Egy középkori anya 53 gyermekéről

Történészek és orvosok csatája zajlik Németországban egy középkori sokgyermekes anya miatt, aki a korabeli német krónikák szerint nem kevesebb, mint 53 gyereket szült. A tudományágak képviselői egymással, de egymás között is azon vitáznak, vajon lehetséges volt-e ez a hihetetlen számú gyermekáldás a 16. század elmaradott viszonyai között.

A középkor rendkívül mostohán bánt szülötteivel, csak kevés ember számára adta meg az örök hírnév lehetőségét. Ám egy hétköznapi német asszony, dacolva az idő vasfogával, még halála után fél évezreddel is képes heves vitára késztetni a történészeket és orvosokat egyaránt.

A dél-nyugat németországi Bönnigheimben élő Barbara Stratzmann a korabeli krónikák szerint 55 éves koráig, 1503-ban bekövetkezett haláláig nem kevesebb, mint 53 gyermeknek adott életet. Stratzmann asszony állítólag 29 alkalommal esett teherbe, amelyből 38 fiú és 15 lány született. Közülük 5 volt ikerpár, 4 alkalommal hármas, 1–1 alkalommal pedig hatos és hetes ikreket hozott a világra, a többi 18 gyermek pedig egyenként született meg. A korabeli magas csecsemőhalandóság miatt azonban 19 nem élte meg a felnőttkort.

A kérdés, miszerint a nő a középkorban biológiailag valóban képes lehetett-e erre a páratlan teljesítményre, nemrég újra felkavarta a tudomány állóvizét, melyben az egyik legtöbb figyelmet kiváltó álláspontot a stuttgarti nőgyógyászati klinika igazgatója fogalmazta meg. Ulrich Karck elképzelhetetlennek tartja, hogy valaki hormonkezelés nélkül képes legyen hatos- és hetes ikrek megszülésére. Hozzátette: a statisztikák szerint minden hárommilliárd (!) nőből csak egy szül hatos ikreket, a hetes ikrek világra jövetele pedig még ennél is ritkább. Hermann Krieg orvosprofesszor, aki évek óta hevesen cáfolja a „bönnigheimi csodát”, osztja Karck véleményét, miszerint teljességgel lehetetlen, hogy a XV. század orvostudományi fejletlensége és a kedvezőtlen higiéniás körülményei között egy nő képes legyen ennyi sikeres terhességre és szülésre. Az írásbeli kútfőkön kívül a történet hitelességét más bizonyítékok is alátámasztják, amelyek közül egy freskó a leglátványosabb. A nő és népes családja emlékét ugyanis máig hűen őrzi a város egyik templomának középkori falfestménye, amely 53 gyermekével együtt ábrázolja a maga korában nagy hírnévre szert tevő anyát.

Karck és Krieg álláspontja azonban még az orvostársadalmon belül sem áll ellenvélemény nélkül; egy ulmi professzor, Christian Lauritzen szerint elképzelhető, hogy az asszony egy rendkívül ritka rendellenességben, a kétméhűségben szenvedett. Ez azt jelenti, hogy az anya egyszerre mindkét méhében képes hordani fejlődő magzatokat, és ezáltal akár irreálisan magas számú gyermeknek is életet adhat.

A vita tehát még természettudományi körökben sem eldöntött, s a „bönnigheimi csoda” képtelenségét azért is nehéz igazolni, mert a német anya esete nem példa nélküli a nagyvilágban, sőt, Stratzmann aszszony csak szűkebb hazájában, Nyugat-Európában őrizheti meg képzeletbeli első helyét. Jelenleg két olyan nőt ismer a világon a tudomány, akik gyerekszám tekintetében még őt is túlszárnyalják: a csúcstartó egy orosz parasztaszszony, Fjodor Vasszilijev felesége, akinek a 18. században bizonyítottan 69 gyermeke született, őt követi a rangsorban egy chilei társa, akinek a nevéhez 55 gyermeket kapcsolnak a történészek. (m, ú, i-t)