üledékekben fedezték fel. Alan Tennyson, az új-zélandi Te Papa Tongarewa Múzeum gerincesekkel foglalkozó kurátora szerint "ez a különös denevér az egyik legfurcsább fosszília, amelyet valaha találtak".

A mai átlagos denevéreknél nagyjából háromszor nagyobb állat a Vulcanops jennyworthyae nevet kapta, egyrészt megtalálója, Jenny Worthy, másrészt a tűz és a vulkánok római istene, Vulcanus után, amely utal Új-Zéland földtörténetére és a St Bathansban lévő legendás Vulcan Hotelre is.

Nagyjából 40 grammos testsúlyával a Vulcanops jennyworthyae az eddig ismert legnagyobb ősi rokona az új-zélandi denevérnek. A ma már kizárólag Új-Zélandon honos, de egykor Ausztrália területén is élt denevérek különlegessége, hogy nem csupán repülnek, hanem mind a négy végtagjukat használva másznak a talajon, az avarban és a fák ágai között, miközben állati és növényi táplálék után kutatnak.

Trevor Worthy, a tanulmány társszerzője szerint a most és a St Bathans környékén már korábban feltárt egyéb fosszíliák azt mutatják, hogy a mai Új-Zéland területének prehisztorikus "madárháza", a madarak mellett bővelkedett a furcsa szőrős teremtményekben.