Egy órát veszítünk az életünkből

Az intézkedés értelme, hogy a lakosság szokásos ébrenléti ideje a reggel 7 és este 10 óra közötti időszak minél nagyobb mértékben essen egybe a természetes (napfényes) világítással, ezáltal a világításra felhasznált villamosenergia-fogyasztás csökkenthető. Az így elérhető villamosenergia-megtakarítás az éves villamosenergia-igény mintegy 0,35-0,4 %-a. Ebből adódóan összességében több száz millió koronával csökkentek a villanyszámlák ahhoz képest, mintha a nyári időszámítást nem alkalmaznánk.

A nyári időszámítás alkalmazását állami rendelet szabályozza. Az érvényben lévő szabály a következő: a nyári időszámítás kezdete március utolsó vasárnapja 2 óra, a befejezése pedig október utolsó vasárnapja 3 óra. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy holnap, azaz március 29-én egy órával előbbre, a nyári időszámítási ciklus végén, október 26-án pedig egy órával vissza kell forgatnunk óránk mutatóit. Az energiaáram-termelők kivételével – mert hiszen a nyári időszámítás célja az energia-megtakarítás –, talán csak az éjjeliőrök örülnek az órák átállításának.

Szlovákiában 1979-ben vezették be a két időszámítás váltogatását. 1996-ig a téli, tehát a valódi közép-európai idő szerinti, illetve a nyári időszámítás hat-hat hónapig tartott. 1996-tól kezdve azonban Szlovákiában is az Európai Unióban létező gyakorlatnak megfelelően a korábbinál egy hónappal tovább, október végéig tart a nyári időszámítás, miáltal a téli időszámítás öt hónapra rövidült. Az eddigi tapasztalatok szerint így egy nagyobb város teljes évi áramfogyasztásának megfelelő villamos energiát lehet országos viszonylatban megtakarítani.

Sokan feltehetik a kérdést, hogy az óraátállítást megsínyli-e a szervezet? Vajon hogyan reagálunk rá, valóban olyan pozitívan, mint azt feltételezik? Az egy óra elvesztésére reagál a szervezetünk is, hiszen belső időérzékünk nagy mértékben függ a világosság-sötétség változásaitól. Sötétben a szervezet aluszékonyabb, mélyebben alszik, míg a világosság éberebbé tesz, frissebben ébredünk. A nyári időszámítás is ezzel a természetes ráhangolódással számol. Stredl Terézia pszichológus szerint ennek ellenére jó, ha a szervezetet már előre felkészítjük a változásra. „Negyed-, majd félórával, később már egész órával előbb megyünk lefeküdni, így a szervezetünket nem viseli meg a különbség, mert mennyiségben az alvás hossza megmarad. Ami huzamosan megviseli a szervezetet, az alvás megrövidítése” – mondta lapunknak. Az alváskutatók a felnőtt szervezet esetében manapság hét órában szabták meg az optimális alvási idő hosszát. Ha az alvásra ennél huzamosabb ideig kevesebb időt szánunk, akkor a szervezetünk azt megsínyli. „Ezért fontos, hogy míg a szervezet nem érzékeli természetesen a lefekvés idejét, addig az óra járásának megfelelően feküdjünk. Fokozottan érvényes ez a gyerekeinkre, akik az első napokban nyugtalanabbul reagálnak a megváltozott ritmusra” – figyelmeztet a szakember. (ú, i-t)