Egy műtét évekre felgyorsíthatja az agy hanyatlását időseknél – a kutatók figyelmeztetnek

Amikor valaki idősebb korban egy nagyobb műtét előtt áll, általában a rehabilitáció, a fájdalom vagy a fizikai felépülés kérdései foglalkoztatják leginkább. Egy új tanulmány azonban egy olyan tényezőre hívja fel a figyelmet, amelyről jóval kevesebb szó esik: a műtétek agyműködésre gyakorolt hatására. 

Az eredmények szerint az idősebb betegek egy részénél a beavatkozás után jelentős memória- és gondolkodásbeli hanyatlás indulhat el. A legaggasztóbb pedig az, hogy ez nem feltétlenül átmeneti állapot: egyes esetekben az évek során tovább romolhat. 

A kutatók 560, 70 év feletti embert vizsgáltak, akik a tanulmány kezdetekor nem mutatták a demencia jeleit. Mindannyian nagyobb, előre tervezett, de nem szívműtéten estek át. A leggyakoribb beavatkozások a csípőprotézis-beültetések és különböző hasi műtétek voltak, amelyek legalább háromnapos kórházi tartózkodást igényeltek. A pontos összehasonlítás érdekében a kutatásba 119 olyan idős embert is bevontak, akik nem estek át műtéten. Ők alkották a kontrollcsoportot. 

A résztvevőket hat éven keresztül követték nyomon. Ez idő alatt rendszeresen mérték az úgynevezett kognitív teljesítményüket, vagyis memória-, figyelem- és egyéb gondolkodási képességeiket. A teszteket már a műtét előtt is elvégezték, majd azt követően meghatározott időközönként megismételték. Az eredmények egyértelműek voltak: a résztvevők közel 15 százalékánál, vagyis nagyjából minden hetedik embernél, röviddel a műtét után jelentős szellemi hanyatlás jelentkezett. És nem csupán átmeneti visszaesésről volt szó. Ennél a csoportnál az állapot az évek során tovább romlott, ahelyett hogy visszatért volna a korábbi szintre. 

A kutatók a résztvevőket három csoportba sorolták aszerint, hogyan alakultak a kognitív képességeik az évek során. A betegek mintegy ötödénél egyáltalán nem mutatkozott romlás, szellemi teljesítményük stabil maradt a műtét után is. A legnagyobb csoport, amely a résztvevők közel 60 százalékát tette ki, enyhe hanyatlást tapasztalt. Ez nagyjából megfelelt annak, amit általában a természetes öregedés számlájára írnak. A fennmaradó, kisebb csoportnál viszont jelentős és folyamatos szellemi leépülés kezdődött, amely az évek során sem állt meg. Az orvosok szerint éppen ez a csoport a leginkább aggasztó, hiszen az önállóság elvesztéséhez és az életminőség jelentős romlásához vezethet. 

A kutatás három olyan tényezőt azonosított, amelyek szoros kapcsolatban álltak a súlyosabb kognitív hanyatlás kockázatával. Az első tényező a magasabb életkor volt. Ez nem érte meglepetésként a kutatókat, hiszen az idősebb emberek agya általában kevésbé képes megbirkózni a műtéttel és az altatással járó megterheléssel. A második tényező a műtét előtti gyengébb kognitív teljesítmény volt. Azoknál, akik már a beavatkozás előtt is rosszabb eredményeket értek el a memória- és figyelemteszteken, nagyobb volt a későbbi romlás esélye, még akkor is, ha demenciát nem diagnosztizáltak náluk. A harmadik, és a kutatók szerint legfontosabb tényező a műtét utáni delírium volt. A delírium egy olyan állapot, amely a műtétet követő órákban vagy napokban alakulhat ki. Zavartság, tájékozódási nehézség és a gondolkodás átmeneti zavara jellemzi. Az orvosok szerint ilyenkor a beteg nehezen koncentrál, összezavarodhat, és akár a környezetét sem érzékelheti megfelelően. A vizsgálat szerint a delírium bizonyult a legerősebb előrejelző tényezőnek. Azoknál a pácienseknél, akik átélték ezt az állapotot, körülbelül kétszer akkora volt a későbbi súlyos és tartós szellemi hanyatlás kockázata, mint azoknál, akiknél nem jelentkezett. 

A szakemberek már évtizedek óta vizsgálják, hogyan hatnak a műtétek és az altatás az agy működésére. A kutatások nyomán született meg a műtét utáni neurokognitív zavarok fogalma, amely több olyan állapotot foglal magában, amelyek a műtéteket követő gondolkodási és memóriazavarokkal függnek össze. Ezek a problémák nemcsak az életminőséget ronthatják, hanem egyes kutatások szerint a halálozás kockázatát is növelhetik. A kognitív hanyatlás ráadásul akár évekkel a műtét után is fennmaradhat. 

A legveszélyeztetettebb csoportot továbbra is az idősebb betegek jelentik.

A Journal of the American Geriatrics Society című szaklapban megjelent tanulmány szerzői szerint az eredmények arra utalnak, hogy az idősebb betegek műtét előtti felkészítését érdemes lenne újragondolni. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: egyetlen vizsgálat önmagában még nem elegendő a végleges következtetések levonásához, ezért további kutatásokra van szükség. 

A tanulmány azonban már most fontos üzenetet hordoz a betegek és hozzátartozóik számára. Egy nagyobb műtét előtt nemcsak a fájdalomról, a mozgásképességről vagy a rehabilitációról érdemes beszélni az orvossal, hanem arról is, mekkora a delírium és a későbbi szellemi hanyatlás kockázata, illetve milyen lehetőségek vannak ezek megelőzésére vagy mérséklésére. 

(pluska)