EDITORIAL

A kávéházakban egykor... Hogy milyen élet folyt?! Izgalmas és érdekes, cselekvő és pótolhatatlan! – kezdi lenyűgöző visszaemlékezését a pozsonyi kávéházi életre Duba Gyula. Mindnyájan így „emlékezünk” az egykori presszók világára, azok is, akik „akkor” még a világon sem voltunk. Az a bizonyos „akkor” nem is köthető konkrét korhoz, hacsak nem abban az értelemben, hogy régen volt, a boldog, békebeli időkben, egy letűnt világban, melynek maradványait már csak emlékeinkben őrizzük. Szinte az orrunkban érezzük a frissen főtt kávé illatát – ezt persze nem a mai presszókból ismert ufóformájú géppel főzték; halljuk a porceláncsészék és az ezüstkanalak diszkrét csörömpölését, miközben a frakkba öltözött pincér mesteri mozdulattal, szinte észrevétlenül elénk rakja a forró feketét. Az urak szivaroznak, politizálnak, vagy belemerülnek a lepedő nagyságú, ropogós papírra nyomott friss újságba. A hölgyek likőrt vagy málnaszörpöt szopogatnak, és persze pozsonyi kiflit majszolnak.

Mintha kollektív emlékezésünk egy mindenki által osztott – és kedvelt – képét látnák magunk előtt. S bár tudjuk, a múlt iránti nosztalgia a leginkább egy saját magunk által kreált, jobb világ utáni vágyódásunk leképezése, titokban mégis hisszük, vagy inkább csak reméljük, hogy megálmodott, rég letűnt világunk létezik valahol.

Úgy érezzük, ma hiába keresnénk a nyomait. A kommunizmus negyven éve – ha másban nem is – abban nagyon sikeres volt, hogy kiirtott bizonyos életformákat és rítusokat. A gyökereitől megfosztott kelet-közép európai presszólátogató így a posztkommunista ócskaság és a globalizációs giccskultusz kellős közepén találja magát. A kávéházak itt alapvetően két csoportba oszthatók: a bármilyen érdembeli stílust és egyediséget nélkülöző művirág díszítéses „csehszlovák” presszók továbbéléseire, és az egyediség szempontjából ugyanolyan sivár, ám trendinek nevezett luxuskávézókra. Sajnos, az utóbbi kategóriába tartoznak a régi híres kávéházak reinkarnációi, amelyek biedermeierutánzat bútoraikkal és a falakon lógó Sissi-képekkel főként a bevásárló- és konzumkirándulásokra érkező osztrák és német nyugdíjasokat vonzzák.

S bár tudjuk, egy-két nemzedék múltán a mi korunk is legendákkal és nosztalgiával körülövezett régi letűnt világ lesz, mi mégis visszavágyunk az általunk oly hőn szeretett, soha nem létező békebeli, boldog időkbe...

Czajlik Katalin